2022. augusztus 31., szerda

Regényírós napló - 2022. augusztus 31.

Ma van a napja, hogy elbuktam a "nyárra megírom a regényt" kihívást, amit a privát írókörünkben vállaltunk be hárman. Mivel a többiek is így jártak, ismét meghosszabbítottuk a határidőt, ezúttal év végéig, ami már tavaly se jött be, de sebaj, egyszer csak sikerül... :D Inkább jó legyen, mint gyors.

50 ezer szó fölött járok egyébként, úgyhogy annyira azért nem sírok. Tovább jutottam, mint valaha, és látom a fényt az alagút végén. Persze eddig is látni véltem, úgyhogy továbbra is úgy vagyok vele, hogy csak az a biztos, ami már megtörtént, de... De most tényleg csak azt érzem, hogy pusztán munkát kell beleraknom, és menni fog. Más akadályát nem látom annak, hogy 13 év után végre tényleg megírjam ezt a szájbatekert regényt. Tudom, mit csinálok, tudom, hogyan csináljam. A többi csak idő meg segg kérdése.

2022. augusztus 25., csütörtök

Regényírós napló - 2022. augusztus 25.

Elkapott a gépszíj. Ez a tölteléknek szánt jelenet (amiből aztán komplett fejezet lett, illetve lesz, ha a végére érek) annyira beindított, hogy két napja írok, mint a hülye. 

Az más kérdés, hogy valószínűleg fejreállítja a regény hátralevő részét, de hát ilyen az, amikor a karakterek a kezükbe veszik a sorsukat. Félútig tudtam megjósolni, hogy mit akarnak, meg hogyan, és most átvették az irányítást. Nagyon úgy néz ki, hogy a felezőpontom nem az lesz, amit terveztem, és őszintén, most már fogalmam sincs, hogy egyáltalán hova fog ez kifutni, de nem is biztos, hogy baj. Lehet, hogy nem is kell ebben a részben eljutni a tervezett végéig - tökre örülnék is neki, ha nem kéne, mert kicsit irreális annyi karakterfejlődés egy regény alatt, amennyit igényelne a lezárás. Asszem ezt végig éreztem, csak mondogattam, hogy de akkor is megoldom. Az (egyik) eredeti terv amúgy is ez volt, hogy az első részben még lightosan balhézunk csak, és majd később jön a rendes kaszabolás, eddig azt a tervet szerettem a legjobban. 

2022. augusztus 18., csütörtök

Regényírós napló - 2022. augusztus 18.

Már megint nem írtam vagy két hete. Ezzel a felezőponttal beleálltam a földbe, nem tudom, miért. Mármint oké, információadagolási problémákat detektáltam, és el is kezdtem megoldani, de csigatempóban. Van egy sanda gyanúm, hogy ezt majd újraíráskor fogom tudni rendesen helyretenni, mert most fejezetekkel odébb kéne pakolnom ezt-azt, és macerás lenne, meg hát nem biztos, hogy segítene bármin, úgyhogy inkább igyekszem haladni. 

Az infóadagolási problémákat úgy kell elképzelni, hogy nagyon rázoomoltam egy szálra, és gyors egymásutánban haladok azzal az egy kérdéssel, a többi meg tökre háttérbe szorult, és így nagyon tömény, meg túl gyors pofáraesés lesz belőle (márhogy a karaktereknek). Egy részét előrébb fogom tudni tenni, csak ahhoz át is kell alakítani, más karaktereknek kell összeszedniük ugyanazt az infót. 

2022. augusztus 1., hétfő

Regényírós napló - 2022. augusztus 1.

Na, tényleg törölnöm kellett azt a másfél fejezetet, mert azóta megint úgy írok, mintha pisztolyt fogtak volna a fejemhez. Ne nézzetek körül a kertemben meg a konyhámban, de írok, ez a lényeg :D

Nem tudom egyébként, hogy mással van-e ilyen, vagy extrém fura vagyok, de én megint bele vagyok szerelmesedve ebbe a regénybe. És ezt értsétek majdnem szó szerint.
Tudjátok, van az az érzés, főleg új kapcsolatok elején kamaszkorban, amikor csak eszedbe jut a másik ember, és a mellkasodból sugárzik szét az egész testedben valami felemelő, vibráló, csupa zöld boldogság és életerő, pusztán azért, mert ő létezik és neked közöd van hozzá... Na, ugyanez tört rám ma délelőtt, amikor éppen nem tudtam írni, de eszembe jutott a regény. Azóta is megvan, csak nem azzal a kirobbanó intenzitással, mint elsőre. Volt már ilyen másik regénnyel is, egyszer, de ezzel még soha (ami fura, mert ez A Regényem). Nem tudom, pszichológiai eset vagyok-e ezzel, de innen nézve nem aggasztó, sőt... :) 

Na hát maga az írás viszont sajnos nem lett egy csillámpóni-felvonulás; amikor eljutottam a laptopig, azon kezdtem el aggódni, hogy ha én most kitolom ezt a felezőpontot, meg majd utólag ki kell egészíteni a szöveget, mert pár karakterre meg infóra rá kéne erősíteni (és akkor a leírásokat még nem is említettem), akkor megint ott tartok, hogy hol a francba lesz ennek a vége, sose fogok beleférni egy értelmes regényhosszba.
Aztán ezt is leültem átgondolni, hogy mégis mit lehet ezzel kezdeni, és két felismerést is tettem.