2022. szeptember 23., péntek

Regényírós napló - 2022. szeptember 23.

Az író tudatalattija néha rohadt idegesítő.

Valamelyik nap ülök a regény fölött, nézek ki a fejemből, keresem a gondolataimat, és egyszercsak az agyam felböfög egy nevet. Én meg pislogok, hogy tök jó név, valami főhősnek vagy vagány mellékszereplőnek való, de te amúgy ki a fasz vagy és mit keresel itt...? :D Mire a névhez tartozó csaj sejtelmesen elmosolyodik és kilibeg a látóteremből. Nem szóltam utána, menjen csak... :D De biztos nem úszom meg ennyivel, és csak remélni merem, hogy az angyalos trilógiába akar besétálni, és nem valami új sztorit szeretne lenyomni a torkomon. 

A regénnyel kapcsolatban meg nagyon komoly döntési folyamatokon megyek végig éppen - szintén kurva anyját a tudatalattimnak, aki megmondta már az elején, hogy ez nem lesz jó, csak megint okosabb akartam lenni. Amelyik mellékszereplőn szenvedek egy ideje, hogy kell-e nekem, az most már végképp kuka, túl sok érv szól ellene és csak a kis lelkem mellette. Sok jó jelenetet áldozok be a nagy kép oltárán, szipp. De jobb lesz így, tényleg. 
Így viszont egy másik probléma merült fel. Illetve egy régebbi probléma jött még feljebb, vagy mélyült el, nézőpont kérdése.

2022. szeptember 13., kedd

Regényírós napló - 2022. szeptember 12.

Most, hogy a karaktereim szétverték a regény második felét, nehéz haladnom. Vannak pillanataim, amikor nagyon örülök magamnak, de azért többet bámulom a monitort üres fejjel, mint nem, és ez nem jó. Úgyhogy ma úgy döntöttem, itt az ideje visszanyúlni az alapokhoz

Amikor anno régen elkezdtem ezt a történetet, épp nagyon Ákosos korszakom volt, éjjel-nappal hallgattam, és nagyon el tudott kapni egy-egy hangulat, sőt, néhány száma valószínűleg a világ alapjaiba is beleszólt. Azóta ebből egy majdnem-személyes ellentét miatt kiábrándultam, de hosszú évek belső terápiája után ismét képes vagyok Ákost hallgatni anélkül, hogy azonnal meg akarnék ütni valamit. És ugyan már nem tudok magyar zenére írni, de valami hangulatot megpróbáltam keresni, amin most tovább indulhatok. 

2022. szeptember 8., csütörtök

Regényírós napló - 2022. szeptember 7.

Jólvan, kezd összeállni ez a "B" terv. (Ami valójában inkább valamelyik ABC végén lévő betű lehetne, de csak ezt az évet nézve egészen B.) Dolgozgattam egy kicsit a vázlaton; a letisztulás még odébb van, de továbbra is azt érzem, hogy csak meg kell találnom az összefüggéseket, hogy melyik szarkavaró karakternek mire és hogyan lesz jó, amit tervezek, és rendben lesz. 

Ugyanakkor elkezdtem sajnálni a leendő olvasóimat, mert rájöttem, hogy így remekül el lesz durrantva a trilógia fő problémája, de azon kívül, hogy kiderül, hogy egész konkrétan mi a gáz, semmit nem halad a dolog. (Más azért igen, meg végső soron mindennek van köze mindenhez, csak kevésbé direkt módon; nem vagyok teljesen amatőr, de egyszerűen nem fér bele minden egy regénybe, na.) Láttunk már ilyet a történelem során, de olvasóként a falat tudom kaparni, ha egy héten belül nincs a kezemben a folytatás, szóval kicsit szurkolok, hogy sokáig elhúzódjon majd a kiadás folyamata, és addig megírjam a második részt... :D (Csak semmi szerénység, fő az optimizmus, meg fogja ütni a megjelenés szintjét. Tudom, hogy mindenki ezt hiszi, de ezügyben szívesen húzok sorszámot, különben mi a francnak csinálnám, ugye.)