A végére értem az első kör javításnak. Nem tudom, mi tartott ezen háromnegyed évig, de valószínűleg csak a minden mással foglalkozás, szóval legközelebb gyorsabb lesz.
A dramaturgiához azt hiszem, nem tudok már mit hozzátenni (/elvenni), vagy annyira macerás lenne, amihez nincs energiám. Majd akkor nyúlok hozzá, ha szólnak, hogy tényleg gázos. (Vagy amikor nagyon zavarni fog, és nem bírom ki. Simán benne van.)
A felezőpontos szenvedés után nagy megkönnyebbülés volt egy csomó fejezeten csak átszaladni, hogy ja, ez alapvetően rendben van. A végére meg kifejezetten büszke vagyok, nagyon jól esett olvasni tegnap este. Azt éppen nem is átrohanós hangulatban írtam, szóval tényleg kellemes volt, hátra is dőltem, hogy ja, ez a sztori bizony le lett zárva, úgy, ahogy kell. Rosszabbra emlékeztem :) (Bezzeg előtte pár fejezet, jaj.)
Na de nem tarthat sokáig az a hátradőlés, mert egész eddig valójában csak azt néztem, hogy a feszültség nagyjából a helyén legyen, ne ugráljon (mondjuk így is maradt benne néhány izébb rész, de erről később). Még hátravan pár kör, de innentől kezdve semmi konkrét; újraolvasom, és amit látok, hogy nem százas, azt megpiszkálom - kedvtől függően, mert most is átmentem pár ilyen részen azzal, hogy épp nincs hozzá hangulatom.
Konkrétan az érzelmesebb részeket kell kibontani itt-ott, leírásokat gyártani, pár jelenetet egy kicsit életszerűbbé tenni, ezekről biztosan tudok, meg egy-két apró technikai kérdést helyre kell tenni, amikről még mindig nem döntöttem. Ami nehéz lesz, hogy egy-két fontos ponton is átrohantam a regény második felében, pl. az első rendes szexen (shame on me), meg a nagy harcon a végén (pláne), ezekkel azért lesz még szenvedés.
Meglepő, de valahogy átíráskor sikerült 90 ezer karaktert húznom a first draftből, pedig eskü meg voltam győződve róla, hogy hízott a szöveg. Kihúztam ugyan súlyos jeleneteket, de a sok újraírás miatt úgy éreztem, hogy vissza is toldottam annyit. Pedig az újraírás nem plusz szöveg, de hát odáig nem jutottam el fejben, illetve egyszerűen bővebbnek éreztem az új verziókat.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy végül rá mertem nézni a karakterszámra, mert most bűntudat nélkül fogok hosszasan ömlengeni az érzelgős részeknél, illetve ahol mégis maradt egy kis tömény és ugráló feszültség, ott is merek majd valami lazítós részt betoldani.
Úgyhogy most az a program, hogy a javítgatás mellé egy kicsit többet olvasok, pl. a romantika atmoszférateremtés kurzus anyagát, meg mindenféle romantikus fantasyket, mert ezek valahogy jót tesznek a javítási képességeimnek. Most már pár éve nincs talán az az instant kaméleon-effektus, hogy olyan stílusban írok, mint amit olvasok, szóval reméljük, hogy mindeközben sikerül a saját stílusomnál maradni. De nem jó, amikor csak saját fejemből dolgozok, mert az egy idő után sivár lesz, önismétlő; egyszerűen látnom kell mások megoldásait, hogy a sajátjaim össze tudjanak állni.
Ebben segíteni fog, hogy megoldódott a munkahely-kérdés is, olvasásbarát melóhely (ha más nem, csak az utazás heti több óra olvasás lesz), írásbarát beosztás, pont, ahogy elképzeltem. Új ingerek, normális emberek, arcátlan kamaszok, Budapest, minden rám fog ömleni végre. Ez megint teljesen más munka, mint amit eddig csináltam, de nem tudok életem végéig megmaradni a komfortzónámban, kellenek az élmények.
Május végén kezdek, előtte még lesz egy írótáborunk (amelyiken csak simán írunk; a "rendes", szakmai tábor majd júliusban lesz), szóval remélhetőleg záros határidőn belül pontot tudok tenni ennek a regénynek a végére, legalábbis ami a bétáztatás előtti állapotát illeti.
El se tudom képzelni, milyen érzés lesz, de várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése