Regényírós napló - 2022. augusztus 25.

Elkapott a gépszíj. Ez a tölteléknek szánt jelenet (amiből aztán komplett fejezet lett, illetve lesz, ha a végére érek) annyira beindított, hogy két napja írok, mint a hülye. 

Az más kérdés, hogy valószínűleg fejreállítja a regény hátralevő részét, de hát ilyen az, amikor a karakterek a kezükbe veszik a sorsukat. Félútig tudtam megjósolni, hogy mit akarnak, meg hogyan, és most átvették az irányítást. Nagyon úgy néz ki, hogy a felezőpontom nem az lesz, amit terveztem, és őszintén, most már fogalmam sincs, hogy egyáltalán hova fog ez kifutni, de nem is biztos, hogy baj. Lehet, hogy nem is kell ebben a részben eljutni a tervezett végéig - tökre örülnék is neki, ha nem kéne, mert kicsit irreális annyi karakterfejlődés egy regény alatt, amennyit igényelne a lezárás. Asszem ezt végig éreztem, csak mondogattam, hogy de akkor is megoldom. Az (egyik) eredeti terv amúgy is ez volt, hogy az első részben még lightosan balhézunk csak, és majd később jön a rendes kaszabolás, eddig azt a tervet szerettem a legjobban. 

Azon filóztam még, hogy oké, hogy akkor másfele visszük a sztorit, csak hogy lesz ebből mélypont...? És ahogy így most írogattam a blogba a gondolataimat, hirtelen jött egy ötlet, aztán a megoldása is (mármint hogy a karakterek hogy fognak kimászni belőle). Azt nem mondom, hogy kiforrott gondolat, de máris imádom, annyira passzol az eddigi hangulatba, meg annyira jól beleillik dinamikailag is... Sőt, az is meglett öt perc alatt, hogy ki fogja kavarni a szart, ami nem is váratlan, nem is hihetetlen, de azért lesz belőle anyázás... Fú de imádom. 

Nagyon jó körökön vagyok most, véletlenül elrendeztem a második rész főhősének is egy problémáját, így gördülékenyebb lesz majd az ő nyitása is, nem kell "ismételni" ugyanazokat a köröket, mint az első főhősnél. Méghogy instant törlés lesz, meg töltelékjelenet, hahha. 

Amit kicsit bánok, az az, hogy most a romantikus szál is kicsavarodik a kezemből, mert ezek nem akarják kivárni, amíg én rendesen összehozom, szétugrasztom, aztán megint összehozom őket, de mindegy, lesz elég bajuk nélkülem is. Meg így viszont bele fog férni egy másik jelenet, amit imádok. A többi fasza jelenetemet meg elteszem későbbre, végtére is még két párocskát össze kell majd hoznom a következő két részben, még lehet, hogy nekik jobban is fog állni, ki tudja. 

Szóval boldogság van. Lám, mit tesz az emberrel, ha egy-két napig rendesen kialussza magát, meg nem dől a fejére a munka se... :D