És végre eljött a nap, amikor leültem regényt írni. Illetve első körben tervezni.
Megnyitottam a két vonatkozó Scrivener projektet (egy a trilógiának, egy az első résznek), hogy visszarázódjak, és egészen elképedtem, hogy milyen szinten ki van logikázva minden. (Jó, persze ha az ember 10+ éve dolgozik egy sztorin, akkor megesik, hogy ez-az össze van állva... :D) A társadalmi berendezkedés, az ok-okozati viszonyok, a karakterek, a sztori rétegei, a belepofázó mellékszereplők, a több csavaros rejtély... Nagyon megörültem neki, nem is emlékezem egy-két dologra. Kis rendrakás ráfért a jegyzetekre, de tényleg rendben vannak.
Na azért az első dolgom volt két történetszálat meg egy tragikus előzményt bevágni a kukába. Nem kell két potenciális világvége egy sztoriba, akkor se, ha összefüggnek (pláne ha az egyikre sose találtam jó megoldást). Nem kell világraszóló konfliktus sem a legjobb barátnővel, mert az csak nekem lett volna terápiás szál, és nem is tett volna hozzá semmit a sztorihoz. És nem kell tragikus előzménytörténet, mert az egy külön regény időtartamát öleli fel, de annyira nem izgalmas, és igazából anélkül is meg lehet oldani mindent.Maradt három fő szál: egy a trilógiának, meg egy-egy az első rész sztorijának és a romantikus részének. Ezzel már lehet dolgozni.
Így szépen összedobáltam az első részhez a plotpontokat, meg a közötte lévő történéseket két mondatban, és próbáltam közben a trilógia szintjén is helyretenni dolgokat, nehogy később derüljön ki, hogy valamit mégsem lehet úgy megoldani, ahogy akartam. Még a konkrét írás előtt szeretném legalább ilyen alapszintig kidolgozni a második és a harmadik részt is - bár az utolsóig még annyira nem látok el, hogy a főhőse csak Hármaskaként szerepel a jegyzeteimben, szóval az komoly kihívás lesz.
A romantikát megint nem terveztem agyon, ott inkább hagyom kibontakozni a karaktereket. Attól nem félek, hogy túl egyszerű lesz összejönniük, meg attól sem, hogy a sztori szempontjából fontos pontokon ők majd csak simán nagyon szeretik egymást, mert mindketten hajlamosak hülyeségeket csinálni, pláne ha közben idegbetegek a dolgok alakulása miatt. Ezek a jelenetek több verzióban is megvannak a fejemben évek óta, szóval szerintem jóvanazúgy.
Feltett szándékom amúgy a hópehely módszeres sablont végigírni, és/vagy folyamatábrát gyártani mindenhez is, hogy ne zavarodjak bele a történések sorrendjébe, ne üljek ott egy jelenet fölött, hogy na és most merre tovább. Illetve még az angyalok képességeit kell egy kicsit részletekbe menően leírnom, hogy véletlenül se ugráljak a fejemben lévő verziók között (mert ugye ez is átment már egy pár fázison a kezdetek óta). Nem lesz egy high fantasy, de a nemtudomhanyadik verzióm anno ott vérzett el, hogy rájöttem, hogy egy képességet csak akkor használtam, amikor praktikus volt, pedig a második fejezetben lebuktatott volna mindenkit. Az még macerás kör lesz, de hát ez van.
Illetve még azt kellett eldöntenem, hogy a régebben megírt fejezeteimet felhasználjam-e, vagy írjam újra nulláról az egészet. Elég sokat szöszöltem rajtuk, szerintem nagyon szép kerek és kidolgozott a nagy része, de logikusan nézve fejlődtem azóta annyit, hogy a nulláról újraírás praktikusabb. Meg hát próbálnám elfelejteni a begyöpösödött hülyeségeimet (ennyi év alatt biztos összeszedtem párat), amiket már kész ténynek fogadok el, pedig nem jók. Ebben biztosan segít a teljes újraírás és az elbukott verziók figyelmen kívül hagyása. Több meló, de ha a végeredmény jobb lesz, akkor miért ne. Amúgy se sietek vele, a 2023-as Aranymosásra kell összeállnia. És mivel most tudom, hogy mit akarok, és tényleg akarom (végre megint állandóan azon vakarózok, hogy mikor ülhetek már le írni), nem gondolom, hogy nagyon húzni fogom az időt. Legkésőbb jövő nyáron szeretném, ha kész lenne.
(Ha nem érted, mi volt ez a poszt, olvasd el a bevezetőt :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése