Regényírós napló - 2022. január 21.

Hát azt nem gondoltam, hogy ennyit fogok szívni a regény végével. Esküszöm, nehezebb, mint az eleje. (Na jó, nem. Az elejét kitalálni a legrosszabb rémálmom, aminek lehet, hogy még mindig nincs vége.) Már azon is elgondolkodtam, hogy így hagyom félkészen, és majd akkor állok neki agyalni a tökéletes megoldáson, ha eljutottam odáig az írásban :D De tartottam tőle, hogy ezzel csak plusz egy átírást nyernék, úgyhogy inkább kierőszakoltam magamból, hogy rendesen érjenek össze azok a szálak.

Olyan magasröptű kérdésekre kerestem most a választ, hogy le se merem írni őket, mert ezeket tökre jó lett volna az alapkoncepciónál lefektetni. Pedig volt ma már egy egész kidolgozott "végső csatám", jól is nézett ki, csak hangulatában nem passzolt. Ne akarjak olyat belekényszeríteni a karakterbe, ami logikus, csak neki nem áll jól, ugye. 

Szóval miután azt a tervet kukáztam, nekiálltam ezerrel dobálni az agyament ötleteket, hátha előbb-utóbb beugranak a tökéletes megoldások (mert nyilván nem csak egy kérdést kell itt tisztázni, hanem négyet legalább)... És lőn, némi szenvedés után meg is érkezett. Konkrétan excel táblázatban kellett hozzá összehasonlítgatni a főhőst és az antagonistát, de megtaláltam azt a pontot, ahol főhősünk tagadhatatlanul erősebb, és ez hozta magával a technikai megoldást is. Meg egy agyfasz véget a sztorinak, de hát ezeket szeretem, hogy a karaktereim mindig valami olyan megoldással jönnek elő, amire épeszű ember nem gondolna. Én se vagyok normális, aztán mégis meddig tartott kiagyalni... :D

Persze véglegesnek ezt se merném nevezni, vannak még nyitott kérdések, de legalább a fő irányvonal megvan. És most sajnos ennyiben is kell hagynom, mert vége a betegszabinak, holnap vissza kell térnem a munkába, és remek lenne, ha ezt nem négy óra alvás után tenném meg.