Én mondtam, hogy ha elkezdek írni, akkor főleg NaNo-s számlálókat fogok posztolni... :D
Hát szóval az úgy történt, hogy kezdtem agyérgörcsöt kapni a hétszázkilencvenkettedik nyitástól, amit megírtam, és úgy döntöttem, hogy mégis az "eredeti" lesz a jó (az csak az ötszázhetvennegyedik verzió, pár évvel ezelőttről), kis módosításokkal, mivel azóta a sztori is ki lett dolgozva rendesen. Aztán abban is elbizonytalanodtam, szóval megkértem pár kedves író kolleginát, hogy ugyan nézzenek már rá, hogy mégis mennyire használhatatlan az a koncepció, mielőtt nyolcvan éves koromig csak nyitásokat fogok írni, és nem tudok továbbmenni onnan.
3/3 vélemény az volt, hogy alapvetően tök jó, szóval nyitás pipa, megtartom (még egyszer köszi, csajok!). Szeretem is, szóval nem lesz nehéz. Amit meg módosítani kell rajta, azt felírtam, és majd ha kész a first draft, akkor átdolgozáskor megoldom. Úgy tűnik, hogy az információadagolási problémáim hullámzóak, mostanában túl kevés infót írok le, régen meg (amikor ez a nyitás készült) inkább túl sokat nyomtam. Lassan csak beáll középre. De nem vészes, csak egy kis világépítést kell későbbre hagyni (vagy úgy általában hagyni a fenébe, mert elszórt infókból úgyis kiderül minden).
Szóval miután a nyitás problémáját magam mögött hagytam, minden előzetes tervem ellenére nekiálltam bemásolni a régebbi szövegrészeket. A sztori minimálisat változott még itt, szóval csak egy kicsit kellett igazítani rajtuk, meg feljegyezni, hogy mit kell majd később kifejteni, főleg testérzetek meg leírások formájában. És hát így jött össze ez a közel 14ezer szó, amit ma betolhattam NaNora. Marha jó érzés, és azt hiszem, egyszer az életben történik meg ilyen az emberrel, mert a többi regény nem lesz előre félig megírva :D
Most még azt néztem, hogy lehet, hogy a romantika alakulása egy kicsit gyorsabb meg intenzívebb a kelleténél, de ezt majd akkor nézem át újra, ha végigírtam, mert addig csak sejtem az arányokat. De alapvetően tök elégedett vagyok a régi szövegeimmel. Mostanában egy kicsit rosszabbul is írok, azt hiszem, bár lehet, hogy csak azért látom így, mert a régebbi szövegeknek nagyjából minden egyes mondatát tökéletesre csiszolgattam. Érzékletes képek, testérzetek (biztos kéne több, de azért ahol nagyon kell, ott akad), hangsúlyos végszavak, kis humoros beszólások, ah, akkor is imádom, ha ciki.
Mindenesetre most jön a neheze. Biztos nem először mondom ezt, de most tényleg. Innentől kezdve csak a hópelyhes vázam van, amivel dolgozhatok. Hát, sok sikert nekem... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése