2021. december 30., csütörtök

Regényírós napló 2021. december 29.

Kicsit rendhagyó poszt lesz, mert amúgy napok óta nem írtam egy sort se. Épp tökre telelek a családdal, utolsó este van, mindenki bepunnyadt körülöttem, én meg alvás helyett hidratálom magam a Jäger és a cider után, dramaturgia előadást hallgatok vissza (nem először :D), meg mostanában amúgy is ilyeneken jár az agyam, szóval elfilóztam rajta, hogy én tulajdonképpen hogyan is írok regényt. Merthogy nem olyan egyszerű ezt kategorizálni. És hát miért ne írnám le, ha már ilyen magvas gondolataim vannak? :D 

Jó, ne úgy nézzétek, mintha lenne mögötten egy tucat megírt regény, mert ugye egy kidolgozott regényalapom van (amit többször megírtam félig), meg két, még az elején letett regénykezdeményem, de úgy érzem, hogy kezdem kiismerni magamat. Biztosat persze majd csak akkor tudok mondani, ha eljut egy regényem a papír formátumig, de agyalni addig is lehet rajta :)

Szóval az első tény, hogy az én agyam mozaikol. Kitalálom az alapokat - karakterek, világ -, csak nagy vonalakban, és az első, amin gondolkodni kezdek, hogy mégis milyen epikus jeleneteket lehet ebből összelegózni. Ekkor jönnek a nagy romantikus összeborulások, a mély beszélgetések, veszekedések, a véres harcok. Hogy hogy jutunk el egyikből a másikba, vagy egyáltalán következhet-e egyik a másikból, azt ilyenkor pont leszarom. Ebben a fázisban még cserélgetni is lehet a karaktereket, ha valakinek jobban jönne ki az a történés, vagy akármi, hiszen semmi nem fix még. Mindenesetre engem ez lelkesít, a nagy jelenetek.

2021. december 25., szombat

Regényírós napló - 2021. december 25.

Igen, karácsonykor is írok, miért ne írnék, ha egyszer ez esik jól? :) A családozás megvolt tegnap, gyerek nincs, a kutya is kihányta már magát, szóval lazulunk. 

Mondjuk ennek az előzménysztorinak a megkomponálása annyira nem esik most jól. Hogy főhősnőnk ne azért ússza meg élve, mert az ellenfél gyenge, meg ne is azért, mert ő csodagyerek (egy kicsit azért az, de nem látványosan)... Hát bakker, feladta a leckét. Ez a rész inkább csak hangulatilag volt meg régebbről, nem logikailag. Vagy hát magyarázatok voltak, de egyik sem túl erős. Még most sem tudom, rendben vagyok-e vele, de feltételezzük, hogy igen, mert haladni kell. Aztán majd írás közben úgyis felteszik a megfelelő karakterek a megfelelő kérdéseket, legkésőbb akkor rendbe lesz rakva minden :D Illetve van egy jolly joker megoldásom is, de azt nem akarnám ellőni, mert azzal gyártok magamnak még egy pár beleszőni- és megmagyaráznivalót későbbre. Mondjuk ettől még lehet, hogy belengetem, épp csak annyira, hogy megkapargassa az olvasó gondolatait, hogy "igen, ez is benne lehetett", de ne kelljen kifejteni. (Az ilyenek annyira jól hangzanak, de hogy meg fogom-e tudni csinálni... :D)

2021. december 23., csütörtök

Regényírós napló - 2021. december 23.

Úgy ítéltem a három rész együttes szemlélése közben, hogy az ismétlések elkerülése végett meg kell változtatnom az első rész elejét. Ezt már egy ideje tudom, de gondoltam, előbb rakjuk rendbe, ami megvan, aztán ugorjunk vissza erre a problémára. Ehhez mondjuk első körben az kellett, hogy összeszedjem az angyalok és démonok képességeit, nehogy belefussak valami logikátlanságba, úgyhogy ma ezzel kezdtem. (Nem high fantasy = 4000 karakterbe belefértek a képességek leírással együt. Biztos bővülni fog még, de nagyságrendileg ennyi marad.) Nem is volt nehéz, büszke vagyok magamra.

Azon viszont nagyon sokat agyaltam, hogy szegény főhősömet mégis mivel toljam bele a sztoriba... Minden opció problémás volt, de annyira, hogy már majdnem megtartottam azt a verziót, ami elég hasonló a második rész tervezett elejéhez. Viszont attól tartok, mégiscsak vissza kell hoznom azt a közepesen tragikus előzménytörténetet, mert anélkül egy csomó idő elmegy értetlenkedéssel. Sőt, ha most kezdem el ugyanazzal az eseménnyel a témát, ahol az előzménytörténetet (hiszen az ellenfél stratégiája nem változott), akkor a karakter se fog másképp reagálni, és ott vagyunk, ahol a part szakad, jön egy elég hosszú és (számunkra) unalmas időszak főhősünk életében. 

2021. december 22., szerda

Regényírós napló - 2021. december 22.

Azt nem mondhatnám, hogy írtam, de volt érkezésem fél órára előszedni a jegyzeteimet, és rájöttem,  hogy ahol megálltam múltkor, az pont jó is ott, ahol van. Megvan a harmadik rész alapszituja, a sorozat szempontjából a tétek emelkedése, meg a végkifejlet, de hogy ebbe hogy fog belekavarni a főhős meg az élete, az igazából baromira ráér. Annyira csak nem boríthatja fel, hogy már az első rész írása előtt kelljen vele foglalkoznom. (Ugye...? :D) Egy-két dolgot tudok, hogy mitől kell ő a csapatba, de még a karakter sincs előttem rendesen, így meg nem akarok leragadni a felesleges agyalásnál. Mire nem jó két elcseszett gyakorlóregény, hamar rájövök, ha valami reménytelen, és nem dagonyázok benne feleslegesen.

Azt sem állítom, hogy nem fogok még mókolni ezekkel a nagyon alap vázlatokkal, mert még az érzelmi állapotokat le akarom tisztázni a második résznél, meg még egyszer átnézni az egészet, kötekedni kicsit magammal, de megint közelebb kerültem az első rész részletes tervezéséhez, és ezáltal a konkrét íráshoz is. Jesszus, de várom már... :) 


 (Ha nem érted, mi volt ez a poszt, olvasd el a bevezetőt :))

2021. december 20., hétfő

Regényírós napló - 2021. december 20.

Nekiestem komolyabban a harmadik rész sztorijának is (csak a plotpontok szintjén, tovább nem is akarom még vinni, mert írás közben biztos fog változni egy csomó dolog). Kezdetnek megoldottam egy régi problémát a főhőssel kapcsolatban; nem volt egyszerű, mert ami a fejemben menthetetlenül kialakult róla, azt aztán tényleg nem tudtam volna jól megírni, de lett alternatív megoldás. Részletekbe nem megyek bele, mert spoiler, de ha bárkit érdekel, kérdezzen rá nyugodtan :D 

Mindegy is, a lényeg hogy nagyon menő sztori alakul, már patakokban folyik a vér és a könny. Na nem megyek át horrorba, de azért erős lesz. Iszonyat jó így egyben nézni a trilógiát pár mondatban, mert rögtön kijön, ha valami gyengécske, vagy ismétlés lenne, és így már az első részbe is bele lehet nyúlni, meg előkészíteni a szarvihart. A második részre nagyon figyelek, az is ma lett ütős, behoz egy olyan erős szálat, hogy én is csak pislogtam. Hogy izé, kell ez nekem, így kiborítani a bilit...? :D De kell, meg mondjuk a főhősből nem is nagyon néznék ki egy békés és balhémentes sztorit, imádom azt a karaktert. 

2021. december 17., péntek

Regényírós napló - 2021. december 17.

Elképesztően jó érzés egész nap azon vakarózni, hogy mikor írhatok már. És nagyon praktikus is, mert akárhányszor eszembe jut, hogy írni kéne, gyorsan nekiesek valami munkának, hogy este nyugodt lelkiismerettel ülhessek le az írós sarkomba, ne úgy, hogy megint mindent halogattam és ideges vagyok miatta. Időt akarok csinálni magamnak az íráshoz, meg nyugodt körülményeket. Az előző regénykezdeményeknél ez nem volt meg, mivel még nem voltam magabiztos azt illetően, hogy mit akarok írni (amikor igen, az se tartott sokáig), szóval kicsit kínszenvedés volt minden alkalom. Ami önmagában nem baj, mert van az írásnak kötelezően szenvedős része, de azért baromi jó, hogy most megint nem kell odaerőszakolnom magam a laptop elé, hanem elszakadni nehéz. Pedig ugyanúgy utálok regényt tervezni, de itt azért tíz évnyi jegyzettel jóval könnyebb. Néha találok olyan kósza ötleteket, amik nagyon gyorsan megoldják a problémáimat, vagy legalább elindítanak egy másik gondolatfolyamot.

Szóval ma folytattam a jegyzeteim közötti rendrakást, illetve elkezdtem végiggondolni, hogy mi legyen a második és a harmadik rész tartalma nagy vonalakban. Közben sikerült eljutnom pár olyan alapvető gondolatig is, minthogy például nekem szabad, sőt, ajánlott félrevezetni az olvasót (igen, erre nekem megint rá kellett csodálkoznom, nem értem, miért). Meg rájöttem, hogy baromi nehéz szerkezetet találtam ki magamnak, és a későbbiekben még gondban lehetek, hogy kit mennyire tegyek fókuszba. Még az a szerencse, hogy pont megelégszem itt a két nézőponttal, sose volt ingerem többre. Akit még beszéltetni akarok, az kap majd novellákat. Ehhez a sztorihoz valahogy jönnek ilyen random hosszabb jelenetek, amikről alapvetően elég, ha én tudom, hogy megtörténtek és formálták a karakterek személyiségét, ezért a regénybe nem kerülnek bele, vagy max. említés szintjén, de jó kis sztorik, éppen meg is lehetne őket írni.

2021. december 15., szerda

Regényírós napló - 2021. december 15.

És végre eljött a nap, amikor leültem regényt írni. Illetve első körben tervezni

Megnyitottam a két vonatkozó Scrivener projektet (egy a trilógiának, egy az első résznek), hogy visszarázódjak, és egészen elképedtem, hogy milyen szinten ki van logikázva minden. (Jó, persze ha az ember 10+ éve dolgozik egy sztorin, akkor megesik, hogy ez-az össze van állva... :D) A társadalmi berendezkedés, az ok-okozati viszonyok, a karakterek, a sztori rétegei, a belepofázó mellékszereplők, a több csavaros rejtély... Nagyon megörültem neki, nem is emlékezem egy-két dologra. Kis rendrakás ráfért a jegyzetekre, de tényleg rendben vannak.

Na azért az első dolgom volt két történetszálat meg egy tragikus előzményt bevágni a kukába. Nem kell két potenciális világvége egy sztoriba, akkor se, ha összefüggnek (pláne ha az egyikre sose találtam jó megoldást). Nem kell világraszóló konfliktus sem a legjobb barátnővel, mert az csak nekem lett volna terápiás szál, és nem is tett volna hozzá semmit a sztorihoz. És nem kell tragikus előzménytörténet, mert az egy külön regény időtartamát öleli fel, de annyira nem izgalmas, és igazából anélkül is meg lehet oldani mindent. 

2021. december 3., péntek

Regényírós napló bevezető - 2021. december 3.

Úgy döntöttem, megpróbálkozom egy regényírós naplóval. Egyrészt azért, mert nekem állandó közléskényszerem van, de nem akarom teletolni ezzel a facebookot, vagy az írótársak agyára menni, mert megutáljátok az egészet, még mielőtt megírnám. Másrészt pedig mert vicces lesz visszanézni később, a nyolcadik regényem után tuti jót fogok röhögni rajta. Harmadrészt meg hátha hasonló szinten lévő író kollegáknak érdekes lehet (én legalábbis szívesen elrágóznék másén). 

Vizuálisan nem kell túl erős posztokra számítani, inkább a klasszikus napló formát fogom követni: cím helyett dátum, meg szöveg, és csókolom. De az legalább sok és sűrűn, ha minden jól megy. 

Nyugi, spoilermentes lesz, nem őrültem meg... :)

***

A előzményekről röviden

2009-ben jött az első ötlet ehhez a sztorihoz. Ja, az jó rég volt. Két érdekesebb álmom kapcsolódott össze fejben, és ahogy továbbgondoltam, egy egész érdekes világ formálódott meg bennem. Angyalok, démonok, háború, szerelem... Marhára élveztem. Írogattam jeleneteket a világból, sztorikezdést is, de regényről igazából akkor még nem beszélhettünk, mert koncepció nem volt hozzá. Így mindig félre is tettem, fél évre, egy évre, kettőre, mikor hogy (szóval azért nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy 12 évig vadul írtam eredmény nélkül). Aztán ugye fiatal voltam, gyorsan változott az ízlésem, így amikor újra elővettem az írást, elszörnyedtem, hogy mi ez a szar, kitöröltem, és írtam egy másik kezdést meg másik random jeleneteket, amikkel pont ugyanúgy nem jutottam sehova.

Ez így ment nagyjából 2014-ig, amikor megismerkedtem az írástechnika fogalmával, és elkezdtem megpróbálni összerendezni, hogy mit is akarok írni. Vad világépítés, sztoritervezés következett, még több lyukra futott koncepció, még több elcseszett kezdés, meg néha blokkok, amikor már tudtam, hogyan kellene valamit jól megcsinálni, de még képtelen voltam rá. Mozaikoltam, hólabdáztam, terveztem, mindent megpróbáltam, de nem állt össze. Mindenesetre egyre kevesebb változás volt a terveimben és a konkrét szövegekben is, szóval az nyilvánvaló volt, hogy haladok valahová, de még mindig nem sikerült kétszázezer karakteren túljutnom.

2021. március 19., péntek

Vérfarkast a portára - íróiskolai feladat

A feladat kikötötte, hogy nem használhatunk narrációt, csak színtiszta párbeszédet. Kihívás volt két oldalt összehozni belőle, legalább háromszor le tudtam volna zárni útközben, de az erőltetésnek is megvan a maga varázsa... :)


– Igazgató úr, megtenné, hogy emlékeztet rá, miért is kell nekünk a portára egy vérfarkas?

– Emmácska, ne kezdje megint. 

– Nem kezdem; folytatom...! Megrémíti a gyerekeket.

– Esetleg ha nem riogatná őket a római farkasháború véresebb részleteivel már másodikban... 

– Nem én raktam bele a tantervbe...

– De nem is mondta senki, hogy ennyire érzékletesen kell mesélnie nyolcéves gyerekeknek.

– Legalább odafigyelnek. És hát a tények makacs dolgok. 

– Ne duzzogjon már! Ez csak ideiglenes. Járvány van, a sapienseket és a félvéreket tesztelni kell, a természetes ragadozók pedig minden szempontból tökéletesen alkalmasak a feladatra.

– Ezt a szöveget küldték odafentről körlevélben, ugye?

– ...

– Sejtettem.

– Most mit akar, mit mondjak? 

– Az igazat!

– Rendben, én sem örülök neki, de nincs beleszólásom. Ha tehetném, magam ellenőrizném őket, de nem minden szülő járult hozzá a bio vérvizsgálathoz. Jobban kedvelik a... kevésbé invazív módszereket. 

– De az isten verje meg, ez egy esti iskola! Minden gyereknek legalább az egyik szülője éjjáró! Otthon is tesztelhetnék őket!

– Egyik szülő sem szeretné minden nap a gyerekét kóstolgatni. Nem is mindenki tudja megoldani. Kényelmesebb nekik így.