Regényírós napló - 2022. január 15.

A mai filozofálás egyik fő tárgya az, hogy vajon mennyire illik megszívatni a kedves olvasót egy közepesen fontos ponton infóvisszatartással. Tehát ami még csak nem is plotpont, de úgy adná magát, hogy csak azt mutassam, hogy valamire nagyon készül a banda, de hogy pontosan mire, az csak az akció közben derüljön ki.

Persze ahogy ezt leírtam, rájöttem, hogy neeem, ezt mégiscsak fontosabb szitura kéne időzíteni, előtte meg megmutatni, hogy máshogy nem működik a dolog. A körömrágást a végére kell tartogani. Na, akkor ez is pipa :D 

A másik agyalnivalóm, hogy kicsit kezdek elbizonytalanodni a cselekmény folyásában. A felezőpont utáni rész meglehetősen homályos és kevés, főleg úgy, hogy egy pár dolgot előbbre is kellett pakolnom az érhetőség kedvéért, és lehet, hogy kell is még. Igen, tudom, hogy a plotpontok körülbelüli helye csak ajánlás, de azért a fele helyett 70% környékére tenni azt a csavart, hát én nem tudom. Bár azt se tudom, hogy a további történéseket mennyire kell majd kifejtenem, de a rövid jegyzet alapján nem sok van már hátra, és ez gáz.

Hacsak nem tényleg az van, hogy "csak" azért kell éppen a felezőpontra egy csavar, hogy ne üljön le a sztori, de amúgy teljesen mindegy, hogy hol mekkora csavarok vannak, amíg megfelelő irányban építkezünk, és az olvasó izgul. Abban meglehetősen biztos vagyok ugyanis, hogy senki nem fogja magát unni, mivel én is unom, ha nem történik semmi. Itt mindig van valami gebasz, valami megoldandó, kinyomozandó, valami új vagy valami para, közöttük meg lelkizés és romantika. 

Józanul belegondolva amúgy mitől lehetne unalmas? Mivel nem vagyok leírásos szerző, kizárt, hogy azzal sokat tökölnék, és arról sem fogok hosszú és értelmetlen magyarázatokba kezdeni, hogyan tartják fenn az angyalok a társadalmukat (ki pucolja a vécét és társaik - bár én amúgy tudom), szóval ezeket ki is húzhatjuk. Hosszas párbeszédekre hajlamos vagyok, de többnyire akkor, ha nem tudom, hogy mi fog történni - ezt pedig ugye most igyekszem megelőzni, és különben is észreveszem. Esetleg némi öncélú romantikába és lelkizésbe csaphatok át néha, de arra meg majd figyelek. 

Szóval mély levegő, felezőpont marad a helyén, ami nem a felénél van. 

(És végre a NaNoWriMo is elhiszi, hogy időben fogok végezni a tervezéssel, yay!)