Új taktikám van. Leülök írni, és amikor késznek érzem magam agyilag, akkor bevésem NaNo-n az eredményt, és megnézem, hogy szerinte így mikorra leszek kész. Attól aztán összeszarom magam, és írok még másfél órát, hogy visszacsússzon nyárra az a számláló, ami megtippeli, mikorra leszek készen.
Persze ez most könnyű, mert a héten skippeltem a reggeli elfoglaltságaimat; kicsit lenyomorodtam, meg hát néha kell szünet, na. Szóval ha véletlenül hajnalig kéne írnom, azt is túlélném, mert utána még mindig kialudhatom magam, sőt, hétvégéig visszaállhatok emberi fekvésre-kelésre is. De a lényeg, hogy éreztetem magammal a nyomást, és próbálom tartani az ütemtervet, legalább nagyjából.
Szóval most ez van. Nem augusztus vége a célom, az csak a végső határidő, és ugye a jelenlegi szószámban két verziónyi kezdés is benne van, úgyhogy még most sem megyek aludni, hanem kipréselek magamból párszáz szót. Le kell dolgozni azt a látszat-többletet.
Bár ha azt vesszük, hogy később is fogok tudni átemelni részeket (amiről megmondtam, hogy nem fogom csinálni, de csinálom), akkor meg nem kell annyira parázni. De jobb biztosra menni. Egy június-júliusnak jobban örülnék azért. Mert ha kész a first draft, akkor kicsit le kell tenni, aztán átírni, bétáztatni, megint átírni, és majd akkor lesz kb. készen. Mindezt úgy, hogy minden munkafolyamatra adnék egy hónapot magamnak. Nem akarok az utolsó pillanatban baszakodni vele Aranymosás előtt.
Persze úgyis fogok. Mikor sikerült nekem határidő előtt megcsinálni akármit...?
