Sztoritervezős technika lvl100: ha nem tudom, hogy egy adott ponton mi lenne logikus lépés a karakterek részéről, leírom azt a jelenetet, ahol ezt megbeszélik egymással, vagy lemonologizálják magukkal. Akár lesz ilyen jelenet, akár nem. Ennél hitelesebben nehéz összerakni, hogy ki mit reagál :D Érzelmi gebasz, történeti gebasz, teljesen mindegy, oldják meg ők, és akkor kevésbé valószínű, hogy írás közben akarják helyettem újratervezni az egészet.
Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz érzés, amikor észreveszem, hogy erre szükségem van, mert valami nem kerek. Nem is tudnám megfogalmazni ilyenkor, mi a bajom, csak valahogy valami nem illeszkedik gördülékenyen.
Sajnos amúgy egy régi, utólag beillesztett jelenettel is így vagyok, pedig tökre megtaláltam a helyét cselekményileg. De érzelmileg nem jön ki jól, nem tudom, mit kéne vele kezdenem. Az a jelenet erős is, logikus is. Csak azt nem tudom, hogy amíg ezek éppen vérig sértették egymást, addig hogyan haladjon a sztori, mert a srác azért nem az a típus, aki ennyitől elfelejti, hogy meg kéne védenie a csajt. Úgy meg igazából nincs is tétje a dolognak, nem?
Hát ma ezért nem haladtam rakéta módjára, beterveztem olyan dolgokat, amik nincsenek a helyükön. Szétcsaptam a jelenetek között, és takarítottam meg rendet vágtam. A fő baj egyébként az volt, hogy néha már azt se láttam, hogy most a regénynek melyik szakaszán tartunk, úgyhogy szépen visszaléptem, és az időközben felrúgott rövid jegyzetet is átírtam a változások fényében, mert az legalább átlátható. De marha nehéz volt, mert az emelkedő feszkóba egyre nehezebb volt romantikusabb jeleneteket betolni, pedig azzal is kéne haladni azért.
A nap végére azért sikerült úrrá lenni a káoszon, de nem volt egyszerű. Azt az érzelmi mélypontot tompítottam, pofáraesés helyett mosolyszünet lett belőle, így elfér, és eléri a kívánt hatást a sztori szempontjából. Sikerült egy múltkor már emlegetett rohadt nagy jelenetemet szinte teljesen megmenteni, váratlanul adódott egy olyan helyzet, ahova pont beleillett. És még az infóvisszatartást is megterveztem, de nem tudom, nem lett-e túlságosan genya :D
Az összejövős jelenet viszont lehet, hogy nincs egészen a helyén, tekintve, hogy éppen egy olyan ponton van, ahol normális ember feszülten figyelne, hogy most akkor van-e még halálos veszély vagy sem, de hát rásegítenek kívülről is, meg sose voltak normálisak :D Plusz a nagy feszkó logikusan nagy érzelmeket hoz ki. Meglátjuk, szerintem ezt majd egy utólagos átnézéskor rendezem, ha már kereknek tűnik a sztori.
Lényegében tehát ma majdnem többet töröltem, mint amennyivel hízott a szószám. De közeleg már a végjáték :) Arról is csak homályos elképzeléseim vannak, úgyhogy nagyon fellélegzős lesz, ha sikerül hitelesen, izgalmasan, kielégítően megoldani.
Mondjuk fura, de nem lesz meg az előzőleg tervezett 4000 karakternyi "váz", örülök, ha 3000-ig eljutok. Át is állítottam a nanowrimós projektet, csak hogy a reális állapotokat lássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése