Elég rég adtam magamról életjelet a blogon, de hát nem igazán volt mit mondanom, szimplán csak vergődtem.
Nem a szöveg miatt, inkább az élet vitt el, melókeresés, agyvérzéses kutya, haláleset a családban, ezek mellett kicsit nehezebb írni. Aztán valamiért az húzott ki ebből, hogy újra elkezdtem olvasni (amit szintén hanyagoltam egy ideig, shame on me). Előbb egy tök jó könyv került a kezembe, aztán egy olyan, ami felpiszkálta az agyamat, hogy hát bakker, az én regényem sokkal jobb, mi lenne, ha inkább azzal foglalkoznánk. És azóta megint vadul írok.
Mondjuk lehet, hogy a tavasz is besegített, napelemes vagyok, egyszerűen lelkesít a meleg, a napfény, és már nagyon várom, hogy visszaköltözhessek a fűzfám alá írni.