2023. évértékelő

Megírtam az első regényemet.

Ha ennél többet nem tudnék mondani 2023-ról, akkor is teljesnek érezném az évet :)
De grafomán vagyok, szóval tudok. 

Idén beértek dolgok, amiket tavaly indítottam el. Kezdve azzal, hogy ott hagytam a kutyaiskolámat, ami leszívta az életemet is, és nem hagyott írni.
Félreértés ne essék, önként adtam az életemet a sulinak, ha fogalmazhatok ennyire drámaian. De egy ideje többet vett el, mint amennyit adott, és elegem lett. Nem csinálnám vissza; élveztem, mert alkottam és segítettem. Életcél volt - de kipipáltam. 

Furcsa módon mintha az élet is finoman errefelé rugdosott volna, hogy most ezt abba kell hagyni. Két éven belül mindkét kutyám "rokkantnyugdíjas" lett, egy harmadiknak biztosan nincs most itt az ideje, a sport nélkül pedig elpárolgott belőlem a maradék lelkesedés is.

Nem biztos, hogy örökre, mert eddig is arról szólt az életem, hogy váltogatom a két szerelmemet, a kutyázást meg az írást, de pár évig biztos, hogy megleszek nélküle. Tíz aktív írással töltött év tulajdonképpen nem hangzik rosszul.

Szóval abban a pillanatban, hogy felszabadítottam magam, egy nyár alatt megírtam azt a regényt, ami tizennegyedik éve mocorog bennem. Nyilván kellett ehhez rengeteg más dolog, a kész jegyzetek, az elcseszett próbálkozások, az írósuli, az írótársak és az emberem támogatása, az írótábor kezdőlökése, de nagyon kellett az is, hogy ne járjon az agyam egy része folyton a szervezésen. 

Mondanám, hogy úgy ment el a nyár, mintha meg sem történt volna, de nem lenne igaz. Csak az egész a fejemben történt. Belezoomoltam a regénybe, a valóság lett fura és idegen és zavaró. Minden nap írtam, igen, kerek 90 napig minden egyes napon, beleértve a tengerparti nyaralást is. Aztán persze az élet visszarángatott, de az sem tudta megakadályozni, hogy befejezzem. Jött a sokk, az eufória, minden. Még most is alig hiszem el.

A babérjaimon ülve ősszel megírtam egy novellát is. Önként. Vagy hát félig, mert ez is írósulis tartozás volt, de igazából akár le is szarhattam volna, szóval mondjuk, hogy önként írtam. De hát ki ne akarna vérkengurukról írni, nem...?
A novella aztán hetekre kihúzott a regényből - nevezhetjük pihentetésnek, bár nem érzem, hogy bármi hatása lett volna, szerintem pont ugyanúgy látom a szöveget, mint előtte. Azóta javítok, de ezt nem beszélem túl, ott van a naplóban. A lényeg, hogy haladok, és élvezem :) 

Na de nyár előtt is volt történés, aminek egy javítás alatt lévő regénnyel a hónom alatt megint egyre inkább érzem a súlyát.

Év elején megszűnt az Aranymosás Irodalmi Válogató, a legkézenfekvőbb lehetőség a megjelenésre. Már nagyjából megemésztettem, de most, hogy egyre közeledik a pillanat, amikor kiadót kell keresni, megint érzem ennek a súlyát.
Persze igyekszem nem foglalkozni vele, mert még a szöveggel van dolgom, és egyébként is az a fontos. A többi majd jön. Ahogy az élet kíméletesen kihúzta alólam a kutyasulit, talán majd finoman a seggem alá csúsztat egy olyan kiadót, ahol jó lesz nekem és a regényemnek is. 

Ó, és majd' elfelejtettem a másik nagy achievementet, amit idén elértem: tartottam magam az olvasós tervemhez, meglett a havi 2 könyv. Gyorsan olvasok, szóval valójában sokkal több is belefért volna, de valahogy nehéz rá időt szánni, hogy csak leüljek "semmittenni" (pedig csinálom azt eleget más formában, de legalább nem direkt). Így is megmaradt 6-8 könyv az olvasatlan kupacban, és még fáj a fogam néhányra, az újraolvasási vágyaimról nem is beszélve, de azért elégedett vagyok. Jövőre ugyanez a terv.

Apropó, tervek. 

Mit akarok az írással 2024-ben?

Regényjavítás, bétáztatás, még javítás, kiadó/pályázatkeresés. Huh. Nehéz kör lesz.
Ahogy az is, hogy mibe tegyem a kreatív energiáimat, amikor késznek ítélem a regényt. A második részt nincs értelme elkezdeni írni, mert szerkesztésnél szétverhetnek ezt-azt, ami befolyásolja a folytatásokat is. Lehet, hogy engednem kéne a táltosokat feltörni, úgyis nagyon pattognak.

Mindenesetre nem várok látványos dolgokat a jövő évtől, ez már a lassú része lesz, és egyre kevésbé múlik rajtam. De ha haladok, az tulajdonképpen elég :)

Egy dolgot viszont nagyon várok: hogy végre kiadhassam bétázásra az angyalokat, mert ahogy minden blogger kommentkurva, úgy minden író véleménykurva; akarom tudni, hogy mást is megérint-e, és ha nem azt adja, amit kéne, akkor oda akarom tenni még jobban.
A tökéletességet már elengedtem, nem félek, hogy halálba fogom javítani - legyen már a szerkesztőnek is valami dolga ("Ott repül Ildi egója, fogjátok meg!" by Agatha :'D). Oké, tudom, ez tényleg nagyképű, de ha nem így állok hozzá, akkor sose adom ki a kezemből. Bízom annyira a maximalizmusomban, hogy amit én beleszarásnak érzek, az másnak még bőven jó.

Na de ez legyen a jövő zenéje. Most elég annyi, hogy ez egy jó év volt. 

Igyekszem átvinni a lendületet '24-re, és kíváncsian várom, mit fog hozni az az évértékelő :) 

BÚÉK!