Egy ideje már nem adtam hírt magamról, de ez csak azért van, mert javítom a regényt, és innentől kezdve amiket mondanék, az többnyire nem publikus. Most viszont összegyűlt egy-két spoilermentes gondolatom, úgyhogy megpróbálom összefoglalni.
Ami a legfontosabb: tudtam, hogy imádni fogom ezt a folyamatot. Lekerekítek dolgokat, meg a helyükre kattannak események. Ugyanúgy bele vagyok buzulva a sztoriba, mint egész nyáron.
A kedvencem az a részben újraírt 2. fejezet, amiről egy ideje már tudtam, hogy nem lesz úgy jó, ahogy eredetileg le volt írva, nem stimmelt a motiváció, meg a világépítés, pedig elég fontos történés, de ötletem se volt, hogy mit kezdjek vele... Aztán beugrott, hogy bakker, én ezt a regény végén már leírtam, hogy miért történhettek ott pont azok a dolgok. Tök lényegtelen infónak tűnt, de ez volt a puzzle hiányzó darabja. Komolyan ijesztő... :D
Elkövettem viszont azt a hibát, hogy lazításképpen felcsaptam a táltosos regényemet, aminek az eleje meg van írva.