Regényírós napló - 2024. március 18.

Elég rég adtam magamról életjelet a blogon, de hát nem igazán volt mit mondanom, szimplán csak vergődtem.

Nem a szöveg miatt, inkább az élet vitt el, melókeresés, agyvérzéses kutya, haláleset a családban, ezek mellett kicsit nehezebb írni. Aztán valamiért az húzott ki ebből, hogy újra elkezdtem olvasni (amit szintén hanyagoltam egy ideig, shame on me). Előbb egy tök jó könyv került a kezembe, aztán egy olyan, ami felpiszkálta az agyamat, hogy hát bakker, az én regényem sokkal jobb, mi lenne, ha inkább azzal foglalkoznánk. És azóta megint vadul írok.
Mondjuk lehet, hogy a tavasz is besegített, napelemes vagyok, egyszerűen lelkesít a meleg, a napfény, és már nagyon várom, hogy visszaköltözhessek a fűzfám alá írni.

Na szóval ott hagytam abba a helyzetjelentést még tavaly, hogy de jó, nem kell semmi nagyobb dolgot átírni a regényen - majd elkezdtem betoldani egy fejezetnyi szöveget, mert nem stimmelt az érzelmi feszültség eloszlása a felezőponton. Na, és mire ezt végigírtam, rájöttem, hogy ez se lesz jó, mert így meg áll a sztori, amíg ezek hosszasan szenvednek. Mert nem tudnak másra fókuszálni, csak arra, hogy nekik szar, de már én is untam, hogy nincs semmi más.

Akkor elfilóztam rajta, hogy tulajdonképpen szenvedhetnének úgy is, hogy viszem alattuk a sztorit, hiteles is lenne, meg hát melyik kapcsolatnak nem tesz jót három lépés távolság... De aztán belém csapott az isteni szikra, hogy mi lenne, ha nem is szenvednének annyira? És akkor nem kell az amúgy is hosszú regényt még egy csomó szöveggel megtoldani, meg egyébként is problémám volt azzal a szenvedéssel, szerintem kicsit ráerőltettem a karakterre. Belefért volna, de nem az igazi, na, ennél ő tudja jobban is kezelni a nehéz helyzeteket.

Szóval kitöröltem a francba, amit heteken át lelkesen írtam, és most inkább tompítom azt az érzelmi gebaszt, hogy mehessünk tovább rendesen. Persze közben átrendeztem jeleneteket, amiket most vissza kell dolgozni, mert attól még megtörténnek, szóval ez is melós, de hát ez van.

Lettek azért közben jó ötleteim is szerencsére, például rájöttem, hogy kicsit jobban kéne erősíteni, hogy ezek ketten miért is nem ugranak rá egymásra még mindig, mert én tudom, ők tudják, de az olvasó nem biztos, hogy végig tudatában van. Illetve kitaláltam, hogy egy fél fejezet béna háttértörténése helyett be tudok tenni egy olyan jelenetet, ami teljesen apróság, de nagyon szeretném megírni, és elő is mozdítja kicsit a szálakat. 

Fú, sok rendrakás lesz még, mire ebből összeáll egy kerek regény. Pedig nyárig tényleg el kéne jutni vele valami értelmes állapotba, úgyhogy remélem, kitart a lendületem.
Meg azt is remélem, hogy idővel ez egyszerűbb lesz, mondjuk a következő regénynél szeretném ezeknek a felét eleve nem elcseszni, hogy ne kelljen annyit javítani... :D