Nem, sajnos nem azért nem blogoltam két hónapig, mert nem tudtam felnézni a laptopból és megírtam a regényt.
Hanem mert megint szétesett.
Oké, megint közbeszólt az élet is, mert én itt közben közepesen nagy döntéseket hoztam meg ilyesmik, szóval olyan időszak volt, amikor általában nem tudok az írással foglalkozni. Volt elég bajom, nem tudtam még ezt is felvenni a listára pluszegynek, úgyhogy konkrétan rá se néztem.
Eleinte persze próbáltam a már kitanult technikákat, hogy jó, akkor visszatörlünk egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy hármat kéne, aztán ott álltam bután, hogy fasza, csak így mi lesz a sztori vége...? Mert már valahogy semmi nem volt logikus. Illetve több is logikus lett volna, csak mindegyikhez más felé kellett volna hajlítani a dolgokat. És akkor döntött úgy az agyam, hogy jótékonyan elfelejtjük, hogy van egy regényünk, amit meg kéne írni.
(Cserébe legalább olvastam, sokat. Az is jót tesz, és végül attól jött meg a kedvem, hogy ránézzek a saját regényemre is.)
Mostanra letisztultak kicsit a dolgok, és vissza tudtam térni az íráshoz. Jobb híján elkezdtem előről javítani, mert tudok egy-két konkrétabb dolgot, amit biztosan meg kell majd csinálni, és akkor már miért ne most. Hátha útközben rájövök, hogy hova vezet a sztori.
Egy angyali képességet pontosítok, mert kicsit össze-vissza használtam, illetve ki kell szednem egy karaktert is, aki csak foglalja a helyet. Utóbbi nagyobb baj, mert a főhőssel kettesben elkövetett jeleneteit konkrétan ki kell törölni, amitől megtörik a szöveg, és rohadtul utálok utólag toldani, meg összehúzni, meg ilyenek. De azért élvezem, elvagyok vele, és legalább visszatértem a szöveghez.