Regényírós napló - 2022. január 21.

Hát azt nem gondoltam, hogy ennyit fogok szívni a regény végével. Esküszöm, nehezebb, mint az eleje. (Na jó, nem. Az elejét kitalálni a legrosszabb rémálmom, aminek lehet, hogy még mindig nincs vége.) Már azon is elgondolkodtam, hogy így hagyom félkészen, és majd akkor állok neki agyalni a tökéletes megoldáson, ha eljutottam odáig az írásban :D De tartottam tőle, hogy ezzel csak plusz egy átírást nyernék, úgyhogy inkább kierőszakoltam magamból, hogy rendesen érjenek össze azok a szálak.

Olyan magasröptű kérdésekre kerestem most a választ, hogy le se merem írni őket, mert ezeket tökre jó lett volna az alapkoncepciónál lefektetni. Pedig volt ma már egy egész kidolgozott "végső csatám", jól is nézett ki, csak hangulatában nem passzolt. Ne akarjak olyat belekényszeríteni a karakterbe, ami logikus, csak neki nem áll jól, ugye. 

Regényírós napló - 2022. január 19.

Szóval az van, hogy az írástechnika, pláne a dramaturgiára vonatkozó része remek dolog, de tényleg nem szabad túlzásba vinni. Olyanokon képes vagyok elgondolkodni, hogy jó-e, ha egy erős jelenetre az állítólagos plotponton túl még ráteszünk egy lapáttal egy fejezettel később. Hogy amikor az olvasó azt hitte, ennél jobb/rosszabb nem lehet, akkor de. Holott tök egyértelmű, hogy ez jó. Szóval szép dolog a szabálykövetés, de ésszel... :D 

Mondjuk kérdés, hogy akkor valójában melyik jelenet is a plotpontom, mert így azért hajlamosak kicsit összefolyni. De szerintem akkor is így lesz ütős, úgyhogy nem fogok cimkéken aggódni. 

Tulajdonképpen tök büszke vagyok magamra ezért. Hogy ismerem az ajánlásokat, és igyekszem ésszel alkalmazni őket, de ritka kivételektől eltekintve azért nem fogok vért pisilni, hogy megalkossam A Tökéletes Regényt, patikamérlegen kimérve. Különben is ettől találta meg most a főhősőm a valódi motivációját mindenre is, enélkül a plusz egy lapát nélkül kicsit erőtlennek éreztem ezt a végjátékot. Most meg már látom, mitől lesz ez állat. 

Regényírós napló - 2022. január 18.

Annyira kiégettem az agyamat az előző ötnapos hajrával, hogy egy napig képtelen voltam írni. De mondjuk aludni is, tele volt a fejem a sztorival, az utolsó írós napon agyfasz zenéket hallgattam órákig írás után, és hajnali fél háromkor még olyanokon pörgött az agyam (kérés nélkül), hogy hogyan öltözködnek az angyalok a szárnyaikkal. Tegnap meg zenére kellett aludnom, mert a fejemben lévő káoszhoz nem illett a kinti csend. Amúgy soha nem alszom zenére, szóval ez valami durva függőség, vagy túladagolás, vagy mindkettő. Keményen módosult tudatállapotban vagyok gyakorlatilag egész nap, hiába tűnik úgy, hogy teljesen normálisan funkcionálok, intézkedek, főzök, oktatom a szakmára az utánpótlást, meg ilyenek. Remélem, azért nem tart sokáig, mert érzésem szerint ebbe bele lehet halni pár hónap alatt :D

Na de ma végre megint nekiültem, és nagyjából azzal töltöttem az írós idő felét, hogy a közös messenger csoportban nyavajogtam a kollegáknak, hogy nem stimmel az érzelmi ív, meg hogy micsoda gusztustalan csápos szörnyeteget teremtettem, hogy képtelen vagyok átlátni, melyik karja hova nyúlik és miért. Egy öt percre még odáig is eljutottam, hogy miből gondoltam, hogy én ezt meg fogom tudni írni, de mint az a naplóból kitűnik, mostanában erős vagyok a "szarok rá" gyakorlásában, szóval úgy döntöttem, hogy ezt is leszarom. Már csak azért is, mert nem visz előbbre, ha stresszelek rajta, hogy béna vagyok-e vagy sem. Ha nem teszek bele mindent, sose derül ki, hogy képes vagyok-e rá. 

Regényírós napló - 2022. január 16.

Sztoritervezős technika lvl100: ha nem tudom, hogy egy adott ponton mi lenne logikus lépés a karakterek részéről, leírom azt a jelenetet, ahol ezt megbeszélik egymással, vagy lemonologizálják magukkal. Akár lesz ilyen jelenet, akár nem. Ennél hitelesebben nehéz összerakni, hogy ki mit reagál :D Érzelmi gebasz, történeti gebasz, teljesen mindegy, oldják meg ők, és akkor kevésbé valószínű, hogy írás közben akarják helyettem újratervezni az egészet. 

Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz érzés, amikor észreveszem, hogy erre szükségem van, mert valami nem kerek. Nem is tudnám megfogalmazni ilyenkor, mi a bajom, csak valahogy valami nem illeszkedik gördülékenyen. 

Sajnos amúgy egy régi, utólag beillesztett jelenettel is így vagyok, pedig tökre megtaláltam a helyét cselekményileg. De érzelmileg nem jön ki jól, nem tudom, mit kéne vele kezdenem. Az a jelenet erős is, logikus is. Csak azt nem tudom, hogy amíg ezek éppen vérig sértették egymást, addig hogyan haladjon a sztori, mert a srác azért nem az a típus, aki ennyitől elfelejti, hogy meg kéne védenie a csajt. Úgy meg igazából nincs is tétje a dolognak, nem? 

Regényírós napló - 2022. január 15.

A mai filozofálás egyik fő tárgya az, hogy vajon mennyire illik megszívatni a kedves olvasót egy közepesen fontos ponton infóvisszatartással. Tehát ami még csak nem is plotpont, de úgy adná magát, hogy csak azt mutassam, hogy valamire nagyon készül a banda, de hogy pontosan mire, az csak az akció közben derüljön ki.

Persze ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy neeem, ezt mégiscsak fontosabb szitura kéne időzíteni, előtte meg megmutatni, hogy máshogy nem működik a dolog. A körömrágást a végére kell tartogani. Na, akkor ez is pipa :D 

A másik agyalnivalóm, hogy kicsit kezdek elbizonytalanodni a cselekmény folyásában. A felezőpont utáni rész meglehetősen homályos és kevés, főleg úgy, hogy egy pár dolgot előbbre is kellett pakolnom az érhetőség kedvéért, és lehet, hogy kell is még. Igen, tudom, hogy a plotpontok körülbelüli helye csak ajánlás, de azért a fele helyett 70% környékére tenni azt a csavart, hát én nem tudom. Bár azt se tudom, hogy a további történéseket mennyire kell majd kifejtenem, de a rövid jegyzet alapján nem sok van már hátra, és ez gáz.

Regényírós napló - 2022. január 14.

Nagyon belelendültem, most már tényleg nem számolom, hányas fonást tanulok itt a szálakkal meg karakterekkel, de tényleg ijesztő a helyzet. Nézem a jegyzeteket, görgetem, még mindig van szöveg, még mindig, még mindig, és még csak most értem a felezőponthoz... Szószámban stimmelek (előző regénytervhez viszonyítva), de azért ijesztő mennyiségű történést leírtam már. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy unalmas biztos nem lesz. 

Mindenesetre azért kell nekem hópelyheznem, és tényleg hosszan kifejtenem a történetet, mert így néha automatikusan jobb sorrendben tálalom az eseményeket, mint ahogy előzőleg lejegyzeteltem. Gördülékenyebben is, meg logikusabban. Néha hajlamos vagyok elfelejteni olyanokat, hogy talán először a kisebb jelentőségű eseménnyel lengessünk be egy fontos infót, és csak utána dobjuk le azt a kapcsolódó bombát, amitől fejreáll a sztori, ugye. (Előzőleg a kicsi eseménnyel akartam igazolni a nagyot, de úgy nem üt akkorát, meg nincs előkészítve se a bomba.) 

Regényírós napló - 2022. január 13.

Szóval ugye most jött a tervezés neheze, a régebben megírt szövegek utáni részeket összerakni. Imádom, amikor sikerül értelmet adnom valaminek, meg összekötnöm dolgokat, de sose lesz a kedvenc munkafolyamatom. Mondjuk be kell vallanom, hogy egyre kevésbé utálom, nyilván a rutin meg a téma ezen is segít. 

Néha amúgy már a jegyzeteimen is jókat tudok röhögni. Marha jó érzés, hogy kezdek egyre közelebb kerülni az érdekes részekhez, amiket rendesen élvezek. Nézem, hogy itt mászik be ez a karakter, ott az, és mindegyiket de szeretem... És mindjárt írok, mindjárt írok! :) 

Regényírós napló - 2022. január 10.

Ma tökre nem volt agyam írni, de nem bírtam ki, és csak leültem egy kicsit pötyögni este 10-kor, pedig hulla fáradt vagyok, és 2-3 óra alatt ezt sosem úszom meg. De hát az alvás a gyengéknek való.

Mindenesetre megérte. Tíz perc után örömmel konstatáltam, hogy az első pár jelenet mindegyikébe került alapvető és fontos infó a világról, amit az olvasónak tudnia kell. Így már látom, hogy nem fogok tömbösíteni, és hogy biztos van értelme adott jeleneteknek, mert gördülékenyen oda lehet rakni azokat az infókat. 

Amúgy ez még ugyanaz a dinamika, mint amit régen megírtam (a legelejét leszámítva), szóval gyanús, hogy tömbösítésre sose voltam hajlamos. Mindenesetre most tervezésnél is "puskázok" a régi szövegből, gyakorlatilag jelenetlista szintig tudom jegyzetelni. Lehet, hogy gáz, de hát mit csináljak, ha egyszer szerettem, és tökre egyben volt, na :D Egy veszélye van csak ennek, hogy ott ragadok olvasni, hosszan. (Oké, a másik veszélye nyilvánvalóan az, hogy esetleg szar, csak nem veszem észre. Ezt viszont szerintem nem tudom kivédeni, hiszen... hát, nem veszem észre, na. Persze van, amit már kiszúrtam, majd azokat újraíráskor megjavítom.)

Regényírós napló - 2022. január 6.

Ééés indul a NaNoWriMo-s számlálóm! 

Na nem a rendes íráshoz - az még azért odébb van -; a tervezéshez is létrehoztam egy projektet. A regény hosszú összefoglalóját tűztem ki célul, 4000 szóban, és ma annak estem neki. Úgyis több lesz, de nem akarok a számokon lovagolni, inkább csak az a lényeg, hogy annak a projektnek van egy záró dátuma (február utolsó napja), ami után már tényleg csak írni akarok. Persze ha ügyes vagyok, sokkal előbb is végezhetek, de ez majd attól függ, mennyire zavarodok bele a saját történetembe. 

Viszont ahogy ezen agyaltam, hogy mit kell majd még beledobni a hosszú verzióba, rájöttem, hogy a régi kedvenc jeleneteimből rengeteg megy majd a kukába. Van például egy iszonyat jó jelenet (szerintem para, felvihogós poénos feloldással, meg mély beszélgetéssel), amit nem fogok tudni beleírni a regénybe, mert az ahhoz szükséges karakterkapcsolatok időben nem tudnak egybeesni. Bocsi a körülményes megfogalmazásért, de nem spoilerezek, na :D Három szereplős a jelenet, és amikor A ordítozhat B-vel, akkor még nem jöhetett össze C-vel, pedig az kéne, hogy kerek legyen a téma. Szipp. Azért persze megpróbálom megoldani, hogy mégiscsak megtörténhessen, de nem látok rá sok esélyt. A részeit külön biztos le fogom írni, csak hát így együtt ütne, bakker. 

Regényírós napló - 2022. január 5.

Hát ma komolyan azt hittem, hogy szétverek valamit. A Google Drive valamit elcseszett a mentéseimmel, és nyom nélkül eltűnt a múltkori munkám. Nem az egész regény, "csak" az aznapi módosítások, a nyitás simogatása meg a hópelyhezés eleje, de basszus. Meg amúgy kidekoráltam a Scrivenert is, hogy átláthatóbb legyen, az sincs sehol. Valamit nyivákolt a Drive, amikor kikapcsoltam a gépet, de nem elég sokáig ahhoz, hogy lássam, mi a baja, vagy kezdjek vele valamit. Mostanában valami technikai apokalipszis zajlik körülöttem, ami tönkremehet, az tönkremegy, a robotporszívótól* az autóig, döglődik a mikró, felrobban a lámpa, fura a kazán is, most meg ez. Egy hónapon belül. De velem nem csesznek ki!

Tehát a mai program a következő volt: megcsinálni mindent újra, megpróbálni visszakövetni a múltkori gondolatmeneteimet. Mintha egyszer nem lett volna elég nehéz... Azért írok jegyzeteket, mert nincs memóriám, a rohadt életbe. Lehet, hogy kéne írnom spoileres naplót is (de azt már tényleg nem nyilvánosan :D).

Regényírós napló - 2022. január 2.

Gyíkká változtattak Csömöröm volt. De már elmúlt.

Az előző pár napot azzal töltöttem, hogy a testem és az elmém próbálta feldolgozni életem első autóbalesetét, mea culpa, nem igazán tudtam írni (nyakmerevítőben ugyanis minden tevékenység rohadt idegesítő). Pláne, hogy ez a kis "áramszünet" egy olyan pontnál ütött be, amin nagyon régóta vakarom a fejemet, és már nem igazán láttam, hogyan találhatnám meg a jó megoldást, ha az eddigi évek alatt nem sikerült. Szóval annyira nem is akartam most nekiülni, tartottam tőle, hogy nem lesz megoldás. De hát nem lehet a végtelenségig halogatni, ugye.

Rettenetesen nehéz volt ugyanis kisakkozni, hogy melyik ponton és milyen módon kellene elkezdeni ezt a regényt.  Na jó, a "melyik ponton" annyira nem volt kérdés, inkább az, hogy miféle gyanús apróság történjen azon a ponton, ami hiteles, megpöccinti az eseményeket, de még nem telibe életveszély, sőt, kényelmesen be lehet mellette mutatni a világot is alapjaiban, meg a főhős sötét múltját is meglengetni.