Összességében nézve tragikus, hogy mennyire nem haladok ezzel a javítással. De szerencsére van határidőm, most már pánikolok is - annyira, hogy kiszámoltam, hogy mától heti két fejezetet kellene átnézni/átírni, és akkor május végére legalább másfélszer átmentem rajta. (Másfélszer, mert nem tudok lineárisan haladni, mindig visszaugrok, mert ja még ott is volt valami...)
Ez nagyon jó, szeretem a számszerűsíthető dolgokat, nagyban növelik annak az esélyét, hogy tartom a határidőt.
Ezen kívül amivel szenvedek, hogy vannak dolgok, amiket néha nem tudok eldönteni - vagy igen, de aztán rájövök, hogy mégse jó. Ilyen például a fegyverek kérdése.
Mert ugye itt háború van kérem, és adta magát, hogy harcoljanak kardokkal, mert az menő (a lőfegyverek kiiktatását kilogikáztam).
Aztán adta magát, hogy mégse, mert egyrészt a saját szárnyuk útban lenne, másrészt ha tömegével elhagynak kardokat, és a halandók megtalálják, akkor az azért kérdéseket vethet fel, amiket nem akarnak, hogy felmerüljenek.
Akkor gondoltam oké, legyenek csak olyan önvédelmi fegyverek, amiket mi is megvehetünk a boltban, viper, boxer, kés, stb. Tök egyedi és logikus. Át is írtam a megfelelő részeket (nem nagy átírás, de azért megkeresni ezeket a részeket, újrafogalmazni, nem is öt perc, a kutatómunkáról nem is beszélve).
Aztán két hét múlva ültem, hogy bakker, hangulatilag ez tök nem jó. Nem maffiaregényt írok, meg utcai bandákat meg alvilágot, ezek angyalok, az ég szerelmére...! Vissza azokat a kardokat, de azonnal, nem érdekel, hogy irreális. Ügyesek, megoldják, ez meg amúgy sem hard sff.
Persze felmerült a csak pusztakezes harc is, de tartok tőle, hogy az meg nem lenne elég véres és drámai. Ha meg igen, akkor konkrét kegyetlenséget kell ábrázolni, az sem az a hangulat, amire vágyom, és főleg nehéz lenne kimagyarázni, hogy a kedvenc karaktereink miért nyomják ki a másik szemét puszta kézzel meg tépkednek le végtagokat.
Szóval így nyertek a kardok. Kevesebb benne a realitás, de jobban szolgálja azt, amit szeretnék.
Ilyenekkel szórakozok főleg, illetve érzelmi ívet javítok, szedegetem ki a felesleges drámázást. Mert az azért akad benne :) Van egy pont, amiről nem tudom, hogy nem lett-e másképpen sok - mármint én elviselném, de másnál lehet, hogy nagyobb törés lenne. Most vagy eszembe jut majd, hogyan lehetne tompítani, vagy majd a bétáim helyretesznek, esetleg kiderül, hogy jóvanazúgy.
Na de most megyek írni, mert szerda van, és másfél fejezetem van még erre a hétre. Első körben 2-3 jelenetet kell átírnom tök más lelkiállapotra (felesleges dráma nélkül, ugye), ami nehéz, mert ott az egész beszélgetés tök más lesz, de ugyanazt kéne kihozni belőle. Fú de utálom az ilyet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése