Regényírós napló - 2023. szeptember 1.

Nem akartam ma naplózni, de aztán történtek dolgok...

Röviden:
1) új gép, új Scrivener
2) regénytervezés pipa...?

Szóval összelegóztuk az "új" asztali gépemet, most már itt is működik a google drive, úgyhogy nem csak a laptopon fogok tudni írni, halleluja. És mivel nyugdíjazott gamer gép, kaptam hozzá menőn világítő billentyűzetet is... :D 
A technikai vonalon maradva: anno megfogadtam, hogy ha megírom az első regényemet, megveszem a Scrivenert, és végre nem illegálisan fogom imádni. Volt itthon egy kis vita abból, hogy mit jelent a "megírom", de egyrészt a megjelenésre tetoválást tervezek magamnak jutalmul, a leadáshoz meg kelleni fog a Scrivener, hogy egy szép word doksit csináljon a szövegből, szóval úgy döntöttem, hogy a first draft befejezése igenis az, hogy megírtam.

(Bakker, még mindig remeg a gyomrom, ha eszembe jut, hogy leírtam az utolsó mondatot.)

Júliusban a nano campet is csak azért toltam le, hogy legyen 50%-os kuponom, mert úgy kevésbé fáj, szóval ma lecseréltem a tört 1,9-es Scrivenert a legális 3-asra. Hurrá!

Utálok berendezkedni új programon, de egyelőre tetszik, akkor is, ha a másik fél napom meg erre ment el, hogy beállítgassam mindkét gépre, meg videókat nézzek róla. Van pár olyan funkciója, amiért baromi hálás leszek, ha kezdenék belezavarodni a dolgokba. 

A másik téma, amitől nem térek magamhoz: a regény első részével szó szerint évekig szenvedtem, hogy összeálljon egy épkézláb sztorivá, ezt a második részt meg gyakorlatilag egy hét alatt megírtam kerekre. Hópelyhezek megint, még csak az egyoldalas verziónál tartok, de bakker, az oda van rakva. És faék egyszerű. Ami tőlem azért nagy szó. Lehet, hogy tényleg megtanultam regényt tervezni...?

Most már nem dilemmáztam, hogy túl primitív lesz, mert tudtam, hogy fog ez még bonyolódni, meg itt már több karaktert kell mozgatnom, szóval amikor tudtam volna még csavarni rajta, akkor egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem kell az oda. Már érzem, hogy melyik rész lesz nagyon hosszú, ami vázlatpontnak rövid; már tudom, hogy a romantikázás is elvisz egy csomó időt, és azzal is számolok, hogy valami elcsesződik, és mégis bele kell írnom extra köröket. Tök sima egyenes történetnek tűnik, és én ettől olyan boldog vagyok... :D Nem hittem, hogy képes vagyok ilyenre.

Jó, nyilván könnyebb dolgom volt, mint az első résznél. Annak a vége elég határozott settinget rakott oda, nem volt kérdés például, hogy honnan kezdjük a sztorit, nem kell bemutatni a világot, satöbbi. A főhősöm is olyan típus, aki simán tovább gördíti sztorit annyival, hogy tele lett a töke és csinált valami hajmeresztőt (említettem már, hogy imádom? :D). De basszus, fogalmam se volt, ki lesz az antagonista, vagy hogy egész pontosan milyen belső útja lesz a főhősnek, csak az az egy durva balhé van meg a regény második feléből, amit nevezhetünk felezőpontnak (és ami tulajdonképpen a regénysorozat felezőpontjának is tekinthető, ha egyben nézzük a történéseket). 

Illetve most már használni fogom a hópehely sablonnak azon pontját is, hogy "írjunk minden szereplőhöz egyoldalas szinopszist, melyben a történetet az adott szereplő szemszögéből látjuk". Ennek több oka van.
Ugye a sztori maga Ketteske, a főhős szemszögéből van megírva, hiszen rá van felhúzva, a többiek mellékesek. De az első rész párosának is szeretnék valami szerepet, ezt meg úgy a legkönnyebb megnézni, ha előre letisztázom, hogy ők ebből mit látnak és hol tudnak / akarnak beleszólni (amit tudok, az kb. csak a vége, karcsú lesz). Meg ugye ott van Ketteske csaja, aki még nekem is kérdőjel, leginkább csak a stílusa meg a hangulata van meg, szóval ismerkedésképpen nála is megnézném, hogy mit szól a történésekhez. 

És ha ezek megvannak, akkor valószínűleg újraírom azt az egyoldalas összefoglalót :D De inkább most, mint szövegírás közben.