Regényírós napló - 2022. június 28.

Tegnap azt hittem, kitépem a hajamat az esti írásnál. Ott volt a jelenet, amit legutóbb írtam, és egyszerűen nem tudtam tovább menni belőle. Pedig nagyon kellett volna, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam leülni írni, mindig volt valami, ami megakadályozott benne. Így még frusztrálóbb volt, hogy csak néztem a monitort, odaszenvedtem pár mondatot, kicsit beletúrtam itt-ott, de sehogy nem akart összeállni. Órákig. 

Tudtam, hogy fontos jelenet, hogy erős jelenet, és azt is, hogy utóbbi még nem látszik, mert az érzelmi ráerősítéseket majd átíráskor fogom belerakni, meg a karakter hiteles reakcióit, meg mindent is. De nem nyugtatott meg a saját magyarázatom. Van valami belső dramaturgiai vészjelző rendszerem, ami rávágja az agyamra a sorompót, ha valami nem stimmel, és nem enged tovább, amíg meg nem oldom. Rohadt hasznos, de néha tényleg felakasztom magam tőle.

Szerencsére van nekünk ez a messenger csoportunk, ahol mindig akad egy kíméletlen írótárs, aki a megfelelő kérdésekkel segít megvilágítani a problémát, így végül sikerült kimondanom magamnak, hogy mi a gond, és belátni, hogy ez bizony kukázás és átírás lesz. Akkor is, ha el van szállva a szószámom NaNon. 

Regényírós napló - 2022. június 23.

Hú, anyám, mennyi javítanivaló lesz még itt, ha egyszer kész lesz a first draft... Szerencsére már megtanultam, hogy menet közben ne javítgassak, mert ami most feltűnik, hogy nem jó, vagy hiányzik, az később is fel fog, de fejben már egy nagyon hosszú listám van. 

Bele kell dolgozni ezt-azt (múltat, karaktereket, hogy ne a semmiből legyenek előrángatva, meg a hatalmi viszonyokat kicsit élesebben kell érzékeltetni), érzelmeket kifejteni (a szentséges testérzetek!!!), leírásokat gyártani (hajjaj), és ugye van, amit ki kell majd szedni (egy ismétlésszagú jelenetet, egy esélyesen kiváltható mellékszereplő), vagy lassítani (a flörtölgetést biztosan), és tuti, hogy néhány párbeszéden is húzni kell majd, mert nagyon szeretnek pofázni a karakterek (vajon kitől örökölték...?). 

Annak mondjuk örülök, hogy feltűnt, hogy ha a karakterek nagyon magyaráznak valamit egymásnak, akkor ott valami gebasz van. Ilyenkor az van, hogy az olvasónak is magyarázni kell, hogy megértse, mi történt, szóval ott valami nem volt előkészítve rendesen. Fú de nehéz ez. 

Regényírós napló - 2022. június 6.

Hajnali fél kettő van, szóval ennyit arról, hogy ugrott az éjszakai írás, néha azért még belecsúszok, úgy tűnik. Ma két nap meló után nem igazán tudtam produkálni a napi szószámot, viszont kedvem támadt átnézni a sztorit, hogy mit lehet kihúzogatni belőle, mert egyre inkább azt láttam, hogy ez így kezelhetetlenül hosszú lesz.

Na, ehhez volt agyam, meg időm is, úgyhogy végigmentem az egészen, egyenesítettem egy kicsit a sztorin, sikerült úgy mindennek az egyötödét kukázni. Most kb. azt érzem, hogy minden lényeges szereplő megjelenik időben, meg kellő gyakorisággal, a logika is jobb lett, kevesebb infót kell újabb hülye helyeken és újabb karaktereknél keresni, a mélypont kicsavarását is egy huszárvágással megszűntettem, hatásosabb is lesz így. Pár infót most kicsit később kapnak meg a karakterek, egy nagyon fontosat viszont remekül sikerült elrejtenem egy amúgy lényegtelen, épp csak elmesélt történésbe. 

(Mindezt órákon át tartó '90-es/2000-es évek maratonnal, ami a háttérzenét illeti. A fene gondolta volna, Backstreet Boysra meg Cotton Eye Joe-ra is lehet angyalos fantasyt tervezni... :D)

Regényírós napló - 2022. június 3.

Idén mintha egy kicsit minden összeesküdne, hogy ne tudjam megírni a regényt, de leszarom, akkor is én győzök! 

A legújabb problémám, hogy az eddigi írós időmet júniustól szabotálja az időbeosztásom és az újonnan megtalált normális életvitelem, szóval az estéket (meg az éjszakákat) nagyjából elfelejthetem, a délutánok meg ott úsznak el, hogy pszichésen nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy még mennyi mindent meg kellene csinálnom, és inkább azoknak állok neki. De kicseszek mindenkivel, mostantól a szabad délelőttjeimet fogom írással tölteni, és minden más munka csak utána jöhet. Ezt persze az időben főzés fogja megsínyleni, de majd rászokunk az uzsonnára és túléljük valahogy. 

Konkrét írás terén annyi történt, hogy a nyitással még elcsesztem két napot, hogy mégse így, meg mégis úgy, de aztán nagy nehezen sikerült elengednem, és írom tovább a sztorit. Valóban nagyobb szívás így, hogy elfogytak a bemásolható részek, de azért haladok :) Már amikor épp nem hisztizek be azon, hogy az új szövegeim a kanyarban sincsenek a régiekhez képest.