Na, hát az az előzőekben emlegetett két fejezet törlés kis túlzással meg is történt, 5000 szó ment a kukába (hála égnek csak a szelektívbe, későbbi újrahasznosításra), miután végre rájöttem, mi a bajom.
Túl sok a feszkó egy rakáson, és a második adag nem is volt előkészítve. Szegény olvasó csak kapkodta volna a fejét, hogy mi van, szóval szőnyegbombázás technikai okok miatt elhalasztva.
Ilyenkor kéne pszichésen erősnek lenni, és figyelmen kívül hagyni a nano-s számlálót, mert az ki fog akadni a törléstől, hiába tudom én, hogy később majd visszainjektálom ezeket a részeket. Meg most kéne mantrázni, hogy a felezőpont nem feltétlenül a regény mértani közepén helyezkedik el, no para. De most csak azt tudom mondogatni, hogy hátafaszom, hátam közepére nem kellett ez most. (Mondjuk máskor se.)
A felismerésig pedig egyrészt úgy jutottam el, hogy kettőt hátraléptem a szövegtől, és tárgyilagosan megnéztem, mi is történik. Az egyik fejezetben agyfaszt kap a főhősünk egy dologtól, a következőben meg mindenki más is egy másiktól. Ez így biztosan sok egy kupacban, logikusan ezek után mindenkinél beállna az agyhalál, és megöletnék magukat valakivel, és az nem oké.
Másrészt észrevettem a vázlatomban egy ilyet, hogy "XY váratlanul közli Z-ről, hogy", és ez is megrángatta odabent a kis vészcsengőt. Hogy mi az, hogy "váratlanul"? Miért írtam én ilyet?
Tudtam bakker, hogy törlés lesz a vége. Annyira ismerem már a saját megakadásaimat, de mindig naivan remélem, hogy csak valami kisebb gond van. De nem.
Az elmúlt napokban már átnéztem az egész regényt, végigolvastam az elejétől (ha már ott voltam, belejavítottam itt-ott), hátha a folyamatot végignézve látni fogom, mi a hiba. Az se jött be.
Ha hetekre megakadok, akkor ott valami dramaturgiai gebasz van, és annak az egyetlen ellenszere a törlés/áthelyezés. Fuck... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése