2023. évértékelő

Megírtam az első regényemet.

Ha ennél többet nem tudnék mondani 2023-ról, akkor is teljesnek érezném az évet :)
De grafomán vagyok, szóval tudok. 

Idén beértek dolgok, amiket tavaly indítottam el. Kezdve azzal, hogy ott hagytam a kutyaiskolámat, ami leszívta az életemet is, és nem hagyott írni.
Félreértés ne essék, önként adtam az életemet a sulinak, ha fogalmazhatok ennyire drámaian. De egy ideje többet vett el, mint amennyit adott, és elegem lett. Nem csinálnám vissza; élveztem, mert alkottam és segítettem. Életcél volt - de kipipáltam. 

Furcsa módon mintha az élet is finoman errefelé rugdosott volna, hogy most ezt abba kell hagyni. Két éven belül mindkét kutyám "rokkantnyugdíjas" lett, egy harmadiknak biztosan nincs most itt az ideje, a sport nélkül pedig elpárolgott belőlem a maradék lelkesedés is.

Nem biztos, hogy örökre, mert eddig is arról szólt az életem, hogy váltogatom a két szerelmemet, a kutyázást meg az írást, de pár évig biztos, hogy megleszek nélküle. Tíz aktív írással töltött év tulajdonképpen nem hangzik rosszul.

Regényírós napló - 2023. december 25.

Hát, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy év végéig nem fogok végezni a javítással.

Annyi haszna mindenesetre volt az elmúlt hetek vergődésének, hogy rájöttem, hogy semmi nagy dolgot nem kell átírni a regényen. Kétszer próbáltam meg, mindkettő többhetes blokk lett, amiről ugyan régóta tudom, hogy mit jelent, de csesztem rá odafigyelni. Mert mindig meggyőzöm magam, hogy valami zseniálisan fontosat akarok átírni, csak az élet akadályoz. 

De nem.

Regényírós napló - 2023. november 8.

Jó másfél hónapja nem naplóztam.

Igen, ez azt jelenti, hogy nem is nagyon írtam, legalábbis a regényt. Mert megszületett közben ugye a vérkengurus novella, amire továbbra is indokolatlanul büszke vagyok, de most már kezdem érezni, hogy nem hozhatom fel mentségnek. 

Szóval letettem a seggemet, és próbálok visszazökkenni a regénybe. Írogattam eddig is, de inkább csak átírtam ugyanazt a pár mondatot sokszor, meg nézegettem, van-e már az interneten valami másfél órás podcast, amit azonnal meg kell hallgatnom... Nem volt egy produktív folyamat. A napokban aztán végre átvergődtem magam egy jelenet újraírásán (legalábbis az elméletén, most már csak meg kell írni), ami elég alapvető változtatásokat igényelt. Szóval megy, megy, csak kicsit nyögvenyelős, És nem azért, mert már az orális szexnél tartok. Bár tulajdonképpen nevezhetjük szopásnak... :D 

Női főhős bingó - ismerd meg Amyt!

És íme itt a múltkori bingó női párja (szintén az Így neveld a regényedet blog jóvoltából), kitöltöttem Amyre. Nem lett annyira vészes, mint hittem. Persze a fantasy környezet miatt van, ami eleve nehezen értelmezhető, de azért igyekeztem :)

Ja, és a Bechdel-teszten is simán átmegy a regény! ;)

Magyarázat itt is jön, mert miért ne :)

Férfi főhős bingó - ismerd meg Seth-et!

Szembejött velem az Így neveld a regényedet blog facebookján egy érdekes bingó, gondoltam, rárepülök. Egész büszke vagyok magamra, mert három pasira is megcsináltam, és úgy tűnik, nem annyira sablonosak a srácok, mint hittem. Amiben igen, annak is a fele a világból adódik. 

Szóval íme az eredmény az Ébredés munkacímen futó regényem férfi főhősére, Seth-re kitöltve. Egyre csak kis X-et mertem húzni (lentebb kifejtem), azt majd az idő eldönti, hogy talált-e vagy sem... :)

És akkor nézzük részletesebben, mert szerintem izgalmas :) Főleg, hogy egy arkangyalról beszélünk, nálunk azért kicsit más mércével kell nézni bizonyos dolgokat.

Novella, szerkesztés, magyarázkodás

Kitettem a blogra a véletlenek sorozatos összjátékaként megszületett Hallgass az ösztöneidre című novellámat. Juhú!

Ez egyrészt szuper, mert végre nem csak beszélek az írásról, hanem fel is tudok mutatni valamit, hogy tessék, ezt tényleg megírtam, el lehet olvasni.
Másrészt... hát, úgy érzem, némi magyarázatra szorul a dolog... :D 

(Ha még nem olvastad, első körben tedd meg, nem akarom lelőni a poént.)

Regényírós napló - 2023. szeptember 20.

Egy ideje már nem adtam hírt magamról, de ez csak azért van, mert javítom a regényt, és innentől kezdve amiket mondanék, az többnyire nem publikus. Most viszont összegyűlt egy-két spoilermentes gondolatom, úgyhogy megpróbálom összefoglalni. 

Ami a legfontosabb: tudtam, hogy imádni fogom ezt a folyamatot. Lekerekítek dolgokat, meg a helyükre kattannak események. Ugyanúgy bele vagyok buzulva a sztoriba, mint egész nyáron.

A kedvencem az a részben újraírt 2. fejezet, amiről egy ideje már tudtam, hogy nem lesz úgy jó, ahogy eredetileg le volt írva, nem stimmelt a motiváció, meg a világépítés, pedig elég fontos történés, de ötletem se volt, hogy mit kezdjek vele... Aztán beugrott, hogy bakker, én ezt a regény végén már leírtam, hogy miért történhettek ott pont azok a dolgok. Tök lényegtelen infónak tűnt, de ez volt a puzzle hiányzó darabja. Komolyan ijesztő... :D

Elkövettem viszont azt a hibát, hogy lazításképpen felcsaptam a táltosos regényemet, aminek az eleje meg van írva.

Regényírós napló - 2023. szeptember 1.

Nem akartam ma naplózni, de aztán történtek dolgok...

Röviden:
1) új gép, új Scrivener
2) regénytervezés pipa...?

Szóval összelegóztuk az "új" asztali gépemet, most már itt is működik a google drive, úgyhogy nem csak a laptopon fogok tudni írni, halleluja. És mivel nyugdíjazott gamer gép, kaptam hozzá menőn világítő billentyűzetet is... :D 
A technikai vonalon maradva: anno megfogadtam, hogy ha megírom az első regényemet, megveszem a Scrivenert, és végre nem illegálisan fogom imádni. Volt itthon egy kis vita abból, hogy mit jelent a "megírom", de egyrészt a megjelenésre tetoválást tervezek magamnak jutalmul, a leadáshoz meg kelleni fog a Scrivener, hogy egy szép word doksit csináljon a szövegből, szóval úgy döntöttem, hogy a first draft befejezése igenis az, hogy megírtam.

(Bakker, még mindig remeg a gyomrom, ha eszembe jut, hogy leírtam az utolsó mondatot.)

Regényírós napló - 2023. augusztus 30.

Hát, mióta lezártam A Regény first draftját, minden nap arra készülök, hogy kiírom facebookra, hogy "ma nem írtam", de még nem jött össze. 

A valóságba való visszatérés mellett minden nap besikerült pár óra monitorbámulás; karaktereket mókoltam, meg elkezdtem az epilógust, meg ma például a folytatás hópehely sablonjának álltam neki, miután kiokoskodtam az antagonistát, meg hogy mi lehet szegény főhősöm dilemmája (aztán vagy az lesz, vagy nem, de esélyes, hogy tényleg játszik nála a téma). 

Asszem ez már függőség. 

Regényírós napló - 2023. augusztus 24.

Kész.

K É S Z !

Kitettem az utolsó pontot a first draft végére. 

(Na jó, még hiányzik egy fejezet, ami felvezeti a folytatást, epilógus vagy fasztudja - de ennek a sztorinak itt akkor is vége van, végszóval, mindennel.)

Euforikus érzés, legszívesebben visítva ugrálnék, de... közben kicsit nem tudom hova tenni. 
Ha csaponganék, bocsánat, de tele vagyok érzéssel meg gondolattal, amik  nem találják a helyüket a fejemben. 

2009-ben született meg a sztori magja. 2014-től készülök tudatosan, hogy megírjam. 2021. decemberében ültem neki komolyan, hogy én ezt megírom.
De akkor se sikerült. Kétszer buktam be azóta, előtte pedig nem számolom, hányszor. Megszoktam, hogy ezt mindig csak írom, újratervezem, újraírom, de sosem érek a végére.

Versek, villamosok, Lackfi

Szóval itt van ezt a vers, ami arra késztetett, hogy elmélkedjek egy kicsit a témáról.

Na de kezdjük az elején: én egyébként nem olvasok verseket. Olvastam persze, magyarórákon főleg. A verselemzés akkoriban csuklóból ment, sőt, írtam is verseket (legyünk őszinték, kínos lelki maszturbációkat rímben), szóval még csak azt se lehet mondani, hogy nem fordítottam rájuk figyelmet. De magamtól alig vettem a kezembe ilyesmit az elmúlt 15 évben (leszámítva az egy Szamárfület Romhányitól, mert azt bármikor lelkesen, bár huszonöt éve tudom fejből; illetve egy-két klasszikus drámai költeménybe is beleolvastam, amikor olyan hangulatom volt).

Mostanában próbálkoztam velük, mert kicsit hiányozni kezdett a nyelvi szint is, meg a játék is, ami egy versben lehet. Találtam ezt-azt, ami megfogott, de inkább csak jól sikerült sorokról beszélhetünk. Azokat őszintén tudom csodálni, de amikor az összkép nem tetszik, akkor elmegy a kedvem az egésztől.

Azt nem tudtam eldönteni (és nem is szándékozom), hogy ez azt jelenti, hogy kár belém a vers, vagy hogy sok a rossz vers, vagy csak éppen az akadt a kezembe, ami nem nekem való. 

Regényírós napló - 2023. augusztus 21.

https://www.deviantart.com/rarcane

Basszus, azt nekem nem mondta senki, hogy a regény végét megírni ennyire megterhelő.

Én ugye alapvetően szeretem a karaktereimet. Tényleg. Kicsit szívatni őket, az oké, de ez a mélypont, ez durva. Lassan írom, mint a lajhár; fél napokat ülök a gép előtt, és mindent kitalálok, csak ne kelljen ránézni a szövegre, pláne megírni a szenvedésüket. Utánanézek az öszvérek szaporodásának, youtube-on pörgetem a százas zenelistákat meg a humoros filmkritikákat, lapozom a facebookot valami jópofa mémért, naplót írok (khm), ötvenedszer is megnézem, nem írt-e valaki valamit messengeren - bármivel elbaszom az időt, csak ne kelljen szenvedést írnom, mert lehoz az életről.

És még bele se éltem magam rendesen, csak történések szintjén akarom leírni... De valami alap érzelemvilágot akkor is látnom kell. Főleg a mélységét, mert attól függ, hogy mit reagál a karakter. És jó lenne ennek konzisztensnek lennie, és a racionális gondolatokat is azzal az ézelemvilággal előadni.

És ez basszus szörnyű.

Regényírós napló - 2023. augusztus 15.

Azt szeretem az írásban, hogy hiába tervezek el mindent (nagyjából), valójában fogalmam sincs, hogy a karakterek hogyan fognak reagálni egy-egy szituációra. Mondjuk olyan nagyon mélyen bele se szoktam gondolni. 

Ezen lehet, hogy változtatni kéne a jövőben, és sok problémától megkímélhetném magam :D Bár akkor meg a saját szórakozásomat aknáznám alá.

Mert imádom, amikor én se tudom, hova megyünk. Amikor kiderül ez-az, és az egyik karakter összeesik tőle, pedig nem vártam. De kimondja, hogy mi a baja, én meg a fejemhez kapok, hogy bakker, tényleg, most itt összeakadt élete két értelme, nyilván padlót fog tőle. 

Ugyanettől az infótól viszont a másik karakter megkönnyebbül, kihúzza magát, hogy na, most már minden oké. Pedig tőle se ezt vártam. De csak kijött az erőssége így a végére, magától.

Még mindig nem baltázták szét a sztorit, mert az antagonista szerencsére pont szarik főhőseink lelkiállapotára; ez csak adott egy kis extra fűszert a végének. 

Nagyon várom azt az átírást, hogy ezekre szép csendben ráerősítsek az elejétől fogva. Jó buli lesz :D

Regényírós napló - 2023. augusztus 9.

Én úgy imádom, amikor a karaktereim életre kelnek...!
Már amikor nem úgy teszik, hogy tönkrevágják a terveimet, ugye. De ez most rohadt jól jött ki.

Végeztem az átnézős javítással (amit még a végjátékra ráfordulás előtt ejtettem meg), másfél kör lett végül, és tudtam volna még mókolni, de behúztam a féket, és közöltem, hogy nem, előbb végigírjuk. Szóval nyögvenyelősen tovább görgettem a sztorit.
Tökre világépítős apróságnak szánt jelenetnek akartam nekiállni, aminek valójában annyi célja volt, hogy kicsit életszerűbbé tegye a világot, és elvezessen egy fontosabb beszélgetéshez. Ezért is volt nehéz, mert nem sikerült elkapnom a fonalat. Aztán...

[Figyelem, minimális spoilerezés következik, mert nehéz anélkül beszélni róla.]

Regényírós napló - 2023. augusztus 6.

Hát mit mondjak, maradtak súlyos világépítési kérdések így a vége felé is.

Eddig sikeresen ignoráltam azt a kérdéskört, hogy az angyalok egész pontosan mihez tudnak kezdeni az emberekkel, meg hogyan teszik. Egyszerűen azért, mert szegény halandóknak semmi szerepük nincs a történetben azon kívül, hogy nyilván mivel a főhősök angyalok, az ő életüknek szerves részei, illetve a "mentsük meg a világot" témának is része az emberi világ. (Ugyan voltak olyan terveim, hogy egy-egy halandót mélyebben belekeverek a történetbe, de végül elvettem, nem illett volna sehova.)
Most viszont a spontán átíráskor észrevettem, hogy elég sok jelenetem "megcsinált", jobb lenne egy kicsit természetesebben beilleszteni a karakterek mindennapi életébe, és hát ez hozta magával, hogy oké, akkor találjuk ki végre rendesen azt a minennapi életet. 
(Nem beszólni; mondtam, hogy csontvázat írok. Meg hogy sok lesz a javítás / átírás.)

Regényírós napló - 2023. július 31.

Hozok egy random helyzetjelentést, mert történnek azért a háttérben a dolgok.

A legfontosabb, hogy továbbra is jól haladok! Elmúlt ez a nagyon rázombulós időszak, és most már a valóság is jelen van a napjaimban, de annyira rászoktam, hogy írok, hogy igazából nem tud hátráltatni, hogy kiestem belőle. Sőt, az se, hogy heti három reggelemet elviszi az edzőterembe járás (sokáig akarok írni, egyben kell tartani ezt a nyeszlett testet :D), szóval már nem tudok minden napot azzal indítani, hogy az ébresztő teámat a karaktereimmel osztom meg. A szószámomon ez persze meglátszik... Kivéve, amikor elcsábulok, és hajnalig írok, amiről baromira le kéne szokni - mert nagyon szar öt óra alvás után edzeni -, de hát úgy vagyok vele, hogy a múzsát akkor kell kihasználni, amikor itt van. 
(Nem hiszek a múzsában, de a "hangulat" nem elég fennkölt szó.)

A konkrétumokról szólva pedig: a regény egy pontján megint észrevettem, hogy túl sok feszkót sűrítettem egy helyre, de most ettől nem lett ingerem kukázni az egész regényt, csak szépen átnéztem előről, hogy mit lehetne esetleg korábbra hozni.

Regényírós napló - 2023. július 14.

Tudatalatti, te, te...!

Nem találok szavakat. 

Szóval az van, hogy a regény világa önmagában is annyira bünteti ezt a romantika-dolgot, hogy én nem is gondoltam semmi komolyabb romantikus konfliktust beleszőni. Voltak persze ötleteim, elég változatos módokon tudtak volna érdemben összeveszni a karakterek, de végül mindet kihagytam. 

Gondoltam én... 

Regényírós napló - 2023. július 5.

Nos, örömmel jelentem, hogy az írótábor megtette a hatását. 

Az első két hétben letoltam a regény harmadát (szokás szerint csalással, bemásoltam régi részeket), és azóta is töretlen a lendületem. Több mint egy hónapja minden nap írok, és a legpesszimistább becslések szerint is bőven túl vagyok a regény felén. És kivételesen azt érzem, hogy a vége is össze fog állni.
Biztos, hogy kelleni fog egy nagyobb átírás, infóadagolás meg súlyozás tekintetében, és talán van pár túl hosszúra nyúlt rész is, de most ezekkel nem foglalkozom. Mindent leírok, ami jó ötletnek tűnik, aztán majd válogatok.

Viszont felfedeztem néhány érdekes dolgot. Mármint számomra érdekes, lehet, hogy másnak már ez rég nem újdonság.

Filmek egy író szemével #1: Pappa Pia

Még mielőtt bárki arra számítana, hogy ebből durva elitista fröcsögés lesz, szeretném előre leszögezni: szeretem a magyar filmeket. 

Jó, az utóbbi időben ez főleg Herendi Gábor filmjeit jelenti, de a régebbiek közül is remekül szórakoztam a Hippolyton (az Eperjes-Koltai-féle verzión), a Miniszter félrelépen, szóval alapvetően én azért pozitívan állok a témához. (Az Üvegtigris-stílushoz nem, az olyan jellegű filmeket képtelen vagyok végigülni.)

Na és akkor jött ez, a Pappa Pia, egy magyar romantikus vígjáték musical, vagy mi a fene akart lenni.

És itt kezdődtek a problémáim: nem derült ki, hogy elsősorban melyik akart lenni. Talán vígjáték, és ha igen, akkor tulajdonképpen lehet sikeresnek nevezni a projektet, mert hogy vicces volt, ahhoz nem fér kétség. Nem röhögtem halálta magam, de azért jól szórakoztam.

Csakhogy íróként sajnos pontosan tudom, hogy miért nem nyújtott nekem 100%-os szórakozást a film. A közepénél már tisztán láttam a gyerekbetegségeit, és sajnos a végére se javult meg a helyzet.
Nem leszólni szeretném, mert az összekép jó, tetszett; nem hiszem, hogy többször meg fogom nézni, de örülök, hogy egyszer elővettem. Egyszerűen csak ki kell beszélnem, hogy mi is volt vele a problémám, miért nem éreztem hitelesnek egy-egy szálat. 

Ja, spoileres lesz, bocsi, de 5+ éves film; akit érdekelt, már látta, a többieknek meg gondolom, mindegy. De azért szóltam.

Írótábor 2023

Elkövető: Sümegi Emília

Itthon vagyok, véget ért az idei írótábor, amit lehet, hogy pontosabb lenne alkotótábornak nevezni*. A spontán szerveződött, de igen stabilnak bizonyult írókörünkkel úgy éreztük, hogy ideje szarni mindenre, és elmenni egy hétre írni meg dumálni. Kifejezetten baráti táborozásnak szántuk, és ennek megfelelően zökkenőmentesen szuperre sikerült :)

A Balatonnál vettünk ki egy apartmanházat egy hétre, szerencsére nem volt azzal se különösebb gond - sőt, olyan kellemes meglepetések is értek minket, mint a mosogatógép, a rengeteg konnektor (kint is), és a fűtött medence. Utóbbira annyira rápörögtünk, hogy eldöntöttük, hogy jövőre is vagy ugyanide jövünk, vagy csak medencés helyre, mert meglepően sokat adott a hangulathoz. 

Regényírós napló - 2023. május 31.

Ma buktam el a "május 31-ig first draft" kihívást. 

Nem sírok különösebben, már egy ideje látszott, hogy ez lesz. Illetve kezdem megszokni az elbukott határidőket, ami nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de legalább nem frusztrálom magam rajtuk, és ez meglepően fontos lett az utóbbi időben. 

Illetve sírni már csak azért sem fogok, mert amúgy itt ülök a Balaton partján, a szállás fűtött medencéjéből vagy a tetőteraszáról is posztolhatnék (ha nem lenne túl nagy a szél mindkettőhöz), és még van két nap az idei írós nyaralásomból. Lejöttünk páran írni és sztorizni egy hétig, ennél rosszabb dolgom sose legyen.

Na de hogy a regényről is beszéljek: egy újabb egyszerűsítős újratervezésnél hagytam abba a helyzetjelentéseket emlékeim szerint, de azóta valahogy nem tudtam haladni, sőt, nem is nagyon ültem le írni, mert megakadva éreztem magam. Itt viszont minden negatív gondolatom ellenére mégis letettem a seggemet (nem takarítottam helyette fürdőszobát meg ilyen marhaságok, mint otthon), és pár nap alatt túl is lendültem a problémáimon, elkaptam a fonalat, és megint van kedvem a sztorihoz. Szóval most megvan az első két fejezet, amivel mindig nagyon szenvedek, utána már sokkal jobb a helyzet. El mertem indítani a vonatkozó nanowrimós számlálót is.

Regényírós napló - 2023. április 29.

Csak a rend kedvéért hozok egy kis helyzetjelentést.

A helyzet változatlan.

Próbálom összesakkozni a regényt úgy, hogy jó legyen. Igyekszem figyelmen kívül hagyni az olyan gondolatokat, mint hogy "ennek már rég össze kellett volna állnia", egyszerűen azért, mert ez nem visz előbbre. Majd akkor fog előbbre vinni, ha hagynom kéne a fenébe, de az egyelőre nem opció.
Vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni, és különben is, egy fejben 10+ évig épülő világban kell rendet raknom, nem várhatom el, hogy instant működjön. Úgy vagyok vele, hogy amíg az új koncepcióknál azt érzem, hogy haladok, meg amíg élvezem kidolgozni, addig jóvanazúgy. Vannak persze rosszabb napok, meg félresiklások, de hát ez ilyen. 

Szóval most megint egy új ötleten dolgozom, plotpontokat tervezgetek, meg filózom, hogy egy-egy újítás mennyi mindenre lehet még hatással. Behoztam egy olyan képességet, ami talán végre megadja azt a stílusú befejezést, amit elképzeltem - már csak azt remélem, hogy nem fog más dolgokat szétbaltázni. 

De ha igen, az is mindegy. Előbb-utóbb csak találok valamit, ami működik. 

Regényírós napló - 2023. március 22.

Mai achievement: írtam pár random jelenetet, csak hogy tisztázzam, hogy a karakterek hogy fognak kijönni belőle (igen, gyárilag mozaikolós vagyok, csak úgy nem tudok végigírni egy regényt), és rájöttem, hogy már érzem, hogy melyik két másodperces történésekből kéne egy komplett bekezdést írnom ahelyett, hogy elintézném egy mondatban. Látom, hova kéne még két mondatnyi gondolatmenet, hogy ne legyen száraz meg rohanós a szöveg, hova kéne még egy kis lábremegés meg egyéb testérzet. Mármint úgy látom, hogy nem kell keresni, hanem rendesen. Egy-másfél év késéssel leesnek azért a kurzusos tananyagok a használható szintre... :D

Illetve már a vázlatban is látom, hogy hova kell fillereket betolni, hogy ne kapjon agyérgörcsöt se az olvasó, se a karakter, hurrá. Az más kérdés, hogy értelmes fillereket kitalálni baromi nehéz, de mondjuk lehet vele karaktert építeni akár előre is, meg mellékszálakat görgetni, szóval valahogy megoldom. 

RIP Aranymosás (2011-2023)

A napokban kijött ez a hír. Hogy az Aranymosás Irodalmi Válogató nincs többé. 

Én meg kiborultam. Csúnyán. Olyan szédülős, napokig idegbajos módon. 

Na de kezdjük az elején. 2014-et írunk, akkoriban kezdtem el tudatosan foglalkozni az írással. Teljesen ledöbbentem, hogy egyrészt ezt lehet tanulni, másrészt hogy egyszerű földi halandónak is van esélye megjelenni, hogy konkrétan az én regényemet lehessen megvenni a könyvesboltokban. Hogy azok a sztorik, amik az én fejemben vannak, nem kell, hogy csak az enyémek legyenek, hanem valóban el tudnak jutni az emberekhez. Random idegenekhez. Őrület!

Aztán elkezdtem tanulni. Aztán megmutattam másoknak, amiket írok (2017-ben járunk), és döbbenet, hogy mit kaptam vissza, már a kezdeti próbálkozásaimért is. Láttam a hiányosságaimat is, de azt is, hogy ebben tényleg van valami. Emberek várják az írásaimat, beszarás... 

Szóval, mint az elmúlt években oly sokan, én is elkezdtem vadul írósulizni (2020), és becéloztam A Mosást. Eltökéltem, hogy annyira jó leszek, hogy csont nélkül a megjelenésig menetelek. Évek óta így nézett ki a fejemben az íróvá válás, hogy tanulás, írás, Mosás, megjelenés, még több írás. Meg se fordult a fejemben semmi más. 

Regényírós napló - 2023. január 20.

Jegyzet későbbre: vigyázz, mit kívánsz, mert még a végén bekövetkezik!

Szóval amivel zártam az évértékelőmet, hogy 2023, rúgd ki a lábam... Hát, 2023 nagyon lelkes volt, mert amint azt mondtam, hogy kész vagyok az újratervezéssel, már éreztem, hogy zsákutca, mert nem volt kedvem írni. Szóval megint kielemeztem a dolgot, és kis segítséggel rájöttem, hogy elég orbitális hibát vétettem. 

Mert az remek, hogy kb. igyekeztem tartani a fókuszt, csakhogy valójában az egész koncepció el volt cseszve. Olyan konfliktust akartam a középpontba tenni, ami nagyságrendekkel primitívebb, mint a nagy sztori maga (mármint a regénysorozat témája), nincsenek benne fokozatok, és igazából engem sem érdekel különösebben. Mármint nyilván érdekel, tök sok feszültséget generál, de nem lehet rá épkézláb regényt felépíteni, mert úgyis a többi történés fog jobban haladni, az lesz kézzelfoghatóbb veszély, satöbbi. 

Szóval mit szépítsük, már az ötlet is szar volt. Nem is értem, hogy jutott az eszembe, valami átmeneti áramkimaradás lehetett a rendszerben. Tök ciki. De legalább gyorsan kiderült, helyretettem a fókuszt, megint kipöcköltem egy kinyomozandó infót a történetből, és most fasza.

Elvileg.

2022 évértékelő - írós

Sokáig nem tudtam nekiesni ennek az évértékelőnek. Szeretek sztorikat mesélni, de 2022 írós szempontból elég egysíkú volt: írtam, elkúrtam, átírtam, repeat. És ugyan tudom, hogy fontos erény, ha egy író a szarból is tud várat építeni, magyarul a semmiről is tud hosszan és érdekesen beszélni, de azért van, amiről nem éri meg.

Ennek ellenére most mégis itt ülök és évértékelőt írok... :D Arra gondoltam, hogy letolok egy összefoglalót azoknak, akiknek a regényírós napló "TL;DR" kategóriás (magyarul túl hosszú), aztán levonom a tanulságokat, mert az viszont volt bőven. 

Hiszen nem arról van szó, hogy 2022-ről ne érné meg beszélni, mert szerintem az egyik legfontosabb írós évem volt. Csak nem voltak olyan könnyen kiemelhető, látványos pontjai, amikre fel lehetne fűzni az évet. Úgyhogy íme egy kis áttekintés az összegzés előtt.
(Aki követte a naplómat - mind a három ember -, nyugodtan átugorhatja a csillagozások közötti részt.)

***

Szóval az úgy kezdődött, hogy 2021 decemberében rázoomoltam erre az ősrégi angyalos-démonos-romantikus urban fantasy regénytervemre, és elkezdtem összeállítani egy épkézláb sztorit. Ezzel februárra végeztem is, de elcsesztem, és jött egy két hónapos blokk, pedig még el se kezdtem a konkrét írást. Az agyamban van valami fék, ami nem hajlandó kiengedni, amíg dramaturgiailag nem oké a sztori, és ilyenkor egy jönnek a két hét és két hónap közötti megakadások, amíg gyakorlatilag alig jut eszembe a regény, és semmi indíttatásom nincs leülni elé, de ha odaerőltetem magam, akkor se tudok semmi értelmeset alkotni. Kidobom saját magamat a sztoriból.