Jólvan, kezd összeállni ez a "B" terv. (Ami valójában inkább valamelyik ABC végén lévő betű lehetne, de csak ezt az évet nézve egészen B.) Dolgozgattam egy kicsit a vázlaton; a letisztulás még odébb van, de továbbra is azt érzem, hogy csak meg kell találnom az összefüggéseket, hogy melyik szarkavaró karakternek mire és hogyan lesz jó, amit tervezek, és rendben lesz.
Ugyanakkor elkezdtem sajnálni a leendő olvasóimat, mert rájöttem, hogy így remekül el lesz durrantva a trilógia fő problémája, de azon kívül, hogy kiderül, hogy egész konkrétan mi a gáz, semmit nem halad a dolog. (Más azért igen, meg végső soron mindennek van köze mindenhez, csak kevésbé direkt módon; nem vagyok teljesen amatőr, de egyszerűen nem fér bele minden egy regénybe, na.) Láttunk már ilyet a történelem során, de olvasóként a falat tudom kaparni, ha egy héten belül nincs a kezemben a folytatás, szóval kicsit szurkolok, hogy sokáig elhúzódjon majd a kiadás folyamata, és addig megírjam a második részt... :D (Csak semmi szerénység, fő az optimizmus, meg fogja ütni a megjelenés szintjét. Tudom, hogy mindenki ezt hiszi, de ezügyben szívesen húzok sorszámot, különben mi a francnak csinálnám, ugye.)
Sikerült a múltkor felezőpontként aposztrofált és kukázott jelenetig is eljutni és kis módosításokkal visszailleszteni, itt már senkinek semmi nem irreális vagy karakteridegen, halleluja. Legalább szószám tekintetében is elkezdtem behozni a lemaradásomat, és lesz még bemásolós rész, szóval no para. És annyira sunyin beledolgoztam egy karaktert a második részből, hogy nem győzöm veregetni a vállamat. Előre imádom, hogy ezek mekkora bazmegolásokat fognak okozni, amikor leesnek. A múltkor feleslegesnek ítélt mellékszereplőmet viszont mégiscsak megtartom, jó lesz az még valamire. Egész konkrét valamire, de az már-már spoiler lenne, úgyhogy nem regélem el.
A plotpontokat mondjuk most egy kicsit elengedtem, szinte érzem a tenyeremben ficánkolni a maroknyi gyeplőt, ahogy lobognak a szélben a történések után, én meg hagyom, hogy csússzanak ki a kezemből, és majd megnézem, hol kötnek ki. Jelenleg például fogalmam sincs, hol van a felezőpontom a végéhez képest, és a mélypont-tetőpont is csak egy-két mondatos vázlat. Csúnya lesz az átírás, de hát ez van.
Viszont arra is ráeszméltem, hogy - nahát, ki gondolta volna - többet kell olvasnom. Mostanában rákapcsoltam, és sokkal több és kreatívabb hangulatteremtő apróság jut eszembe írás közben, mint egyébként. Hála a leírós szerzőknek, mert nélkülük nem lenne kitől lopnia az agyamnak... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése