Hát, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy év végéig nem fogok végezni a javítással.
Annyi haszna mindenesetre volt az elmúlt hetek vergődésének, hogy rájöttem, hogy semmi nagy dolgot nem kell átírni a regényen. Kétszer próbáltam meg, mindkettő többhetes blokk lett, amiről ugyan régóta tudom, hogy mit jelent, de csesztem rá odafigyelni. Mert mindig meggyőzöm magam, hogy valami zseniálisan fontosat akarok átírni, csak az élet akadályoz.
De nem.
A múltkor említett csatajelenettel odáig jutottam, hogy két apróságot megtartottam az új verzióból, amúgy visszamásoltam az eredetit. Nem érte meg heteket ülni rajta azért, nehogy százból két ember észrevegye, hogy az antagonista lehozhatta volna jobban is azt a témát.
Aztán megpróbáltam beszúrni egy jelenetet (aminél már legutóbb is elakadtam, és inkább előről újrakezdtem a javítást), na arról meg arra jöttem rá, hogy az a szál valójában rohadtul nem is kell a regénybe, mert félrevezető. Konkrétan olyan, mintha a regény végi megoldáshoz vezetne, de nem. Az csak úgy elsikkad a semmiben, nem tudom és nem is akarom hangsúlyosabbá tenni. Halleluja, toldás helyett törlés, köszönöm :D
Félreértés ne essék, teljesen logikus volt annak a szálnak az elindulása, de mivel nem visz sehova, elérte a végzet. Pár mondat átírása, egy-két jelenet kitörlése, két könnycsepp a vele kukázott jó poénok miatt, és ennyi.
Ma mondjuk még csak a felismerésig jutottam el, és már késő van, nem állok neki törölni, de a két ünnep között egyedül leszek itthon, szóval jó eséllyel lesz egy kis nyugalmam rendesen írni.
Az új cél az, hogy februárban végezzek a javítással, és hogy addig ne akarjak semmi nagy dolgot átírni. Vagy hát ez a második inkább feltétele az elsőnek... :D Majd meglátjuk. Hajrá nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése