Újratervezés.
Nem, most nem a regényt, hála az isteneknek, csak kisebb dolgokat. Na de indítsunk messziről, mert majdnem egy hónapja nem volt bejegyzés.
A július eleji írótábor zseniális volt, sűrűbben is el tudnám viselni (a covid miatt 2019-ben volt az előző, ami nekem az első is volt), de írni, hát azt nem nagyon sikerült. Egyrészt kerekedett minden estére is közös program, másrészt meg annyira jó banda volt, hogy gyakorlatilag végigdumáltuk az egész hetet. Néha sikerült leülnöm írni, de akkor sem a szószámot gyarapítottam, csak ültem egy kulcsfontosságú jelenet fölött, és nagyon mélyen beleéltem magam minden karakterbe, hogy ők ezt valójában hogy fogják lereagálni.
Azokban az öt percekben egyébként, amikor éppen nem volt előadás meg beszélgetés, nagyon viszkettem, hogy most már tényleg írni akarok, gondoltam, hazajövök, és turbó fokozatra kapcsolok, és milyen jó lesz.
Aztán hazajöttem, nyakon csapott az élet, és azóta se írtam.
De jött a mai nap, amikor is egy jómunkásember áskálódása jóvoltából reggel csőtörés volt pár utcányira, és ez az összes tervezett házimunkát lelőtte. Mert ugye ha nincs víz, akkor mégis mi a fenét lehet csinálni? Még a kiló almát se tudom megmosni, amit hazahoztam. Szóval jobb híján le kellett ülnöm írni.
NaNo-n úgy elszállt a szószámom, hogy már meg se ijedtem tőle, csak sóhajtottam, hogy oké, akkor július 31-et elfelejtjük, augusztus 31. lesz az a határidő. A július vége eleve úgy volt kiszámolva, hogy egy hónap csúszással is elég legyen, szóval gyakorlatilag még mindig jó vagyok. Hátha találok megint írós időt meg kedvet, és behozom magam. Egy hónap alatt egy fél regény, mi az nekem, nem? (*gúnyos kacaj a háttérben*)
A kedvemről pedig... Ugye mondtam már, hogy ha halogatom az írást, az azt jelenti, hogy valami el van baszva a sztorival? Na, most arra jutottam, hogy lehet, hogy egy fontos jelenetet (van egyáltalán nem fontos jelenetem...?) rossz nézőpontból próbálok tálalni, nyilván nem lesz jó. Vagy eleve az egész felezőpont elkezdése nem logikus, hanem kalapból előhúzós a karakter motivációja, de ebbe még nem mertem mélyebben belegondolni. Mindig ezek a rohadt motivációk... :D
Persze a megakadás miatt ezt a napot se tudtam kihasználni írásra, inkább intenzív lelki életet éltem, meg amúgy délután lett vizünk is, úgyhogy még pakolászok egy kicsit, aztán megnézem, hogy a sötétedés meghozta-e a kedvemet arra, hogy két fejezetnyit töröljek, vagy valami hasonló brutalitást kövessek el önmagam ellen.
Előre utálom. De a végén minden jó lesz. Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése