Egy ideje már nem adtam hírt magamról, de ez csak azért van, mert javítom a regényt, és innentől kezdve amiket mondanék, az többnyire nem publikus. Most viszont összegyűlt egy-két spoilermentes gondolatom, úgyhogy megpróbálom összefoglalni.
Ami a legfontosabb: tudtam, hogy imádni fogom ezt a folyamatot. Lekerekítek dolgokat, meg a helyükre kattannak események. Ugyanúgy bele vagyok buzulva a sztoriba, mint egész nyáron.
A kedvencem az a részben újraírt 2. fejezet, amiről egy ideje már tudtam, hogy nem lesz úgy jó, ahogy eredetileg le volt írva, nem stimmelt a motiváció, meg a világépítés, pedig elég fontos történés, de ötletem se volt, hogy mit kezdjek vele... Aztán beugrott, hogy bakker, én ezt a regény végén már leírtam, hogy miért történhettek ott pont azok a dolgok. Tök lényegtelen infónak tűnt, de ez volt a puzzle hiányzó darabja. Komolyan ijesztő... :D
Elkövettem viszont azt a hibát, hogy lazításképpen felcsaptam a táltosos regényemet, aminek az eleje meg van írva.
Na azóta rinyálok, hogy annak miért van ütős hangulata, az angyalaimnak meg miért nincs. Konkrétan féltékeny vagyok a saját írásomra. Ez mennyire elbaszott dolog már...?
Persze a megoldás nagyon egyszerű: az egy kifejezetten idegen, látványos, színes-szagos világ, finoman mesei stílussal, és az lenne ijesztő, ha nem lenne brutál erős hangulata. Illetve az is bejátszhat, hogy amikor az a szöveg készült, akkor én még a leírásos írókurzusok késleltetett hatása alatt voltam... :D
Mindenesetre most két dologgal próbálkozom: egyrészt elfogadni, hogy az angyalok világa szándékosan olyan, amilyen, és sose lesz ennyire négydimenziós - másrészt pedig mégiscsak igyekszem megfogni azokat a dolgokat, amiket ki lehet emelni a hangulat kedvéért.
Persze most még nem ez a javítás fő irányvonala. Mondjuk nincs is neki nagyon irányvonala, csak megyek át a szövegen és mókolok rajta, hozzáigazítom a végéhez, pontosítom, kiegészítem, átgondolom, hogyan lehetne még jobb egy-egy jelenet, kell-e tompítani, erősíteni, reálisabbá vagy elszálltabbá tenni.
Meg ugye hogy hol lehetne mégiscsak húzni belőle. Mert rájöttem, hogy ahonnan törölni akartam egy fejezetet, onnan nem fog menni, mert a sztoriból ugyan nem hiányozna az a jelenet meg a körítése, a karakterekre gyakorolt hatásai viszont kellenek, szóval sajnos maradni fog, max. rövidíthetek rajta.
Mást viszont találtam, ahonnan lehetne húzni, de a napokban túl fáradt voltam hozzá, hogy nulláról újraírjak egy fél (egész?) fejezetet, ráadásul úgy, hogy a végeredménye kb. megmaradjon. Indokolatlanul erős dolgok történnek ott, amik nagyon szórakoztatóak, csak nehezen lehet őket megmagyarázni, szóval valami kevésbé arconvágós úton kéne eljutni a végéig. Valamelyik nap most már megemberelem magam és nekiesek, de addig elvagyok a szöveg elejével, azon is van még mit dolgozni.
És addig is végre olvasok megint, azt se felejtsük el. Hiányzott már, itt van egy rakás könyv a polcon, ami érdekel, és jön a Könyvfesztivál, ahonnan kettőt még biztos hazahozok. Amiből az egyik - mit ad isten - pont stimmel korban, helyszínben és témában Ketteske hátteréhez. Kutatómunka, kérem, nem szórakozás!
Közben persze agyalok a folytatásokon is a háttérben, az se egyszerű. Váratlanul belefutottam egy fundamentális morális jellegű problémába a világépítéssel, konkrétan a démonokkal kapcsolatban. Csak így bevágott az agyamba, hogy oké, hogy ahogy elterveztem, úgy nekem tetszik, de hát én azért alapvetően elég nagy gyökér tudok lenni, mi van, ha másnak ez esetleg kinyitja a bicskát a zsebében...?
De hát azért vannak az embernek barátai, hogy megnyugtassák, ha hülyeségektől fosik... :D Összességében 3-4 féle magyarázatot is kaptam, hogy miért nem lesz gáz a dolog, úgyhogy ezt el is engedtem. Várom már, hogy a démonokat írhassam, az meg nem fog ártani, ha extra kihívásként ott van, hogy az ütős és a gázos közötti határvonalon tudjak maradni :)
Ó, és még egy megfigyelést tettem: ki akartam rakni részleteket facebookra, kis kedvcsinálókat (jóvan, igen, exhibicionista tudok lenni, amikor valamit nagyon élvezek, mert nem akarom megtartani magamnak), de rájöttem, hogy idézhető szövegem egyelőre nincs a regény elejéből. És ez baj.
Szóval majd megpróbálok ezen is dolgozni, hogy legyen egy-két esszenciális pársoros részletem, ami csak úgy kiragadva is jó. Mert én is gyakran nézek molyon idézeteket, amikor döntök egy-egy könyv sorsa felől. Van persze olyan regény is, amit szeretek, pedig borzalmasan nem lehet belőle idézni, szóval nem gondolom feltétlenül szükségesnek, meg nem is ez lesz az elsődleges dolgom javításkor, de azért felveszem a listára.
Hát szóval ez van, dolgozgatok, egyelőre csak úgy bele a vakvilágba. Lehet, hogy a javításra is kitűzök magamnak valami határidőt, hogy ne tököljek sokat, mert hát lassan vége a szeptembernek, én meg 8 fejezetet néztem át a 25-ből, és az karcsú. Év végére szeretnék egy bétáztatott regényt ebből, szóval nem lehet a végtelenségig elhúzni. De egyelőre nem aggódom túl, kiélvezem, hogy meg van írva, és hogy egyre csak jobb lesz.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése