Regényírós napló bevezető - 2021. december 3.

Úgy döntöttem, megpróbálkozom egy regényírós naplóval. Egyrészt azért, mert nekem állandó közléskényszerem van, de nem akarom teletolni ezzel a facebookot, vagy az írótársak agyára menni, mert megutáljátok az egészet, még mielőtt megírnám. Másrészt pedig mert vicces lesz visszanézni később, a nyolcadik regényem után tuti jót fogok röhögni rajta. Harmadrészt meg hátha hasonló szinten lévő író kollegáknak érdekes lehet (én legalábbis szívesen elrágóznék másén). 

Vizuálisan nem kell túl erős posztokra számítani, inkább a klasszikus napló formát fogom követni: cím helyett dátum, meg szöveg, és csókolom. De az legalább sok és sűrűn, ha minden jól megy. 

Nyugi, spoilermentes lesz, nem őrültem meg... :)

***

A előzményekről röviden

2009-ben jött az első ötlet ehhez a sztorihoz. Ja, az jó rég volt. Két érdekesebb álmom kapcsolódott össze fejben, és ahogy továbbgondoltam, egy egész érdekes világ formálódott meg bennem. Angyalok, démonok, háború, szerelem... Marhára élveztem. Írogattam jeleneteket a világból, sztorikezdést is, de regényről igazából akkor még nem beszélhettünk, mert koncepció nem volt hozzá. Így mindig félre is tettem, fél évre, egy évre, kettőre, mikor hogy (szóval azért nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy 12 évig vadul írtam eredmény nélkül). Aztán ugye fiatal voltam, gyorsan változott az ízlésem, így amikor újra elővettem az írást, elszörnyedtem, hogy mi ez a szar, kitöröltem, és írtam egy másik kezdést meg másik random jeleneteket, amikkel pont ugyanúgy nem jutottam sehova.

Ez így ment nagyjából 2014-ig, amikor megismerkedtem az írástechnika fogalmával, és elkezdtem megpróbálni összerendezni, hogy mit is akarok írni. Vad világépítés, sztoritervezés következett, még több lyukra futott koncepció, még több elcseszett kezdés, meg néha blokkok, amikor már tudtam, hogyan kellene valamit jól megcsinálni, de még képtelen voltam rá. Mozaikoltam, hólabdáztam, terveztem, mindent megpróbáltam, de nem állt össze. Mindenesetre egyre kevesebb változás volt a terveimben és a konkrét szövegekben is, szóval az nyilvánvaló volt, hogy haladok valahová, de még mindig nem sikerült kétszázezer karakteren túljutnom.

Aztán egy ponton inkább félre is tettem az egészet, egyrészt mert már nem tudtam objektíven ránézni, másrészt meg világossá vált, hogy itt már sima próbálkozással nem fogok jutni sehova. Márpedig nekem ez életem regénye, amit mindenképpen meg kell írnom.
Akkor jött a vad íróiskolázás, a gyakorlóregények, és...

...és akkor következzen a jelen.

***

2021. december 3.

Úgy döntöttem, hogy végre visszatérek a Nincs Isten munkacímen futó angyalos-démonos urban fantasy trilógiámhoz, amit 2020 elején félreraktam, mondván, nem szeretném elcseszni, úgyhogy előbb megtanulok írni. Most sem állítom, hogy mindent tudok, de van már mögöttem egy pár íróiskolai kurzus, és két gyakorlóregény-kezdemény. Az egyik a mágiarendszeren hasalt el, a másiknak simán csak idő kell, amíg kiforrja magát, így ezekkel most nem igazán tudok mit kezdeni. De nem akarok éveket ülni úgy, hogy nem írok semmit, pláne most, hogy az írósulis visszajelzések nagyon jót tettek az önbizalmamnak, és már nagyjából elhiszem, hogy képes vagyok megírni egy épkézláb regényt. Ráadásul időközben bekerültem egy kicsit az írós körforgásba, szóval lesz, aki az orromra koppint, ha nagyon elcsesznék valamit (előre is köszi, csajok).

Így kizárásos alapon végre megírom A Regényt. Amint lesz időm nekiállni...