Regényírós napló - 2022. április 27.

A múltkori hat mondatom azóta két fejezetté bővült. Ami valójában kamu, mert főleg kimásoltam a régieket, és azzal dolgozok, közben meg már írok alternatív kezdést is, szóval na, lesz még ebből törlés, de haladok A-ból B-be. A NANO szerint ilyen tempóban júli végére leszek kész, de a másolások miatt azt kell mondanom, hogy sajnos hazudik :) 

Persze ha sikerül visszaszokni az írásra, nem lesz gond. Ma is majdnem elbuktam a dolgot, de aztán ültem a telefonom fölött esti lazítás címén, és elgondolkodtam, hogy ha öregkoromban megkérdezik, miért nem lettem író, tök ciki azt mondani, hogy mert inkább Bubble Shootereztem. Tény, hogy az agyatlan telefonos játékok kevesebb energiát igényelnek, és bizonyos állapotokban nem valós alternatíva az írás, de mivel ma még semmi és senki nem csinálta ki az agyamat, úgy döntöttem, hogy haladni kell. Az a titkos tervem, hogy holnap fél napig írni fogok, mert ugyan lenne dolog, de a takartás nem szalad el, kaja van itthon, a kutyasétáltatás meg pont jó lazítás, ha már zselére írtam az agyamat. Az emberem meg van olyan kedves, és nagyon örül neki, hogy írok. Addig sem sorozatfüggök vagy más olyan dologgal foglalkozom, ami a "baszom a rezet" kategóriába tartozik.  

Fiktív SF regény nyitás - íróiskolai feladat

Tavaly nyárról, csak úgy, mert tulajdonképpen érdekes. :) 

Kade Ross belépett az irodájába, és letörölte homlokáról az izzadtságot. A pneumatikus ajtó halk szisszenéssel záródott be mögötte.

– Judy, mik a hírek? – kérdezte fennhangon, és egy mély lélegzet erelyéig megállt, hogy kiélvezze a pillanatot. A kinti 42 Celsius fokos hőség után a légkondicionált, hideg fényben úszó belső térbe belépni minden reggel olyan volt, mint egy csobbanás az Europa óceánjába. Ha mást nem is, ezt remekül megtervezték a kormány mérnökei.

– Megérkezett a válasz a beszerzési hivataltól – felelte lágy, búgó hangon a mesterséges intelligencia, miközben külön kérés nélkül beindította a kávéfőzőt.

– Mutasd!

Kade átfutotta törtfehér asztala fölé kivetített hivatalos levelet.

„Dr. Ross vezető szolármérnököt jelen levélben tájékoztatjuk...” Bla, bla, bla... „A kért eszközbeszerzést ezért elutasítjuk...” Bla, bla, bla... „használják az erre a célra vásárolt ideiglenes szűrőpaneleket...”

– Ezek megőrültek – morogta Kade, és lerogyott a székébe. Ahogy a testéhez hozzásimult az adaptívan ergonomikus, hófehér, csupa ív bútordarab, nem tudott nem arra gondolni, hogy ez is csak része az istenverte látszatnak, hogy a Merkúron minden tökéletes.

A homlokát masszírozta, bár tudta, hogy nem fog segíteni a lassan állandósult, tompa lüktetésen.

– Fájdalomcsillapítót? – kérdezte együttérző hangon Judy.

– Mehet a kávéba, köszönöm.

Regényírós napló - 2022. április 15.

Igen, két hónapig nem írtam. Zajlott az élet is, meg szerintem beblokkoltam attól, hogy amit végkifejletnek kitaláltam, az valójában nem tetszett. Most megint nekiültem agyalni rajta, és úgy döntöttem, két dologgal próbálkozom. Egyrészt szarni rá, egy kész kerek sztori végére csak kitalálok valamit, illetőleg úgyse úszom meg az újraírásokat, szóval tökmindegy. Másrészt meg igazából úgyis az érzelmi hatás a lényeg (a női célcsoport előnyei), szóval a konkrét történéseket egész nyugodtan ködösíthetem egy kicsit. Utóbbinak szellemében kitöröltem azt a momentumot, ami nem tetszett, és sűrűn imádkozom, hogy igazam legyen, és tényleg ne kelljen kitalálni, hogy fizikailag ki mit mikor és hogyan csap tarkón hihetően. 

Amúgy az elejével se vagyok teljesen kibékülve, de próbálom mantrázni, hogy az érdekes megvalósítás sokmindent el tud vinni a hátán. Jobb lenne persze a tökéletesre hajtani, de akkor sose lennék kész. Meg hát élményt akarok írni, nem írástechnikai papírformát. Amúgy is szerintem a legtöbb író úgy jár, hogy nem élete regénye a legnépszerűbb, szóval ha nem tökéletes... Szarni rá.