Na, hát az az előzőekben emlegetett két fejezet törlés kis túlzással meg is történt, 5000 szó ment a kukába (hála égnek csak a szelektívbe, későbbi újrahasznosításra), miután végre rájöttem, mi a bajom.
Túl sok a feszkó egy rakáson, és a második adag nem is volt előkészítve. Szegény olvasó csak kapkodta volna a fejét, hogy mi van, szóval szőnyegbombázás technikai okok miatt elhalasztva.
Ilyenkor kéne pszichésen erősnek lenni, és figyelmen kívül hagyni a nano-s számlálót, mert az ki fog akadni a törléstől, hiába tudom én, hogy később majd visszainjektálom ezeket a részeket. Meg most kéne mantrázni, hogy a felezőpont nem feltétlenül a regény mértani közepén helyezkedik el, no para. De most csak azt tudom mondogatni, hogy hátafaszom, hátam közepére nem kellett ez most. (Mondjuk máskor se.)
A felismerésig pedig egyrészt úgy jutottam el, hogy kettőt hátraléptem a szövegtől, és tárgyilagosan megnéztem, mi is történik. Az egyik fejezetben agyfaszt kap a főhősünk egy dologtól, a következőben meg mindenki más is egy másiktól. Ez így biztosan sok egy kupacban, logikusan ezek után mindenkinél beállna az agyhalál, és megöletnék magukat valakivel, és az nem oké.