Elképesztően jó érzés egész nap azon vakarózni, hogy mikor írhatok már. És nagyon praktikus is, mert akárhányszor eszembe jut, hogy írni kéne, gyorsan nekiesek valami munkának, hogy este nyugodt lelkiismerettel ülhessek le az írós sarkomba, ne úgy, hogy megint mindent halogattam és ideges vagyok miatta. Időt akarok csinálni magamnak az íráshoz, meg nyugodt körülményeket. Az előző regénykezdeményeknél ez nem volt meg, mivel még nem voltam magabiztos azt illetően, hogy mit akarok írni (amikor igen, az se tartott sokáig), szóval kicsit kínszenvedés volt minden alkalom. Ami önmagában nem baj, mert van az írásnak kötelezően szenvedős része, de azért baromi jó, hogy most megint nem kell odaerőszakolnom magam a laptop elé, hanem elszakadni nehéz. Pedig ugyanúgy utálok regényt tervezni, de itt azért tíz évnyi jegyzettel jóval könnyebb. Néha találok olyan kósza ötleteket, amik nagyon gyorsan megoldják a problémáimat, vagy legalább elindítanak egy másik gondolatfolyamot.
Szóval ma folytattam a jegyzeteim közötti rendrakást, illetve elkezdtem végiggondolni, hogy mi legyen a második és a harmadik rész tartalma nagy vonalakban. Közben sikerült eljutnom pár olyan alapvető gondolatig is, minthogy például nekem szabad, sőt, ajánlott félrevezetni az olvasót (igen, erre nekem megint rá kellett csodálkoznom, nem értem, miért). Meg rájöttem, hogy baromi nehéz szerkezetet találtam ki magamnak, és a későbbiekben még gondban lehetek, hogy kit mennyire tegyek fókuszba. Még az a szerencse, hogy pont megelégszem itt a két nézőponttal, sose volt ingerem többre. Akit még beszéltetni akarok, az kap majd novellákat. Ehhez a sztorihoz valahogy jönnek ilyen random hosszabb jelenetek, amikről alapvetően elég, ha én tudom, hogy megtörténtek és formálták a karakterek személyiségét, ezért a regénybe nem kerülnek bele, vagy max. említés szintjén, de jó kis sztorik, éppen meg is lehetne őket írni.
Fura amúgy, mert nem úgy dolgozom ki a karaktereket, hogy előbb a múltjukat találom ki, és utána a személyiségüket, hanem fordítva. Általában előbb van meg a karakterek hangulata, személyisége, és csak utólag ugrik be, hogy ők miért olyanok, amilyenek, vagy miért olyan a kapcsolatuk valakivel. Az előéletéből indulva szerintem még sosem sikerült épkézláb karaktert alkotnom, vagy max. egy kiinduló eseményból, de a többi tulajdonság mind "visszafele" jött.
Na de amivel még haladtam: Hármaska hirtelen kapott nevet; anno felírtam egy pár ötletet, és most ráböktem egyre, ami passzolni fog. A főgonoszom nevével is mentem még egy kört, de az maradt a legutóbbi verzió. Már nem tudom, hogy hangulatban stimmel-e, de nekem az maradt, és kész. Ami pedig a legfontosabb: a második rész tervezése közben összeállt, hogy amit eredetileg akartam a trilógia lezárásának, az tutira nem fog működni, de kitaláltam egy még epikusabb verziót, ami viszont igen. Hah! 😎 Ez a korábban említett fókuszálási problémáimba is beleszól, mert azt a megoldást egy karakterre kell kihegyezni, miközben a három rész három különböző főhőssel fut majd. (Ezt Nalini Singh-től csórtam amúgy, a sorozataiban mindig van egy folyamatosan futó sztoriszál, de mindig más párost hoz össze minden részben. Imádom. Más kérdés, hogy meg tudom-e csinálni, főleg úgy, hogy nálam a sztori van a középpontban, nem a romantika, meg három rész alatt kellene megmenteni a világot, és minden karakternek úgy kell bevonódnia, hogy végül együtt is bandázzanak... :D)
Ennyi fért bele ma, kicsit keveslem, de hát azért utálok tervezni, mert brutál lassú, és eszi az agyat, hamar elfáradok benne. Viszont ezért kell nekem nagyon jól ismerni a világot, mielőtt nekiesek, mert így látom a lehetséges utakat, hogy mit hogyan lehet egyáltalán megoldani. Sztoritervezés közben világot építeni nekem sok. Létező világba sztorit rakni, hát az egész más.
Asszem a következő regényemet is laza mozaikolással kell kezdenem majd. Attól épült ki ez a világ is, nem attól, hogy ültem fölötte és pakolgattam az adatokat.
Na tessék, ezért is naplózok, mert ezt sose mondtam volna ki magamnak, nem tudatosult volna. Írjatok ti is az írásról, hasznos :D
+1: Rájöttem, hogy amíg nem ezt a regényt írtam, addig letoltam annyi írósulis kurzust, hogy VIP pályázó lettem a Könyvmolyképzőnél. Hurrá! Nem tervezem ugyan kihasználni a lehetőséget, mert Aranymosáson nyerni sokkal jobb, de azért menő 😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése