A feladat kikötötte, hogy nem használhatunk narrációt, csak színtiszta párbeszédet. Kihívás volt két oldalt összehozni belőle, legalább háromszor le tudtam volna zárni útközben, de az erőltetésnek is megvan a maga varázsa... :)
– Igazgató úr, megtenné, hogy emlékeztet rá, miért is kell nekünk a portára egy vérfarkas?
– Emmácska, ne kezdje megint.
– Nem kezdem; folytatom...! Megrémíti a gyerekeket.
– Esetleg ha nem riogatná őket a római farkasháború véresebb részleteivel már másodikban...
– Nem én raktam bele a tantervbe...
– De nem is mondta senki, hogy ennyire érzékletesen kell mesélnie nyolcéves gyerekeknek.
– Legalább odafigyelnek. És hát a tények makacs dolgok.
– Ne duzzogjon már! Ez csak ideiglenes. Járvány van, a sapienseket és a félvéreket tesztelni kell, a természetes ragadozók pedig minden szempontból tökéletesen alkalmasak a feladatra.
– Ezt a szöveget küldték odafentről körlevélben, ugye?
– ...
– Sejtettem.
– Most mit akar, mit mondjak?
– Az igazat!
– Rendben, én sem örülök neki, de nincs beleszólásom. Ha tehetném, magam ellenőrizném őket, de nem minden szülő járult hozzá a bio vérvizsgálathoz. Jobban kedvelik a... kevésbé invazív módszereket.
– De az isten verje meg, ez egy esti iskola! Minden gyereknek legalább az egyik szülője éjjáró! Otthon is tesztelhetnék őket!
– Egyik szülő sem szeretné minden nap a gyerekét kóstolgatni. Nem is mindenki tudja megoldani. Kényelmesebb nekik így.