Szóval ugye most jött a tervezés neheze, a régebben megírt szövegek utáni részeket összerakni. Imádom, amikor sikerül értelmet adnom valaminek, meg összekötnöm dolgokat, de sose lesz a kedvenc munkafolyamatom. Mondjuk be kell vallanom, hogy egyre kevésbé utálom, nyilván a rutin meg a téma ezen is segít.
Néha amúgy már a jegyzeteimen is jókat tudok röhögni. Marha jó érzés, hogy kezdek egyre közelebb kerülni az érdekes részekhez, amiket rendesen élvezek. Nézem, hogy itt mászik be ez a karakter, ott az, és mindegyiket de szeretem... És mindjárt írok, mindjárt írok! :)
Amúgy semmi különös nem történik most, tervezek, agyalok, fonogatom a szálakat, ide húzom, oda kötöm. És persze mindig aggódom valamin, mert a régi verziókban azért elég lazán figyelmen kívül hagytak a karakterek bizonyos tényeket, hatalmi viszonyokat, potenciálisan halálos veszélyeket, meg én is itt-ott elfeledkeztem róla, hogy ha megosztok egy általános infót az angyalokról, ami még az utolsó mellékszereplőre se áll, az annyira nem hiteles... Ezzel még nem igazán tudom, mit kezdjek. Mindegyik karakternek nagyjából megvan rá az oka, hogy miért nem illeszkedik a normába, kivéve... Hát, kivéve kettőnek, akikből az egyiknek sajnos csak annyi indoka van rá, hogy az író úgy gondolta, hogy a sok véletlen kivételből legyen már ő az egyik, mert jól jönne. Egyet meg akkor lehet, hogy mégis meg kéne szívatni. Legalább egyet, ha már a többi kilóg a sorból :D Bár a második részben még jól is jöhet ez a látszólagos logikátlanság, hogy nem is úgy vannak a dolgok, ahogy az Pistike elképzelte. Na de ezt majd a bétákkal átbeszélem, hogy mennyire zavaró. (Szegény leendő bétáim, eskü, igyekszem nem mindent rátok hagyni, de annyi mindent nem látok... :D)
Sőt, most jöttem rá, hogy van olyan mellékszereplőm, aki az elején hangsúlyos volt, aztán egészen lepattintottam, pedig könnyen lehet, hogy az olvasók várnának még tőle valamit. Én szerintem várnék. Na majd meg kell próbálni őt is visszahozni a vérkeringésbe. Hű, de sokan lesztek, basszus, kell nekem ennyi karaktert mozgatni...? Lehet, hogy inkább meg kéne próbálni kiiktatni az elejéből. Csak ki vegye át a szerepét...? Vagy mihez kezdjek vele, ha megtartom...? Nincs valami statisztika arról, hogy hány karaktert (mellékszereplőstül) lehet értelmesen mozgatni egy regényben úgy, hogy az olvasó még tudja követni? :D
Komolyan attól félek, hogy túlbonyolítom. És még ha tudnátok, mennyi szálat meg jelenetet tettem félre azzal, hogy a folytatásokra is kell anyag...! Mi lesz itt, kérem, mi lesz itt? Féltéglák? Nem akarok féltéglákat írni. A harmadik résznek muszáj lesz annak lennie, de addig nem.
Mostanában különben is mindenki Martinnal jött nekem, hogy ott aztán hány nézőpont meg hány szál belefért, és de jó volt. De egyrészt nem vagyok Martin, másrészt meg nem is terveztem akkora eposzt írni. Maas-t még elfogadnám példának, mert a Crescent City ugyanez a zsáner, és van ennél bonyolultabb is - csak hát 900 oldalban. Szóval sehogy se jó.
De mint tudjuk, sokat aggódom feleslegesen, úgyhogy szarok erre is. Megpróbálom visszafogni, amit lehet, de ami szerintem jó, azt nem fogom erőszakkal kioperálni a sztoriból. Megírom úgy, ahogy nekem tetszik, a többivel majd utána foglalkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése