Gyíkká változtattak Csömöröm volt. De már elmúlt.
Az előző pár napot azzal töltöttem, hogy a testem és az elmém próbálta feldolgozni életem első autóbalesetét, mea culpa, nem igazán tudtam írni (nyakmerevítőben ugyanis minden tevékenység rohadt idegesítő). Pláne, hogy ez a kis "áramszünet" egy olyan pontnál ütött be, amin nagyon régóta vakarom a fejemet, és már nem igazán láttam, hogyan találhatnám meg a jó megoldást, ha az eddigi évek alatt nem sikerült. Szóval annyira nem is akartam most nekiülni, tartottam tőle, hogy nem lesz megoldás. De hát nem lehet a végtelenségig halogatni, ugye.
Rettenetesen nehéz volt ugyanis kisakkozni, hogy melyik ponton és milyen módon kellene elkezdeni ezt a regényt. Na jó, a "melyik ponton" annyira nem volt kérdés, inkább az, hogy miféle gyanús apróság történjen azon a ponton, ami hiteles, megpöccinti az eseményeket, de még nem telibe életveszély, sőt, kényelmesen be lehet mellette mutatni a világot is alapjaiban, meg a főhős sötét múltját is meglengetni.
Hmm, elég sok elvárás ez az első egy-két fejezettől. De aztán csak belém csapott az isteni szikra, és most elvileg (!) van egy épkézláb nyitásom. Nevezhetném túl gyorsnak, ha a legeleje meg a közepe nem lenne beszélgetős meg világbemutatós, egyik kedvenc mellékszereplőmnek hála humorosan. De majd meglátjuk. Csak kezdjem el végre.
Mindenesetre a bővített plotpontos tervezést ezennel késznek nyilvánítom. Halleluja! Kezdődik a hópehely sablon, meg a vért izzadás.
És igen, hiába vannak meg a történések közepesen részletesen, akkor is az elejétől csinálom a hópelyhezést, mert így már a második pontnál sikerült leírnom egy addig kevésbé egyértelmű összefüggést, amitől minden sokkal logikusabb lett. A karakterekre vonatkozó pontokat mondjuk átugrom, mert ők már így is túl részletgazdagon mászkálnak a fejemben, a felesleges munkát meg nem szeretem :D De a többit letolom, akármilyen gyomorgörccsel is jár.
Random fun fact: bár két nézőpontos a regény, a srác szála egyáltalán nincs kidolgozva. Nem tudom, hogy ezen el lehet-e bukni, de remélem, nem :D Ő elég aktív, elég menő, állandóan intézkedik valamit, támogat, van múltja, van célja, sőt, olyan célt is elér, amire nem is számított (nem, nem a szerelem az), szar állapotban kapcsolódik be a sztoriba és boldogan fejezi be, az érzelmileg erős pontokon teljesen bevonódik, mindent is csinál, de ezen egy pillanatig nem terveztem meg semmit. Végtére is ő nem főszereplő igazán, csak nagyon fontos és hangos mellékszereplő... Láttam már ilyen nézőpontkaraktert, szóval szerintem működni fog. De ha nem, akkor legyen nyoma, hogy tudtam róla, csak szartam rá... :D
(Ha nem érted, mi volt ez a poszt, olvasd el a bevezetőt :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése