Regényírós napló - 2021. december 20.

Nekiestem komolyabban a harmadik rész sztorijának is (csak a plotpontok szintjén, tovább nem is akarom még vinni, mert írás közben biztos fog változni egy csomó dolog). Kezdetnek megoldottam egy régi problémát a főhőssel kapcsolatban; nem volt egyszerű, mert ami a fejemben menthetetlenül kialakult róla, azt aztán tényleg nem tudtam volna jól megírni, de lett alternatív megoldás. Részletekbe nem megyek bele, mert spoiler, de ha bárkit érdekel, kérdezzen rá nyugodtan :D 

Mindegy is, a lényeg hogy nagyon menő sztori alakul, már patakokban folyik a vér és a könny. Na nem megyek át horrorba, de azért erős lesz. Iszonyat jó így egyben nézni a trilógiát pár mondatban, mert rögtön kijön, ha valami gyengécske, vagy ismétlés lenne, és így már az első részbe is bele lehet nyúlni, meg előkészíteni a szarvihart. A második részre nagyon figyelek, az is ma lett ütős, behoz egy olyan erős szálat, hogy én is csak pislogtam. Hogy izé, kell ez nekem, így kiborítani a bilit...? :D De kell, meg mondjuk a főhősből nem is nagyon néznék ki egy békés és balhémentes sztorit, imádom azt a karaktert. 

Persze így kaptam egy extra kihívást, hogy na akkor ezt übereljük a harmadik részben, de őrültekből nálam sosincs hiány, majd csak csinál valaki egy még nagyobb balhét. 

Sokkal tovább ma nem jutottam a szülinapi köszöntések tengerében, igazából a harmadik rész sztorija továbbra sincs meg, főleg nem a főhős szemszögéből, inkább csak a nagy sztori alakult. Plotpontok azért vannak; még nem elég ütősek, meg a romantikus szálat sem látom (ami nem csoda, ma állt össze a páros a fejemben :D), de nekem néhány nagy lépés bőven elég egy írós napra. Úgyis február végéig adtam magamnak időt a háttérmunkára, szóval tökre nem kell sietni semmivel. 

És továbbra is azt mondom, hogy már csak azért az egyetlen gondolatért megérte kis dramaturgiára menni (a tudatos plotpontos tervezés mellett természetesen), hogy "és mitől lehetne a helyzet még szarabb?". Mert ettől a kérdéstől minden sokkal epikusabb és poénosabb lesz :D Mármint én még röhögök, de majd a karakterek nem fognak, meg remélem, az olvasók se. (Mondjuk valószínűleg én se, mert a karaktereim úgyis bele fognak köpni a levesembe. De legalább az irány megvan, meg a logika.)

(Ha nem érted, mi volt ez a poszt, olvasd el a bevezetőt :))