Azt szeretem az írásban, hogy hiába tervezek el mindent (nagyjából), valójában fogalmam sincs, hogy a karakterek hogyan fognak reagálni egy-egy szituációra. Mondjuk olyan nagyon mélyen bele se szoktam gondolni.
Ezen lehet, hogy változtatni kéne a jövőben, és sok problémától megkímélhetném magam :D Bár akkor meg a saját szórakozásomat aknáznám alá.
Mert imádom, amikor én se tudom, hova megyünk. Amikor kiderül ez-az, és az egyik karakter összeesik tőle, pedig nem vártam. De kimondja, hogy mi a baja, én meg a fejemhez kapok, hogy bakker, tényleg, most itt összeakadt élete két értelme, nyilván padlót fog tőle.
Ugyanettől az infótól viszont a másik karakter megkönnyebbül, kihúzza magát, hogy na, most már minden oké. Pedig tőle se ezt vártam. De csak kijött az erőssége így a végére, magától.
Még mindig nem baltázták szét a sztorit, mert az antagonista szerencsére pont szarik főhőseink lelkiállapotára; ez csak adott egy kis extra fűszert a végének.
Nagyon várom azt az átírást, hogy ezekre szép csendben ráerősítsek az elejétől fogva. Jó buli lesz :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése