Hát, mióta lezártam A Regény first draftját, minden nap arra készülök, hogy kiírom facebookra, hogy "ma nem írtam", de még nem jött össze.
A valóságba való visszatérés mellett minden nap besikerült pár óra monitorbámulás; karaktereket mókoltam, meg elkezdtem az epilógust, meg ma például a folytatás hópehely sablonjának álltam neki, miután kiokoskodtam az antagonistát, meg hogy mi lehet szegény főhősöm dilemmája (aztán vagy az lesz, vagy nem, de esélyes, hogy tényleg játszik nála a téma).
Asszem ez már függőség.
Szóval épp próbálok kiigazodni a saját elmebeteg ötleteim között. Mert ez a karakter amúgy igényli a "wtf" pillanatokat, én meg tárt karokkal vigyorgok, hogy keblemre, barátom, mi idióták tartsunk össze, kapsz tőlem olyan sztorit, hogy a hajad kettéáll.
Muszáj, mert ha nem én adok alá ilyeneket, akkor megcsinálja magának. Még a kanyarban nem voltam az első résszel se, már bejelentkezett, hogy ő bizony bilit fog borítani a saját sztorijában, durván. Két fix ponttal álltam neki a tervezésnek, ez volt az egyik. Már most imádom.
Közben a való világban is pörgök kicsit, bejelentkeztem egy olyan munkára, ami mellett egyrészt lehet írni, másrészt meg minden ismerősöm röhögve kamillázik, amikor mondom, hogy mit tervezek, hogy ez honnan jött. (Még nem kiabálom el; majd szólok, ha összejött.) Szóval asszem a first draft befejezése lelökött valami rendkívül felszabadult agyfasz-lejtőn. És élvezem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése