A végére értem az első kör javításnak. Nem tudom, mi tartott ezen háromnegyed évig, de valószínűleg csak a minden mással foglalkozás, szóval legközelebb gyorsabb lesz.
A dramaturgiához azt hiszem, nem tudok már mit hozzátenni (/elvenni), vagy annyira macerás lenne, amihez nincs energiám. Majd akkor nyúlok hozzá, ha szólnak, hogy tényleg gázos. (Vagy amikor nagyon zavarni fog, és nem bírom ki. Simán benne van.)
A felezőpontos szenvedés után nagy megkönnyebbülés volt egy csomó fejezeten csak átszaladni, hogy ja, ez alapvetően rendben van. A végére meg kifejezetten büszke vagyok, nagyon jól esett olvasni tegnap este. Azt éppen nem is átrohanós hangulatban írtam, szóval tényleg kellemes volt, hátra is dőltem, hogy ja, ez a sztori bizony le lett zárva, úgy, ahogy kell. Rosszabbra emlékeztem :) (Bezzeg előtte pár fejezet, jaj.)
Na de nem tarthat sokáig az a hátradőlés, mert egész eddig valójában csak azt néztem, hogy a feszültség nagyjából a helyén legyen, ne ugráljon (mondjuk így is maradt benne néhány izébb rész, de erről később). Még hátravan pár kör, de innentől kezdve semmi konkrét; újraolvasom, és amit látok, hogy nem százas, azt megpiszkálom - kedvtől függően, mert most is átmentem pár ilyen részen azzal, hogy épp nincs hozzá hangulatom.