Na, tényleg törölnöm kellett azt a másfél fejezetet, mert azóta megint úgy írok, mintha pisztolyt fogtak volna a fejemhez. Ne nézzetek körül a kertemben meg a konyhámban, de írok, ez a lényeg :D
Nem tudom egyébként, hogy mással van-e ilyen, vagy extrém fura vagyok, de én megint bele vagyok szerelmesedve ebbe a regénybe. És ezt értsétek majdnem szó szerint.
Tudjátok, van az az érzés, főleg új kapcsolatok elején kamaszkorban, amikor csak eszedbe jut a másik ember, és a mellkasodból sugárzik szét az egész testedben valami felemelő, vibráló, csupa zöld boldogság és életerő, pusztán azért, mert ő létezik és neked közöd van hozzá... Na, ugyanez tört rám ma délelőtt, amikor éppen nem tudtam írni, de eszembe jutott a regény. Azóta is megvan, csak nem azzal a kirobbanó intenzitással, mint elsőre. Volt már ilyen másik regénnyel is, egyszer, de ezzel még soha (ami fura, mert ez A Regényem). Nem tudom, pszichológiai eset vagyok-e ezzel, de innen nézve nem aggasztó, sőt... :)
Na hát maga az írás viszont sajnos nem lett egy csillámpóni-felvonulás; amikor eljutottam a laptopig, azon kezdtem el aggódni, hogy ha én most kitolom ezt a felezőpontot, meg majd utólag ki kell egészíteni a szöveget, mert pár karakterre meg infóra rá kéne erősíteni (és akkor a leírásokat még nem is említettem), akkor megint ott tartok, hogy hol a francba lesz ennek a vége, sose fogok beleférni egy értelmes regényhosszba.
Aztán ezt is leültem átgondolni, hogy mégis mit lehet ezzel kezdeni, és két felismerést is tettem.
Egyrészt egy ideje ugye már agonizálok rajta, hogy túl gyorsan egymásra pattantak a főhőseim. Ennek ellenére hagyom őket vadulni, mert élvezem :D De azt mindenképpen vissza kell majd venni, ami logikusan húzással fog járni. Ezt eddig is tudtam, de nem árt néha tudatosítani, hogy van most is "felesleges" szövegem.
Más olyan rövidebb részek is akadnak, amiket valójában csak apróságok miatt hagytam meg; na azokat valószínűleg pont fel fogom tudni használni, hogy belecsempésszem azokat a karaktereket és kisebb történéseket is, amiknek szeretnék még játékidőt, és akkor nem kell teljesen új jelenetekkel terhelni a szöveget. Szóval no para.
Másrészt meg végignéztem a felezőpont utáni történéseket, és szerintem az már rövidebb lesz, mint a felezőpont előtti rész. A vázlat csalóka, mert van, ami ott két szó, szövegszinten meg fél fejezet, meg olyan is, amit baromi részletesen kell kielemezni, és mégis csak egyetlen beszélgetés lesz belőle. A vége felé pedig egyre sűrűbb lesz az utóbbi, szóval még mindig van rá esélyem, hogy emberi keretek közé beférjek.
Persze hogy így dramaturgiailag melyik plotpont hova fog csúszni, azt nem tudom, de továbbra is szedem a leszarom-tablettát ezügyben. A sorrend megvan, max. az arányok lesznek érdekesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése