2022. december 31., szombat

Regényírós napló - 2022. december 31.

Tudom, most az írós évértékelőnek lenne itt az ideje, de arra még nem készültem fel... :D 

Az év utolsó estéjét viszont véletlenül írással töltöm, és próbálom összesakkozni a vázlatot, szóval van egy rakás gondolatom. (Elkezdtem amúgy évértékelőt írni, de aktuális blogolásba csúszott, úgyhogy azt majd inkább akkor, ha épp elkap a hangulat.) 

Először is, most mintha kicsit jobban átlátnám szerkezetileg, hogy mi sok, mi nem sok, de azért nem vagyok magabiztos. Jobbnak tűnik, mint volt, de még lehet, hogy ez is szét fog esni. Mert hiába próbálom faék szinten tartani a dolgokat, ha...

Na jó, kezdjük az elejéről.

2022. december 29., csütörtök

2022 évértékelő - olvasós

2022 egész jó év volt magamhoz képest. Persze a hardcore könyvmolyok biztos röhögnek, hogy nekem évi 15 könyv már jó, de tegyük hozzá, hogy nem járok könyvtárba (ezen mondjuk változtatnom kellene), szóval többnyire azt olvasom, amit meg is vettem.
Oké, ez is rossz kifogás, mert vár még rám hat könyv olvasatlanul, meg még egy pár új magyar megjelenés is van, amit be kell szereznem, szóval nem arról van szó, hogy nincs mit olvasnom, és azért csak ennyi.
Ami viszont tényleg mentség, hogy baromi sok estét töltöttem olvasás helyett írással. Na de erről majd máskor.

moly.hu

Zsánerek tekintetében elég széles az idei skála, volt itt gondolatolvasós krimitől kezdve a mindenféle romantikuson át a parodisztikus disztópiáig minden; YA, NA, felnőtt, regény, novella, magyar, külföldi, szóval megnyugodtam, hogy még mindig nem egysíkúan olvasok. Persze főleg azokkal a témákkal igyekeztem lépést tartani, amik nekem íróként fontosak, így került több 600+ oldalas féltégla is a kezeim közé - ha az oldalszámokat nézzük, akkor 20 könyvnyi szöveget nyaltam be idén.

A Holdbéli krónikáktól például íróként azt vártam, hogy kiderüljön, hogyan lehet több főhős párost összeírni egy sorozatban úgy, hogy a végeredmény ne legyen féltégla... De féltégla lett. Nem aggódom tovább. Viszont eszméletlenül kreatív sorozat, örülök, hogy hittem a szóbeszédnek és belekezdtem.

2022. december 19., hétfő

Random humor #1

Madárfajok jellemrajzai az etető környéki viselkedést alapul véve

- saját megfigyelés - 


Széncinke - "az idegbeteg"

Egy percig nem bír megülni a seggén, több energiát elhasznál a magokkal röpködésre, mint amennyit nyer a megevésükkel, mégis dagadt, mint a kurvaélet (ha nem, akkor idegbetegebb a kelleténél, mert odarepül az etető szélére, aztán megijed, és elmegy kaja nélkül). A többi madár is ilyen dagadt akar lenni, ezért mindenki követi őt az etetőbe. Szotyifüggő. 

Kékcinke - "a profi"

Kiváló mintaillesztő szoftvere van, bárhol  felismeri a cinkegolyót, az etetőt, az almát, és lecsap. Nem szívbajos típus, beül a kaja közepére, és zabál. Cinkegolyófétises, meg is látszik rajta, ő maga is egyre jobban hasonlít egy golyóhoz. 

Balkáni gerle - „Hodor”

Nem zavarja, ha nyitogatom az ablakot, ugyanúgy ül a fán másfél méterre tőlem, és néz, amíg nem teszek hirtelen mozdulatot, ellenben a kajától a legkisebb veréb is el tudja zavarni. Éhes, de fel nem menne az etetőtálcára, simán elsétál mellette a kerítés szélén úgy, hogy fejmagasságban van neki a kaja, aztán lemegy az avarba maradékot keresgélni. 

2022. december 17., szombat

Regényírós napló - 2022. december 17.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a regényt, akkor az így hangzana:

ÚJRATERVEZÉS.

Ide most képzeljetek el egy igazi magyaros végeláthatatlan káromkodásfolyamot; leírni nincs kedvem, mert igazából már túl vagyok rajta, de higgyétek el, hogy megvolt. 

Rájöttem, hogy annyi szálat akartam ebben a regényben összedolgozni, hogy egész egyszerűen fókuszt vesztettem, és ezért nem tudtam sehogy se kifuttatni a dolgokat egy értelmes végkifejletre. Túl sok volt, minden értelemben. 

Szóval kitaláltam, hogy oké, akkor üres lap, és leírunk egy sztorit, ami tényleg egy probléma köré van felcsavarodva. 

2022. december 1., csütörtök

Regényírós napló - 2022. december 1.

Nem, sajnos nem azért nem blogoltam két hónapig, mert nem tudtam felnézni a laptopból és megírtam a regényt.

Hanem mert megint szétesett. 

Oké, megint közbeszólt az élet is, mert én itt közben közepesen nagy döntéseket hoztam meg ilyesmik, szóval olyan időszak volt, amikor általában nem tudok az írással foglalkozni. Volt elég bajom, nem tudtam még ezt is felvenni a listára pluszegynek, úgyhogy konkrétan rá se néztem. 

Eleinte persze próbáltam a már kitanult technikákat, hogy jó, akkor visszatörlünk egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy hármat kéne, aztán ott álltam bután, hogy fasza, csak így mi lesz a sztori vége...? Mert már valahogy semmi nem volt logikus. Illetve több is logikus lett volna, csak mindegyikhez más felé kellett volna hajlítani a dolgokat. És akkor döntött úgy az agyam, hogy jótékonyan elfelejtjük, hogy van egy regényünk, amit meg kéne írni.
(Cserébe legalább olvastam, sokat. Az is jót tesz, és végül attól jött meg a kedvem, hogy ránézzek a saját regényemre is.)

Mostanra letisztultak kicsit a dolgok, és vissza tudtam térni az íráshoz. Jobb híján elkezdtem előről javítani, mert tudok egy-két konkrétabb dolgot, amit biztosan meg kell majd csinálni, és akkor már miért ne most. Hátha útközben rájövök, hogy hova vezet a sztori.
Egy angyali képességet pontosítok, mert kicsit össze-vissza használtam, illetve ki kell szednem egy karaktert is, aki csak foglalja a helyet. Utóbbi nagyobb baj, mert a főhőssel kettesben elkövetett jeleneteit konkrétan ki kell törölni, amitől megtörik a szöveg, és rohadtul utálok utólag toldani, meg összehúzni, meg ilyenek. De azért élvezem, elvagyok vele, és legalább visszatértem a szöveghez. 

2022. október 3., hétfő

Regényírós napló - 2022. október 3.

Azt hiszem, megérett az idő egy kis összefoglalóra, számokkal, benyomásokkal, mindennel.

Kezdjük a matekkal :)
Az alább látható grafikon a NaNoWriMo számlálója, amin az adott projekttel történt haladás látszik a beállított cél fényében. Utóbbit a napokban aktualizáltam, mert most érzem, hogy meg tudom saccolni, hol és mikor végezhetek vele. Egyébként egész jól néz ki most, úgy tűnik, mintha tartanám az ütemtervet, pedig... :D


Na de kezdjük előről. Aki olvasta az eddigi rinyálásaimat, az tudja, hogy végig paráztam a regény hosszán. De ahogy most átszámoltam a dolgokat, arra jutottam, hogy ha a cél az, hogy beleférjek az Aranymosás pályázat karakterlimitjébe (márpedig az), akkor 90 ezer szóig jó vagyok.
(Az egyszerűség kedvéért amerikai módra szószámokban fogok számolgatni, mert a NaNo is úgy teszi, és látványosabbak is az arányok. És igen, kiszámoltam, hogy az átlagos szóhosszom 6,7 karakter, azzal lehet osztani-szorozni.)

2022. szeptember 23., péntek

Regényírós napló - 2022. szeptember 23.

Az író tudatalattija néha rohadt idegesítő.

Valamelyik nap ülök a regény fölött, nézek ki a fejemből, keresem a gondolataimat, és egyszercsak az agyam felböfög egy nevet. Én meg pislogok, hogy tök jó név, valami főhősnek vagy vagány mellékszereplőnek való, de te amúgy ki a fasz vagy és mit keresel itt...? :D Mire a névhez tartozó csaj sejtelmesen elmosolyodik és kilibeg a látóteremből. Nem szóltam utána, menjen csak... :D De biztos nem úszom meg ennyivel, és csak remélni merem, hogy az angyalos trilógiába akar besétálni, és nem valami új sztorit szeretne lenyomni a torkomon. 

A regénnyel kapcsolatban meg nagyon komoly döntési folyamatokon megyek végig éppen - szintén kurva anyját a tudatalattimnak, aki megmondta már az elején, hogy ez nem lesz jó, csak megint okosabb akartam lenni. Amelyik mellékszereplőn szenvedek egy ideje, hogy kell-e nekem, az most már végképp kuka, túl sok érv szól ellene és csak a kis lelkem mellette. Sok jó jelenetet áldozok be a nagy kép oltárán, szipp. De jobb lesz így, tényleg. 
Így viszont egy másik probléma merült fel. Illetve egy régebbi probléma jött még feljebb, vagy mélyült el, nézőpont kérdése.

2022. szeptember 13., kedd

Regényírós napló - 2022. szeptember 12.

Most, hogy a karaktereim szétverték a regény második felét, nehéz haladnom. Vannak pillanataim, amikor nagyon örülök magamnak, de azért többet bámulom a monitort üres fejjel, mint nem, és ez nem jó. Úgyhogy ma úgy döntöttem, itt az ideje visszanyúlni az alapokhoz

Amikor anno régen elkezdtem ezt a történetet, épp nagyon Ákosos korszakom volt, éjjel-nappal hallgattam, és nagyon el tudott kapni egy-egy hangulat, sőt, néhány száma valószínűleg a világ alapjaiba is beleszólt. Azóta ebből egy majdnem-személyes ellentét miatt kiábrándultam, de hosszú évek belső terápiája után ismét képes vagyok Ákost hallgatni anélkül, hogy azonnal meg akarnék ütni valamit. És ugyan már nem tudok magyar zenére írni, de valami hangulatot megpróbáltam keresni, amin most tovább indulhatok. 

2022. szeptember 8., csütörtök

Regényírós napló - 2022. szeptember 7.

Jólvan, kezd összeállni ez a "B" terv. (Ami valójában inkább valamelyik ABC végén lévő betű lehetne, de csak ezt az évet nézve egészen B.) Dolgozgattam egy kicsit a vázlaton; a letisztulás még odébb van, de továbbra is azt érzem, hogy csak meg kell találnom az összefüggéseket, hogy melyik szarkavaró karakternek mire és hogyan lesz jó, amit tervezek, és rendben lesz. 

Ugyanakkor elkezdtem sajnálni a leendő olvasóimat, mert rájöttem, hogy így remekül el lesz durrantva a trilógia fő problémája, de azon kívül, hogy kiderül, hogy egész konkrétan mi a gáz, semmit nem halad a dolog. (Más azért igen, meg végső soron mindennek van köze mindenhez, csak kevésbé direkt módon; nem vagyok teljesen amatőr, de egyszerűen nem fér bele minden egy regénybe, na.) Láttunk már ilyet a történelem során, de olvasóként a falat tudom kaparni, ha egy héten belül nincs a kezemben a folytatás, szóval kicsit szurkolok, hogy sokáig elhúzódjon majd a kiadás folyamata, és addig megírjam a második részt... :D (Csak semmi szerénység, fő az optimizmus, meg fogja ütni a megjelenés szintjét. Tudom, hogy mindenki ezt hiszi, de ezügyben szívesen húzok sorszámot, különben mi a francnak csinálnám, ugye.)

2022. augusztus 31., szerda

Regényírós napló - 2022. augusztus 31.

Ma van a napja, hogy elbuktam a "nyárra megírom a regényt" kihívást, amit a privát írókörünkben vállaltunk be hárman. Mivel a többiek is így jártak, ismét meghosszabbítottuk a határidőt, ezúttal év végéig, ami már tavaly se jött be, de sebaj, egyszer csak sikerül... :D Inkább jó legyen, mint gyors.

50 ezer szó fölött járok egyébként, úgyhogy annyira azért nem sírok. Tovább jutottam, mint valaha, és látom a fényt az alagút végén. Persze eddig is látni véltem, úgyhogy továbbra is úgy vagyok vele, hogy csak az a biztos, ami már megtörtént, de... De most tényleg csak azt érzem, hogy pusztán munkát kell beleraknom, és menni fog. Más akadályát nem látom annak, hogy 13 év után végre tényleg megírjam ezt a szájbatekert regényt. Tudom, mit csinálok, tudom, hogyan csináljam. A többi csak idő meg segg kérdése.

2022. augusztus 25., csütörtök

Regényírós napló - 2022. augusztus 25.

Elkapott a gépszíj. Ez a tölteléknek szánt jelenet (amiből aztán komplett fejezet lett, illetve lesz, ha a végére érek) annyira beindított, hogy két napja írok, mint a hülye. 

Az más kérdés, hogy valószínűleg fejreállítja a regény hátralevő részét, de hát ilyen az, amikor a karakterek a kezükbe veszik a sorsukat. Félútig tudtam megjósolni, hogy mit akarnak, meg hogyan, és most átvették az irányítást. Nagyon úgy néz ki, hogy a felezőpontom nem az lesz, amit terveztem, és őszintén, most már fogalmam sincs, hogy egyáltalán hova fog ez kifutni, de nem is biztos, hogy baj. Lehet, hogy nem is kell ebben a részben eljutni a tervezett végéig - tökre örülnék is neki, ha nem kéne, mert kicsit irreális annyi karakterfejlődés egy regény alatt, amennyit igényelne a lezárás. Asszem ezt végig éreztem, csak mondogattam, hogy de akkor is megoldom. Az (egyik) eredeti terv amúgy is ez volt, hogy az első részben még lightosan balhézunk csak, és majd később jön a rendes kaszabolás, eddig azt a tervet szerettem a legjobban. 

2022. augusztus 18., csütörtök

Regényírós napló - 2022. augusztus 18.

Már megint nem írtam vagy két hete. Ezzel a felezőponttal beleálltam a földbe, nem tudom, miért. Mármint oké, információadagolási problémákat detektáltam, és el is kezdtem megoldani, de csigatempóban. Van egy sanda gyanúm, hogy ezt majd újraíráskor fogom tudni rendesen helyretenni, mert most fejezetekkel odébb kéne pakolnom ezt-azt, és macerás lenne, meg hát nem biztos, hogy segítene bármin, úgyhogy inkább igyekszem haladni. 

Az infóadagolási problémákat úgy kell elképzelni, hogy nagyon rázoomoltam egy szálra, és gyors egymásutánban haladok azzal az egy kérdéssel, a többi meg tökre háttérbe szorult, és így nagyon tömény, meg túl gyors pofáraesés lesz belőle (márhogy a karaktereknek). Egy részét előrébb fogom tudni tenni, csak ahhoz át is kell alakítani, más karaktereknek kell összeszedniük ugyanazt az infót. 

2022. augusztus 1., hétfő

Regényírós napló - 2022. augusztus 1.

Na, tényleg törölnöm kellett azt a másfél fejezetet, mert azóta megint úgy írok, mintha pisztolyt fogtak volna a fejemhez. Ne nézzetek körül a kertemben meg a konyhámban, de írok, ez a lényeg :D

Nem tudom egyébként, hogy mással van-e ilyen, vagy extrém fura vagyok, de én megint bele vagyok szerelmesedve ebbe a regénybe. És ezt értsétek majdnem szó szerint.
Tudjátok, van az az érzés, főleg új kapcsolatok elején kamaszkorban, amikor csak eszedbe jut a másik ember, és a mellkasodból sugárzik szét az egész testedben valami felemelő, vibráló, csupa zöld boldogság és életerő, pusztán azért, mert ő létezik és neked közöd van hozzá... Na, ugyanez tört rám ma délelőtt, amikor éppen nem tudtam írni, de eszembe jutott a regény. Azóta is megvan, csak nem azzal a kirobbanó intenzitással, mint elsőre. Volt már ilyen másik regénnyel is, egyszer, de ezzel még soha (ami fura, mert ez A Regényem). Nem tudom, pszichológiai eset vagyok-e ezzel, de innen nézve nem aggasztó, sőt... :) 

Na hát maga az írás viszont sajnos nem lett egy csillámpóni-felvonulás; amikor eljutottam a laptopig, azon kezdtem el aggódni, hogy ha én most kitolom ezt a felezőpontot, meg majd utólag ki kell egészíteni a szöveget, mert pár karakterre meg infóra rá kéne erősíteni (és akkor a leírásokat még nem is említettem), akkor megint ott tartok, hogy hol a francba lesz ennek a vége, sose fogok beleférni egy értelmes regényhosszba.
Aztán ezt is leültem átgondolni, hogy mégis mit lehet ezzel kezdeni, és két felismerést is tettem. 

2022. július 28., csütörtök

Regényírós napló - 2022. július 28.

Na, hát az az előzőekben emlegetett két fejezet törlés kis túlzással meg is történt, 5000 szó ment a kukába (hála égnek csak a szelektívbe, későbbi újrahasznosításra), miután végre rájöttem, mi a bajom. 

Túl sok a feszkó egy rakáson, és a második adag nem is volt előkészítve. Szegény olvasó csak kapkodta volna a fejét, hogy mi van, szóval szőnyegbombázás technikai okok miatt elhalasztva

Ilyenkor kéne pszichésen erősnek lenni, és figyelmen kívül hagyni a nano-s számlálót, mert az ki fog akadni a törléstől, hiába tudom én, hogy később majd visszainjektálom ezeket a részeket. Meg most kéne mantrázni, hogy a felezőpont nem feltétlenül a regény mértani közepén helyezkedik el, no para. De most csak azt tudom mondogatni, hogy hátafaszom, hátam közepére nem kellett ez most. (Mondjuk máskor se.)

A felismerésig pedig egyrészt úgy jutottam el, hogy kettőt hátraléptem a szövegtől, és tárgyilagosan megnéztem, mi is történik. Az egyik fejezetben agyfaszt kap a főhősünk egy dologtól, a következőben meg mindenki más is egy másiktól. Ez így biztosan sok egy kupacban, logikusan ezek után mindenkinél beállna az agyhalál, és megöletnék magukat valakivel, és az nem oké. 

2022. július 21., csütörtök

Regényírós napló - 2022. július 21.

Újratervezés.

Nem, most nem a regényt, hála az isteneknek, csak kisebb dolgokat. Na de indítsunk messziről, mert majdnem egy hónapja nem volt bejegyzés.

A július eleji írótábor zseniális volt, sűrűbben is el tudnám viselni (a covid miatt 2019-ben volt az előző, ami nekem az első is volt), de írni, hát azt nem nagyon sikerült. Egyrészt kerekedett minden estére is közös program, másrészt meg annyira jó banda volt, hogy gyakorlatilag végigdumáltuk az egész hetet. Néha sikerült leülnöm írni, de akkor sem a szószámot gyarapítottam, csak ültem egy kulcsfontosságú jelenet fölött, és nagyon mélyen beleéltem magam minden karakterbe, hogy ők ezt valójában hogy fogják lereagálni.
Azokban az öt percekben egyébként, amikor éppen nem volt előadás meg beszélgetés, nagyon viszkettem, hogy most már tényleg írni akarok, gondoltam, hazajövök, és turbó fokozatra kapcsolok, és milyen jó lesz. 

Aztán hazajöttem, nyakon csapott az élet, és azóta se írtam.

2022. június 28., kedd

Regényírós napló - 2022. június 28.

Tegnap azt hittem, kitépem a hajamat az esti írásnál. Ott volt a jelenet, amit legutóbb írtam, és egyszerűen nem tudtam tovább menni belőle. Pedig nagyon kellett volna, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam leülni írni, mindig volt valami, ami megakadályozott benne. Így még frusztrálóbb volt, hogy csak néztem a monitort, odaszenvedtem pár mondatot, kicsit beletúrtam itt-ott, de sehogy nem akart összeállni. Órákig. 

Tudtam, hogy fontos jelenet, hogy erős jelenet, és azt is, hogy utóbbi még nem látszik, mert az érzelmi ráerősítéseket majd átíráskor fogom belerakni, meg a karakter hiteles reakcióit, meg mindent is. De nem nyugtatott meg a saját magyarázatom. Van valami belső dramaturgiai vészjelző rendszerem, ami rávágja az agyamra a sorompót, ha valami nem stimmel, és nem enged tovább, amíg meg nem oldom. Rohadt hasznos, de néha tényleg felakasztom magam tőle.

Szerencsére van nekünk ez a messenger csoportunk, ahol mindig akad egy kíméletlen írótárs, aki a megfelelő kérdésekkel segít megvilágítani a problémát, így végül sikerült kimondanom magamnak, hogy mi a gond, és belátni, hogy ez bizony kukázás és átírás lesz. Akkor is, ha el van szállva a szószámom NaNon. 

2022. június 23., csütörtök

Regényírós napló - 2022. június 23.

Hú, anyám, mennyi javítanivaló lesz még itt, ha egyszer kész lesz a first draft... Szerencsére már megtanultam, hogy menet közben ne javítgassak, mert ami most feltűnik, hogy nem jó, vagy hiányzik, az később is fel fog, de fejben már egy nagyon hosszú listám van

Bele kell dolgozni ezt-azt (múltat, karaktereket, hogy ne a semmiből legyenek előrángatva, meg a hatalmi viszonyokat kicsit élesebben kell érzékeltetni), érzelmeket kifejteni (a szentséges testérzetek!!!), leírásokat gyártani (hajjaj), és ugye van, amit ki kell majd szedni (egy ismétlésszagú jelenetet, egy esélyesen kiváltható mellékszereplő), vagy lassítani (a flörtölgetést biztosan), és tuti, hogy néhány párbeszéden is húzni kell majd, mert nagyon szeretnek pofázni a karakterek (vajon kitől örökölték...?). 

Annak mondjuk örülök, hogy feltűnt, hogy ha a karakterek nagyon magyaráznak valamit egymásnak, akkor ott valami gebasz van. Ilyenkor az van, hogy az olvasónak is magyarázni kell, hogy megértse, mi történt, szóval ott valami nem volt előkészítve rendesen. Fú de nehéz ez. 

2022. június 6., hétfő

Regényírós napló - 2022. június 6.

Hajnali fél kettő van, szóval ennyit arról, hogy ugrott az éjszakai írás, néha azért még belecsúszok, úgy tűnik. Ma két nap meló után nem igazán tudtam produkálni a napi szószámot, viszont kedvem támadt átnézni a sztorit, hogy mit lehet kihúzogatni belőle, mert egyre inkább azt láttam, hogy ez így kezelhetetlenül hosszú lesz.

Na, ehhez volt agyam, meg időm is, úgyhogy végigmentem az egészen, egyenesítettem egy kicsit a sztorin, sikerült úgy mindennek az egyötödét kukázni. Most kb. azt érzem, hogy minden lényeges szereplő megjelenik időben, meg kellő gyakorisággal, a logika is jobb lett, kevesebb infót kell újabb hülye helyeken és újabb karaktereknél keresni, a mélypont kicsavarását is egy huszárvágással megszűntettem, hatásosabb is lesz így. Pár infót most kicsit később kapnak meg a karakterek, egy nagyon fontosat viszont remekül sikerült elrejtenem egy amúgy lényegtelen, épp csak elmesélt történésbe. 

(Mindezt órákon át tartó '90-es/2000-es évek maratonnal, ami a háttérzenét illeti. A fene gondolta volna, Backstreet Boysra meg Cotton Eye Joe-ra is lehet angyalos fantasyt tervezni... :D)

2022. június 3., péntek

Regényírós napló - 2022. június 3.

Idén mintha egy kicsit minden összeesküdne, hogy ne tudjam megírni a regényt, de leszarom, akkor is én győzök! 

A legújabb problémám, hogy az eddigi írós időmet júniustól szabotálja az időbeosztásom és az újonnan megtalált normális életvitelem, szóval az estéket (meg az éjszakákat) nagyjából elfelejthetem, a délutánok meg ott úsznak el, hogy pszichésen nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy még mennyi mindent meg kellene csinálnom, és inkább azoknak állok neki. De kicseszek mindenkivel, mostantól a szabad délelőttjeimet fogom írással tölteni, és minden más munka csak utána jöhet. Ezt persze az időben főzés fogja megsínyleni, de majd rászokunk az uzsonnára és túléljük valahogy. 

Konkrét írás terén annyi történt, hogy a nyitással még elcsesztem két napot, hogy mégse így, meg mégis úgy, de aztán nagy nehezen sikerült elengednem, és írom tovább a sztorit. Valóban nagyobb szívás így, hogy elfogytak a bemásolható részek, de azért haladok :) Már amikor épp nem hisztizek be azon, hogy az új szövegeim a kanyarban sincsenek a régiekhez képest.

2022. május 10., kedd

Regényírós napló - 2022. május 9.

 Én mondtam, hogy ha elkezdek írni, akkor főleg NaNo-s számlálókat fogok posztolni... :D



Hát szóval az úgy történt, hogy kezdtem agyérgörcsöt kapni a hétszázkilencvenkettedik nyitástól, amit megírtam, és úgy döntöttem, hogy mégis az "eredeti" lesz a jó (az csak az ötszázhetvennegyedik verzió, pár évvel ezelőttről), kis módosításokkal, mivel azóta a sztori is ki lett dolgozva rendesen. Aztán abban is elbizonytalanodtam, szóval megkértem pár kedves író kolleginát, hogy ugyan nézzenek már rá, hogy mégis mennyire használhatatlan az a koncepció, mielőtt nyolcvan éves koromig csak nyitásokat fogok írni, és nem tudok továbbmenni onnan. 

2022. május 2., hétfő

Regényírós napló - 2022. május 2.

Új taktikám van. Leülök írni, és amikor késznek érzem magam agyilag, akkor bevésem NaNo-n az eredményt, és megnézem, hogy szerinte így mikorra leszek kész. Attól aztán összeszarom magam, és írok még másfél órát, hogy visszacsússzon nyárra az a számláló, ami megtippeli, mikorra leszek készen. 

Persze ez most könnyű, mert a héten skippeltem a reggeli elfoglaltságaimat; kicsit lenyomorodtam, meg hát néha kell szünet, na. Szóval ha véletlenül hajnalig kéne írnom, azt is túlélném, mert utána még mindig kialudhatom magam, sőt, hétvégéig visszaállhatok emberi fekvésre-kelésre is. De a lényeg, hogy éreztetem magammal a nyomást, és próbálom tartani az ütemtervet, legalább nagyjából. 

Szóval most ez van. Nem augusztus vége a célom, az csak a végső határidő, és ugye a jelenlegi szószámban két verziónyi kezdés is benne van, úgyhogy még most sem megyek aludni, hanem kipréselek magamból párszáz szót. Le kell dolgozni azt a látszat-többletet. 

Bár ha azt vesszük, hogy később is fogok tudni átemelni részeket (amiről megmondtam, hogy nem fogom csinálni, de csinálom), akkor meg nem kell annyira parázni. De jobb biztosra menni. Egy június-júliusnak jobban örülnék azért. Mert ha kész a first draft, akkor kicsit le kell tenni, aztán átírni, bétáztatni, megint átírni, és majd akkor lesz kb. készen. Mindezt úgy, hogy minden munkafolyamatra adnék egy hónapot magamnak. Nem akarok az utolsó pillanatban baszakodni vele Aranymosás előtt. 

Persze úgyis fogok. Mikor sikerült nekem határidő előtt megcsinálni akármit...? 

2022. április 28., csütörtök

Regényírós napló - 2022. április 27.

A múltkori hat mondatom azóta két fejezetté bővült. Ami valójában kamu, mert főleg kimásoltam a régieket, és azzal dolgozok, közben meg már írok alternatív kezdést is, szóval na, lesz még ebből törlés, de haladok A-ból B-be. A NANO szerint ilyen tempóban júli végére leszek kész, de a másolások miatt azt kell mondanom, hogy sajnos hazudik :) 

Persze ha sikerül visszaszokni az írásra, nem lesz gond. Ma is majdnem elbuktam a dolgot, de aztán ültem a telefonom fölött esti lazítás címén, és elgondolkodtam, hogy ha öregkoromban megkérdezik, miért nem lettem író, tök ciki azt mondani, hogy mert inkább Bubble Shootereztem. Tény, hogy az agyatlan telefonos játékok kevesebb energiát igényelnek, és bizonyos állapotokban nem valós alternatíva az írás, de mivel ma még semmi és senki nem csinálta ki az agyamat, úgy döntöttem, hogy haladni kell. Az a titkos tervem, hogy holnap fél napig írni fogok, mert ugyan lenne dolog, de a takartás nem szalad el, kaja van itthon, a kutyasétáltatás meg pont jó lazítás, ha már zselére írtam az agyamat. Az emberem meg van olyan kedves, és nagyon örül neki, hogy írok. Addig sem sorozatfüggök vagy más olyan dologgal foglalkozom, ami a "baszom a rezet" kategóriába tartozik.  

2022. április 18., hétfő

Fiktív SF regény nyitás - íróiskolai feladat

Tavaly nyárról, csak úgy, mert tulajdonképpen érdekes. :) 


Kade Ross belépett az irodájába, és letörölte homlokáról az izzadtságot. A pneumatikus ajtó halk szisszenéssel záródott be mögötte.

– Judy, mik a hírek? – kérdezte fennhangon, és egy mély lélegzet erelyéig megállt, hogy kiélvezze a pillanatot. A kinti 42 Celsius fokos hőség után a légkondicionált, hideg fényben úszó belső térbe belépni minden reggel olyan volt, mint egy csobbanás az Europa óceánjába. Ha mást nem is, ezt remekül megtervezték a kormány mérnökei.

– Megérkezett a válasz a beszerzési hivataltól – felelte lágy, búgó hangon a mesterséges intelligencia, miközben külön kérés nélkül beindította a kávéfőzőt.

– Mutasd!

Kade átfutotta törtfehér asztala fölé kivetített hivatalos levelet.

„Dr. Ross vezető szolármérnököt jelen levélben tájékoztatjuk...” Bla, bla, bla... „A kért eszközbeszerzést ezért elutasítjuk...” Bla, bla, bla... „használják az erre a célra vásárolt ideiglenes szűrőpaneleket...”

– Ezek megőrültek – morogta Kade, és lerogyott a székébe. Ahogy a testéhez hozzásimult az adaptívan ergonomikus, hófehér, csupa ív bútordarab, nem tudott nem arra gondolni, hogy ez is csak része az istenverte látszatnak, hogy a Merkúron minden tökéletes.

A homlokát masszírozta, bár tudta, hogy nem fog segíteni a lassan állandósult, tompa lüktetésen.

– Fájdalomcsillapítót? – kérdezte együttérző hangon Judy.

– Mehet a kávéba, köszönöm.

2022. április 15., péntek

Regényírós napló - 2022. április 15.

Igen, két hónapig nem írtam. Zajlott az élet is, meg szerintem beblokkoltam attól, hogy amit végkifejletnek kitaláltam, az valójában nem tetszett. Most megint nekiültem agyalni rajta, és úgy döntöttem, két dologgal próbálkozom. Egyrészt szarni rá, egy kész kerek sztori végére csak kitalálok valamit, illetőleg úgyse úszom meg az újraírásokat, szóval tökmindegy. Másrészt meg igazából úgyis az érzelmi hatás a lényeg (a női célcsoport előnyei), szóval a konkrét történéseket egész nyugodtan ködösíthetem egy kicsit. Utóbbinak szellemében kitöröltem azt a momentumot, ami nem tetszett, és sűrűn imádkozom, hogy igazam legyen, és tényleg ne kelljen kitalálni, hogy fizikailag ki mit mikor és hogyan csap tarkón hihetően. 

Amúgy az elejével se vagyok teljesen kibékülve, de próbálom mantrázni, hogy az érdekes megvalósítás sokmindent el tud vinni a hátán. Jobb lenne persze a tökéletesre hajtani, de akkor sose lennék kész. Meg hát élményt akarok írni, nem írástechnikai papírformát. Amúgy is szerintem a legtöbb író úgy jár, hogy nem élete regénye a legnépszerűbb, szóval ha nem tökéletes... Szarni rá.

2022. február 16., szerda

Regényírós napló - 2022. február 16.

Hát, volt itt egy kis kihagyás, eléggé elvitt az élet, meg szerintem valami mentális blokkom is lett attól a gondolattól, hogy egy este választ el attól, hogy késznek tekintsem a "vázlatot", és elkezdjek konkrétan írni. Azért ijesztő gondolat, hogy ezt most már oda kéne rakni tényleg, a magabiztosságom is elég hullámzó, és most éppen lejjebb van. De hát nem lehet örökké csak tologatni, na.

Szóval ma nekiültem megint, pofozgattam, gyakorlatilag készen vagyok, összeállt a regény cselekménye! Persze itt is van egy "de": így röviden leírva érdekesnek tűnik egy-két rész (nem jó értelemben), és egyelőre nem tudom megmondani, hogy az jelenetben jobb lesz-e vagy sem. Mondjuk biztos, hogy lehet jobb, mert azért olvastam én már olyan megoldásokat, hogy ha azt előre elmeséli valaki, azt mondom, hogy hát olyan isten nincs, hogy ez ne legyen szar meg erőltetett, aztán mégis működik. Szóval most egyszerűen csak bíznom kell a képességeimben, mert mást nem tudok tenni. 

2022. január 21., péntek

Regényírós napló - 2022. január 21.

Hát azt nem gondoltam, hogy ennyit fogok szívni a regény végével. Esküszöm, nehezebb, mint az eleje. (Na jó, nem. Az elejét kitalálni a legrosszabb rémálmom, aminek lehet, hogy még mindig nincs vége.) Már azon is elgondolkodtam, hogy így hagyom félkészen, és majd akkor állok neki agyalni a tökéletes megoldáson, ha eljutottam odáig az írásban :D De tartottam tőle, hogy ezzel csak plusz egy átírást nyernék, úgyhogy inkább kierőszakoltam magamból, hogy rendesen érjenek össze azok a szálak.

Olyan magasröptű kérdésekre kerestem most a választ, hogy le se merem írni őket, mert ezeket tökre jó lett volna az alapkoncepciónál lefektetni. Pedig volt ma már egy egész kidolgozott "végső csatám", jól is nézett ki, csak hangulatában nem passzolt. Ne akarjak olyat belekényszeríteni a karakterbe, ami logikus, csak neki nem áll jól, ugye. 

2022. január 19., szerda

Regényírós napló - 2022. január 19.

Szóval az van, hogy az írástechnika, pláne a dramaturgiára vonatkozó része remek dolog, de tényleg nem szabad túlzásba vinni. Olyanokon képes vagyok elgondolkodni, hogy jó-e, ha egy erős jelenetre az állítólagos plotponton túl még ráteszünk egy lapáttal egy fejezettel később. Hogy amikor az olvasó azt hitte, ennél jobb/rosszabb nem lehet, akkor de. Holott tök egyértelmű, hogy ez jó. Szóval szép dolog a szabálykövetés, de ésszel... :D 

Mondjuk kérdés, hogy akkor valójában melyik jelenet is a plotpontom, mert így azért hajlamosak kicsit összefolyni. De szerintem akkor is így lesz ütős, úgyhogy nem fogok cimkéken aggódni. 

Tulajdonképpen tök büszke vagyok magamra ezért. Hogy ismerem az ajánlásokat, és igyekszem ésszel alkalmazni őket, de ritka kivételektől eltekintve azért nem fogok vért pisilni, hogy megalkossam A Tökéletes Regényt, patikamérlegen kimérve. Különben is ettől találta meg most a főhősőm a valódi motivációját mindenre is, enélkül a plusz egy lapát nélkül kicsit erőtlennek éreztem ezt a végjátékot. Most meg már látom, mitől lesz ez állat. 

Regényírós napló - 2022. január 18.

Annyira kiégettem az agyamat az előző ötnapos hajrával, hogy egy napig képtelen voltam írni. De mondjuk aludni is, tele volt a fejem a sztorival, az utolsó írós napon agyfasz zenéket hallgattam órákig írás után, és hajnali fél háromkor még olyanokon pörgött az agyam (kérés nélkül), hogy hogyan öltözködnek az angyalok a szárnyaikkal. Tegnap meg zenére kellett aludnom, mert a fejemben lévő káoszhoz nem illett a kinti csend. Amúgy soha nem alszom zenére, szóval ez valami durva függőség, vagy túladagolás, vagy mindkettő. Keményen módosult tudatállapotban vagyok gyakorlatilag egész nap, hiába tűnik úgy, hogy teljesen normálisan funkcionálok, intézkedek, főzök, oktatom a szakmára az utánpótlást, meg ilyenek. Remélem, azért nem tart sokáig, mert érzésem szerint ebbe bele lehet halni pár hónap alatt :D

Na de ma végre megint nekiültem, és nagyjából azzal töltöttem az írós idő felét, hogy a közös messenger csoportban nyavajogtam a kollegáknak, hogy nem stimmel az érzelmi ív, meg hogy micsoda gusztustalan csápos szörnyeteget teremtettem, hogy képtelen vagyok átlátni, melyik karja hova nyúlik és miért. Egy öt percre még odáig is eljutottam, hogy miből gondoltam, hogy én ezt meg fogom tudni írni, de mint az a naplóból kitűnik, mostanában erős vagyok a "szarok rá" gyakorlásában, szóval úgy döntöttem, hogy ezt is leszarom. Már csak azért is, mert nem visz előbbre, ha stresszelek rajta, hogy béna vagyok-e vagy sem. Ha nem teszek bele mindent, sose derül ki, hogy képes vagyok-e rá. 

2022. január 16., vasárnap

Regényírós napló - 2022. január 16.

Sztoritervezős technika lvl100: ha nem tudom, hogy egy adott ponton mi lenne logikus lépés a karakterek részéről, leírom azt a jelenetet, ahol ezt megbeszélik egymással, vagy lemonologizálják magukkal. Akár lesz ilyen jelenet, akár nem. Ennél hitelesebben nehéz összerakni, hogy ki mit reagál :D Érzelmi gebasz, történeti gebasz, teljesen mindegy, oldják meg ők, és akkor kevésbé valószínű, hogy írás közben akarják helyettem újratervezni az egészet. 

Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz érzés, amikor észreveszem, hogy erre szükségem van, mert valami nem kerek. Nem is tudnám megfogalmazni ilyenkor, mi a bajom, csak valahogy valami nem illeszkedik gördülékenyen. 

Sajnos amúgy egy régi, utólag beillesztett jelenettel is így vagyok, pedig tökre megtaláltam a helyét cselekményileg. De érzelmileg nem jön ki jól, nem tudom, mit kéne vele kezdenem. Az a jelenet erős is, logikus is. Csak azt nem tudom, hogy amíg ezek éppen vérig sértették egymást, addig hogyan haladjon a sztori, mert a srác azért nem az a típus, aki ennyitől elfelejti, hogy meg kéne védenie a csajt. Úgy meg igazából nincs is tétje a dolognak, nem? 

2022. január 15., szombat

Regényírós napló - 2022. január 15.

A mai filozofálás egyik fő tárgya az, hogy vajon mennyire illik megszívatni a kedves olvasót egy közepesen fontos ponton infóvisszatartással. Tehát ami még csak nem is plotpont, de úgy adná magát, hogy csak azt mutassam, hogy valamire nagyon készül a banda, de hogy pontosan mire, az csak az akció közben derüljön ki.

Persze ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy neeem, ezt mégiscsak fontosabb szitura kéne időzíteni, előtte meg megmutatni, hogy máshogy nem működik a dolog. A körömrágást a végére kell tartogani. Na, akkor ez is pipa :D 

A másik agyalnivalóm, hogy kicsit kezdek elbizonytalanodni a cselekmény folyásában. A felezőpont utáni rész meglehetősen homályos és kevés, főleg úgy, hogy egy pár dolgot előbbre is kellett pakolnom az érhetőség kedvéért, és lehet, hogy kell is még. Igen, tudom, hogy a plotpontok körülbelüli helye csak ajánlás, de azért a fele helyett 70% környékére tenni azt a csavart, hát én nem tudom. Bár azt se tudom, hogy a további történéseket mennyire kell majd kifejtenem, de a rövid jegyzet alapján nem sok van már hátra, és ez gáz.

2022. január 14., péntek

Regényírós napló - 2022. január 14.

Nagyon belelendültem, most már tényleg nem számolom, hányas fonást tanulok itt a szálakkal meg karakterekkel, de tényleg ijesztő a helyzet. Nézem a jegyzeteket, görgetem, még mindig van szöveg, még mindig, még mindig, és még csak most értem a felezőponthoz... Szószámban stimmelek (előző regénytervhez viszonyítva), de azért ijesztő mennyiségű történést leírtam már. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy unalmas biztos nem lesz. 

Mindenesetre azért kell nekem hópelyheznem, és tényleg hosszan kifejtenem a történetet, mert így néha automatikusan jobb sorrendben tálalom az eseményeket, mint ahogy előzőleg lejegyzeteltem. Gördülékenyebben is, meg logikusabban. Néha hajlamos vagyok elfelejteni olyanokat, hogy talán először a kisebb jelentőségű eseménnyel lengessünk be egy fontos infót, és csak utána dobjuk le azt a kapcsolódó bombát, amitől fejreáll a sztori, ugye. (Előzőleg a kicsi eseménnyel akartam igazolni a nagyot, de úgy nem üt akkorát, meg nincs előkészítve se a bomba.) 

2022. január 13., csütörtök

Regényírós napló - 2022. január 13.

Szóval ugye most jött a tervezés neheze, a régebben megírt szövegek utáni részeket összerakni. Imádom, amikor sikerül értelmet adnom valaminek, meg összekötnöm dolgokat, de sose lesz a kedvenc munkafolyamatom. Mondjuk be kell vallanom, hogy egyre kevésbé utálom, nyilván a rutin meg a téma ezen is segít. 

Néha amúgy már a jegyzeteimen is jókat tudok röhögni. Marha jó érzés, hogy kezdek egyre közelebb kerülni az érdekes részekhez, amiket rendesen élvezek. Nézem, hogy itt mászik be ez a karakter, ott az, és mindegyiket de szeretem... És mindjárt írok, mindjárt írok! :) 

2022. január 11., kedd

Regényírós napló - 2022. január 10.

Ma tökre nem volt agyam írni, de nem bírtam ki, és csak leültem egy kicsit pötyögni este 10-kor, pedig hulla fáradt vagyok, és 2-3 óra alatt ezt sosem úszom meg. De hát az alvás a gyengéknek való.

Mindenesetre megérte. Tíz perc után örömmel konstatáltam, hogy az első pár jelenet mindegyikébe került alapvető és fontos infó a világról, amit az olvasónak tudnia kell. Így már látom, hogy nem fogok tömbösíteni, és hogy biztos van értelme adott jeleneteknek, mert gördülékenyen oda lehet rakni azokat az infókat. 

Amúgy ez még ugyanaz a dinamika, mint amit régen megírtam (a legelejét leszámítva), szóval gyanús, hogy tömbösítésre sose voltam hajlamos. Mindenesetre most tervezésnél is "puskázok" a régi szövegből, gyakorlatilag jelenetlista szintig tudom jegyzetelni. Lehet, hogy gáz, de hát mit csináljak, ha egyszer szerettem, és tökre egyben volt, na :D Egy veszélye van csak ennek, hogy ott ragadok olvasni, hosszan. (Oké, a másik veszélye nyilvánvalóan az, hogy esetleg szar, csak nem veszem észre. Ezt viszont szerintem nem tudom kivédeni, hiszen... hát, nem veszem észre, na. Persze van, amit már kiszúrtam, majd azokat újraíráskor megjavítom.)

2022. január 6., csütörtök

Regényírós napló - 2022. január 6.

Ééés indul a NaNoWriMo-s számlálóm! 

Na nem a rendes íráshoz - az még azért odébb van -; a tervezéshez is létrehoztam egy projektet. A regény hosszú összefoglalóját tűztem ki célul, 4000 szóban, és ma annak estem neki. Úgyis több lesz, de nem akarok a számokon lovagolni, inkább csak az a lényeg, hogy annak a projektnek van egy záró dátuma (február utolsó napja), ami után már tényleg csak írni akarok. Persze ha ügyes vagyok, sokkal előbb is végezhetek, de ez majd attól függ, mennyire zavarodok bele a saját történetembe. 

Viszont ahogy ezen agyaltam, hogy mit kell majd még beledobni a hosszú verzióba, rájöttem, hogy a régi kedvenc jeleneteimből rengeteg megy majd a kukába. Van például egy iszonyat jó jelenet (szerintem para, felvihogós poénos feloldással, meg mély beszélgetéssel), amit nem fogok tudni beleírni a regénybe, mert az ahhoz szükséges karakterkapcsolatok időben nem tudnak egybeesni. Bocsi a körülményes megfogalmazásért, de nem spoilerezek, na :D Három szereplős a jelenet, és amikor A ordítozhat B-vel, akkor még nem jöhetett össze C-vel, pedig az kéne, hogy kerek legyen a téma. Szipp. Azért persze megpróbálom megoldani, hogy mégiscsak megtörténhessen, de nem látok rá sok esélyt. A részeit külön biztos le fogom írni, csak hát így együtt ütne, bakker. 

2022. január 5., szerda

Regényírós napló - 2022. január 5.

Hát ma komolyan azt hittem, hogy szétverek valamit. A Google Drive valamit elcseszett a mentéseimmel, és nyom nélkül eltűnt a múltkori munkám. Nem az egész regény, "csak" az aznapi módosítások, a nyitás simogatása meg a hópelyhezés eleje, de basszus. Meg amúgy kidekoráltam a Scrivenert is, hogy átláthatóbb legyen, az sincs sehol. Valamit nyivákolt a Drive, amikor kikapcsoltam a gépet, de nem elég sokáig ahhoz, hogy lássam, mi a baja, vagy kezdjek vele valamit. Mostanában valami technikai apokalipszis zajlik körülöttem, ami tönkremehet, az tönkremegy, a robotporszívótól* az autóig, döglődik a mikró, felrobban a lámpa, fura a kazán is, most meg ez. Egy hónapon belül. De velem nem csesznek ki!

Tehát a mai program a következő volt: megcsinálni mindent újra, megpróbálni visszakövetni a múltkori gondolatmeneteimet. Mintha egyszer nem lett volna elég nehéz... Azért írok jegyzeteket, mert nincs memóriám, a rohadt életbe. Lehet, hogy kéne írnom spoileres naplót is (de azt már tényleg nem nyilvánosan :D).

2022. január 2., vasárnap

Regényírós napló - 2022. január 2.

Gyíkká változtattak Csömöröm volt. De már elmúlt.

Az előző pár napot azzal töltöttem, hogy a testem és az elmém próbálta feldolgozni életem első autóbalesetét, mea culpa, nem igazán tudtam írni (nyakmerevítőben ugyanis minden tevékenység rohadt idegesítő). Pláne, hogy ez a kis "áramszünet" egy olyan pontnál ütött be, amin nagyon régóta vakarom a fejemet, és már nem igazán láttam, hogyan találhatnám meg a jó megoldást, ha az eddigi évek alatt nem sikerült. Szóval annyira nem is akartam most nekiülni, tartottam tőle, hogy nem lesz megoldás. De hát nem lehet a végtelenségig halogatni, ugye.

Rettenetesen nehéz volt ugyanis kisakkozni, hogy melyik ponton és milyen módon kellene elkezdeni ezt a regényt.  Na jó, a "melyik ponton" annyira nem volt kérdés, inkább az, hogy miféle gyanús apróság történjen azon a ponton, ami hiteles, megpöccinti az eseményeket, de még nem telibe életveszély, sőt, kényelmesen be lehet mellette mutatni a világot is alapjaiban, meg a főhős sötét múltját is meglengetni.