Regényírós napló - 2022. december 31.

Tudom, most az írós évértékelőnek lenne itt az ideje, de arra még nem készültem fel... :D 

Az év utolsó estéjét viszont véletlenül írással töltöm, és próbálom összesakkozni a vázlatot, szóval van egy rakás gondolatom. (Elkezdtem amúgy évértékelőt írni, de aktuális blogolásba csúszott, úgyhogy azt majd inkább akkor, ha épp elkap a hangulat.) 

Először is, most mintha kicsit jobban átlátnám szerkezetileg, hogy mi sok, mi nem sok, de azért nem vagyok magabiztos. Jobbnak tűnik, mint volt, de még lehet, hogy ez is szét fog esni. Mert hiába próbálom faék szinten tartani a dolgokat, ha...

Na jó, kezdjük az elejéről.

2022 évértékelő - olvasós

2022 egész jó év volt magamhoz képest. Persze a hardcore könyvmolyok biztos röhögnek, hogy nekem évi 15 könyv már jó, de tegyük hozzá, hogy nem járok könyvtárba (ezen mondjuk változtatnom kellene), szóval többnyire azt olvasom, amit meg is vettem.
Oké, ez is rossz kifogás, mert vár még rám hat könyv olvasatlanul, meg még egy pár új magyar megjelenés is van, amit be kell szereznem, szóval nem arról van szó, hogy nincs mit olvasnom, és azért csak ennyi.
Ami viszont tényleg mentség, hogy baromi sok estét töltöttem olvasás helyett írással. Na de erről majd máskor.

moly.hu

Zsánerek tekintetében elég széles az idei skála, volt itt gondolatolvasós krimitől kezdve a mindenféle romantikuson át a parodisztikus disztópiáig minden; YA, NA, felnőtt, regény, novella, magyar, külföldi, szóval megnyugodtam, hogy még mindig nem egysíkúan olvasok. Persze főleg azokkal a témákkal igyekeztem lépést tartani, amik nekem íróként fontosak, így került több 600+ oldalas féltégla is a kezeim közé - ha az oldalszámokat nézzük, akkor 20 könyvnyi szöveget nyaltam be idén.

A Holdbéli krónikáktól például íróként azt vártam, hogy kiderüljön, hogyan lehet több főhős párost összeírni egy sorozatban úgy, hogy a végeredmény ne legyen féltégla... De féltégla lett. Nem aggódom tovább. Viszont eszméletlenül kreatív sorozat, örülök, hogy hittem a szóbeszédnek és belekezdtem.

Random humor #1

Madárfajok jellemrajzai az etető környéki viselkedést alapul véve

- saját megfigyelés - 

Széncinke - "az idegbeteg"

Egy percig nem bír megülni a seggén, több energiát elhasznál a magokkal röpködésre, mint amennyit nyer a megevésükkel, mégis dagadt, mint a kurvaélet (ha nem, akkor idegbetegebb a kelleténél, mert odarepül az etető szélére, aztán megijed, és elmegy kaja nélkül). A többi madár is ilyen dagadt akar lenni, ezért mindenki követi őt az etetőbe. Szotyifüggő. 

Kékcinke - "a profi"

Kiváló mintaillesztő szoftvere van, bárhol  felismeri a cinkegolyót, az etetőt, az almát, és lecsap. Nem szívbajos típus, beül a kaja közepére, és zabál. Cinkegolyófétises, meg is látszik rajta, ő maga is egyre jobban hasonlít egy golyóhoz. 

Balkáni gerle - „Hodor”

Nem zavarja, ha nyitogatom az ablakot, ugyanúgy ül a fán másfél méterre tőlem, és néz, amíg nem teszek hirtelen mozdulatot, ellenben a kajától a legkisebb veréb is el tudja zavarni. Éhes, de fel nem menne az etetőtálcára, simán elsétál mellette a kerítés szélén úgy, hogy fejmagasságban van neki a kaja, aztán lemegy az avarba maradékot keresgélni. 

Regényírós napló - 2022. december 17.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a regényt, akkor az így hangzana:

ÚJRATERVEZÉS.

Ide most képzeljetek el egy igazi magyaros végeláthatatlan káromkodásfolyamot; leírni nincs kedvem, mert igazából már túl vagyok rajta, de higgyétek el, hogy megvolt. 

Rájöttem, hogy annyi szálat akartam ebben a regényben összedolgozni, hogy egész egyszerűen fókuszt vesztettem, és ezért nem tudtam sehogy se kifuttatni a dolgokat egy értelmes végkifejletre. Túl sok volt, minden értelemben. 

Szóval kitaláltam, hogy oké, akkor üres lap, és leírunk egy sztorit, ami tényleg egy probléma köré van felcsavarodva. 

Regényírós napló - 2022. december 1.

Nem, sajnos nem azért nem blogoltam két hónapig, mert nem tudtam felnézni a laptopból és megírtam a regényt.

Hanem mert megint szétesett. 

Oké, megint közbeszólt az élet is, mert én itt közben közepesen nagy döntéseket hoztam meg ilyesmik, szóval olyan időszak volt, amikor általában nem tudok az írással foglalkozni. Volt elég bajom, nem tudtam még ezt is felvenni a listára pluszegynek, úgyhogy konkrétan rá se néztem. 

Eleinte persze próbáltam a már kitanult technikákat, hogy jó, akkor visszatörlünk egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy hármat kéne, aztán ott álltam bután, hogy fasza, csak így mi lesz a sztori vége...? Mert már valahogy semmi nem volt logikus. Illetve több is logikus lett volna, csak mindegyikhez más felé kellett volna hajlítani a dolgokat. És akkor döntött úgy az agyam, hogy jótékonyan elfelejtjük, hogy van egy regényünk, amit meg kéne írni.
(Cserébe legalább olvastam, sokat. Az is jót tesz, és végül attól jött meg a kedvem, hogy ránézzek a saját regényemre is.)

Mostanra letisztultak kicsit a dolgok, és vissza tudtam térni az íráshoz. Jobb híján elkezdtem előről javítani, mert tudok egy-két konkrétabb dolgot, amit biztosan meg kell majd csinálni, és akkor már miért ne most. Hátha útközben rájövök, hogy hova vezet a sztori.
Egy angyali képességet pontosítok, mert kicsit össze-vissza használtam, illetve ki kell szednem egy karaktert is, aki csak foglalja a helyet. Utóbbi nagyobb baj, mert a főhőssel kettesben elkövetett jeleneteit konkrétan ki kell törölni, amitől megtörik a szöveg, és rohadtul utálok utólag toldani, meg összehúzni, meg ilyenek. De azért élvezem, elvagyok vele, és legalább visszatértem a szöveghez.