Regényírós napló - 2023. március 22.

Mai achievement: írtam pár random jelenetet, csak hogy tisztázzam, hogy a karakterek hogy fognak kijönni belőle (igen, gyárilag mozaikolós vagyok, csak úgy nem tudok végigírni egy regényt), és rájöttem, hogy már érzem, hogy melyik két másodperces történésekből kéne egy komplett bekezdést írnom ahelyett, hogy elintézném egy mondatban. Látom, hova kéne még két mondatnyi gondolatmenet, hogy ne legyen száraz meg rohanós a szöveg, hova kéne még egy kis lábremegés meg egyéb testérzet. Mármint úgy látom, hogy nem kell keresni, hanem rendesen. Egy-másfél év késéssel leesnek azért a kurzusos tananyagok a használható szintre... :D

Illetve már a vázlatban is látom, hogy hova kell fillereket betolni, hogy ne kapjon agyérgörcsöt se az olvasó, se a karakter, hurrá. Az más kérdés, hogy értelmes fillereket kitalálni baromi nehéz, de mondjuk lehet vele karaktert építeni akár előre is, meg mellékszálakat görgetni, szóval valahogy megoldom. 

RIP Aranymosás (2011-2023)

A napokban kijött ez a hír. Hogy az Aranymosás Irodalmi Válogató nincs többé. 

Én meg kiborultam. Csúnyán. Olyan szédülős, napokig idegbajos módon. 

Na de kezdjük az elején. 2014-et írunk, akkoriban kezdtem el tudatosan foglalkozni az írással. Teljesen ledöbbentem, hogy egyrészt ezt lehet tanulni, másrészt hogy egyszerű földi halandónak is van esélye megjelenni, hogy konkrétan az én regényemet lehessen megvenni a könyvesboltokban. Hogy azok a sztorik, amik az én fejemben vannak, nem kell, hogy csak az enyémek legyenek, hanem valóban el tudnak jutni az emberekhez. Random idegenekhez. Őrület!

Aztán elkezdtem tanulni. Aztán megmutattam másoknak, amiket írok (2017-ben járunk), és döbbenet, hogy mit kaptam vissza, már a kezdeti próbálkozásaimért is. Láttam a hiányosságaimat is, de azt is, hogy ebben tényleg van valami. Emberek várják az írásaimat, beszarás... 

Szóval, mint az elmúlt években oly sokan, én is elkezdtem vadul írósulizni (2020), és becéloztam A Mosást. Eltökéltem, hogy annyira jó leszek, hogy csont nélkül a megjelenésig menetelek. Évek óta így nézett ki a fejemben az íróvá válás, hogy tanulás, írás, Mosás, megjelenés, még több írás. Meg se fordult a fejemben semmi más. 

Regényírós napló - 2023. január 20.

Jegyzet későbbre: vigyázz, mit kívánsz, mert még a végén bekövetkezik!

Szóval amivel zártam az évértékelőmet, hogy 2023, rúgd ki a lábam... Hát, 2023 nagyon lelkes volt, mert amint azt mondtam, hogy kész vagyok az újratervezéssel, már éreztem, hogy zsákutca, mert nem volt kedvem írni. Szóval megint kielemeztem a dolgot, és kis segítséggel rájöttem, hogy elég orbitális hibát vétettem. 

Mert az remek, hogy kb. igyekeztem tartani a fókuszt, csakhogy valójában az egész koncepció el volt cseszve. Olyan konfliktust akartam a középpontba tenni, ami nagyságrendekkel primitívebb, mint a nagy sztori maga (mármint a regénysorozat témája), nincsenek benne fokozatok, és igazából engem sem érdekel különösebben. Mármint nyilván érdekel, tök sok feszültséget generál, de nem lehet rá épkézláb regényt felépíteni, mert úgyis a többi történés fog jobban haladni, az lesz kézzelfoghatóbb veszély, satöbbi. 

Szóval mit szépítsük, már az ötlet is szar volt. Nem is értem, hogy jutott az eszembe, valami átmeneti áramkimaradás lehetett a rendszerben. Tök ciki. De legalább gyorsan kiderült, helyretettem a fókuszt, megint kipöcköltem egy kinyomozandó infót a történetből, és most fasza.

Elvileg.

2022 évértékelő - írós

Sokáig nem tudtam nekiesni ennek az évértékelőnek. Szeretek sztorikat mesélni, de 2022 írós szempontból elég egysíkú volt: írtam, elkúrtam, átírtam, repeat. És ugyan tudom, hogy fontos erény, ha egy író a szarból is tud várat építeni, magyarul a semmiről is tud hosszan és érdekesen beszélni, de azért van, amiről nem éri meg.

Ennek ellenére most mégis itt ülök és évértékelőt írok... :D Arra gondoltam, hogy letolok egy összefoglalót azoknak, akiknek a regényírós napló "TL;DR" kategóriás (magyarul túl hosszú), aztán levonom a tanulságokat, mert az viszont volt bőven. 

Hiszen nem arról van szó, hogy 2022-ről ne érné meg beszélni, mert szerintem az egyik legfontosabb írós évem volt. Csak nem voltak olyan könnyen kiemelhető, látványos pontjai, amikre fel lehetne fűzni az évet. Úgyhogy íme egy kis áttekintés az összegzés előtt.
(Aki követte a naplómat - mind a három ember -, nyugodtan átugorhatja a csillagozások közötti részt.)

***

Szóval az úgy kezdődött, hogy 2021 decemberében rázoomoltam erre az ősrégi angyalos-démonos-romantikus urban fantasy regénytervemre, és elkezdtem összeállítani egy épkézláb sztorit. Ezzel februárra végeztem is, de elcsesztem, és jött egy két hónapos blokk, pedig még el se kezdtem a konkrét írást. Az agyamban van valami fék, ami nem hajlandó kiengedni, amíg dramaturgiailag nem oké a sztori, és ilyenkor egy jönnek a két hét és két hónap közötti megakadások, amíg gyakorlatilag alig jut eszembe a regény, és semmi indíttatásom nincs leülni elé, de ha odaerőltetem magam, akkor se tudok semmi értelmeset alkotni. Kidobom saját magamat a sztoriból. 

Regényírós napló - 2022. december 31.

Tudom, most az írós évértékelőnek lenne itt az ideje, de arra még nem készültem fel... :D 

Az év utolsó estéjét viszont véletlenül írással töltöm, és próbálom összesakkozni a vázlatot, szóval van egy rakás gondolatom. (Elkezdtem amúgy évértékelőt írni, de aktuális blogolásba csúszott, úgyhogy azt majd inkább akkor, ha épp elkap a hangulat.) 

Először is, most mintha kicsit jobban átlátnám szerkezetileg, hogy mi sok, mi nem sok, de azért nem vagyok magabiztos. Jobbnak tűnik, mint volt, de még lehet, hogy ez is szét fog esni. Mert hiába próbálom faék szinten tartani a dolgokat, ha...

Na jó, kezdjük az elejéről.

2022 évértékelő - olvasós

2022 egész jó év volt magamhoz képest. Persze a hardcore könyvmolyok biztos röhögnek, hogy nekem évi 15 könyv már jó, de tegyük hozzá, hogy nem járok könyvtárba (ezen mondjuk változtatnom kellene), szóval többnyire azt olvasom, amit meg is vettem.
Oké, ez is rossz kifogás, mert vár még rám hat könyv olvasatlanul, meg még egy pár új magyar megjelenés is van, amit be kell szereznem, szóval nem arról van szó, hogy nincs mit olvasnom, és azért csak ennyi.
Ami viszont tényleg mentség, hogy baromi sok estét töltöttem olvasás helyett írással. Na de erről majd máskor.

moly.hu

Zsánerek tekintetében elég széles az idei skála, volt itt gondolatolvasós krimitől kezdve a mindenféle romantikuson át a parodisztikus disztópiáig minden; YA, NA, felnőtt, regény, novella, magyar, külföldi, szóval megnyugodtam, hogy még mindig nem egysíkúan olvasok. Persze főleg azokkal a témákkal igyekeztem lépést tartani, amik nekem íróként fontosak, így került több 600+ oldalas féltégla is a kezeim közé - ha az oldalszámokat nézzük, akkor 20 könyvnyi szöveget nyaltam be idén.

A Holdbéli krónikáktól például íróként azt vártam, hogy kiderüljön, hogyan lehet több főhős párost összeírni egy sorozatban úgy, hogy a végeredmény ne legyen féltégla... De féltégla lett. Nem aggódom tovább. Viszont eszméletlenül kreatív sorozat, örülök, hogy hittem a szóbeszédnek és belekezdtem.

Random humor #1

Madárfajok jellemrajzai az etető környéki viselkedést alapul véve

- saját megfigyelés - 

Széncinke - "az idegbeteg"

Egy percig nem bír megülni a seggén, több energiát elhasznál a magokkal röpködésre, mint amennyit nyer a megevésükkel, mégis dagadt, mint a kurvaélet (ha nem, akkor idegbetegebb a kelleténél, mert odarepül az etető szélére, aztán megijed, és elmegy kaja nélkül). A többi madár is ilyen dagadt akar lenni, ezért mindenki követi őt az etetőbe. Szotyifüggő. 

Kékcinke - "a profi"

Kiváló mintaillesztő szoftvere van, bárhol  felismeri a cinkegolyót, az etetőt, az almát, és lecsap. Nem szívbajos típus, beül a kaja közepére, és zabál. Cinkegolyófétises, meg is látszik rajta, ő maga is egyre jobban hasonlít egy golyóhoz. 

Balkáni gerle - „Hodor”

Nem zavarja, ha nyitogatom az ablakot, ugyanúgy ül a fán másfél méterre tőlem, és néz, amíg nem teszek hirtelen mozdulatot, ellenben a kajától a legkisebb veréb is el tudja zavarni. Éhes, de fel nem menne az etetőtálcára, simán elsétál mellette a kerítés szélén úgy, hogy fejmagasságban van neki a kaja, aztán lemegy az avarba maradékot keresgélni.