Úgy ítéltem a három rész együttes szemlélése közben, hogy az ismétlések elkerülése végett meg kell változtatnom az első rész elejét. Ezt már egy ideje tudom, de gondoltam, előbb rakjuk rendbe, ami megvan, aztán ugorjunk vissza erre a problémára. Ehhez mondjuk első körben az kellett, hogy összeszedjem az angyalok és démonok képességeit, nehogy belefussak valami logikátlanságba, úgyhogy ma ezzel kezdtem. (Nem high fantasy = 4000 karakterbe belefértek a képességek leírással együt. Biztos bővülni fog még, de nagyságrendileg ennyi marad.) Nem is volt nehéz, büszke vagyok magamra.
Azon viszont nagyon sokat agyaltam, hogy szegény főhősömet mégis mivel toljam bele a sztoriba... Minden opció problémás volt, de annyira, hogy már majdnem megtartottam azt a verziót, ami elég hasonló a második rész tervezett elejéhez. Viszont attól tartok, mégiscsak vissza kell hoznom azt a közepesen tragikus előzménytörténetet, mert anélkül egy csomó idő elmegy értetlenkedéssel. Sőt, ha most kezdem el ugyanazzal az eseménnyel a témát, ahol az előzménytörténetet (hiszen az ellenfél stratégiája nem változott), akkor a karakter se fog másképp reagálni, és ott vagyunk, ahol a part szakad, jön egy elég hosszú és (számunkra) unalmas időszak főhősünk életében.
Szeretem azt a szálat amúgy, mert nem az a kimondott problémafeldolgozós téma, de nagyon sok dolgot rá lehet építeni. A karakter kompetensebb, érdekesebb, és a romantikus szálba is beleépültek már a következmények, nagyon menő jeleneteik vannak emiatt, és a lelki kapcsolódásba is besegít. Ah, bakker, nem úszom meg. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan adagoljam be. Meg logikailag egy-két dolgot helyre kell tegyek, hogy ki miért is nem került bele abba a történetbe, és hogyan lett "vége".
Tanulság: ha valami beépült a karakter személyiségébe, azt nem lehet csak úgy kidobni. Vagy hát nem biztos, hogy érdemes.
Egy kicsit buliztam is, mert ennek a korrekt lejegyzeteléséhez újra kellett olvasni azt a részt a régi szövegekből, ahol ez a bili kiborul, és Egyeske mindent elregél a pasijának. Ah, annyira jó jelenet, de jézusom, mennyire nincs kidolgozva... Érzelmileg ugyan nem nulla, de egy tízes skálán mondjuk hármas, pedig nagyon erős jelenet lesz az jól megírva. Csak úgy 2-3x annyi narrációt meg leírást igényel, no para, jó lesz az.
Ezen felül újraolvastam az előzményt bemutató prológust is (mármint a hatodik verzióját, vagy olyasmit). Eskü lehet, hogy megtartom (újraírva), pedig tudom, mi az általános vélekedés a prológusokról.
Oké, oké, esélyes, hogy ez sem működne, hiába tűnik logikusnak, hogy kéne. Megpróbálhatom beleszőni a sztoriba is, de az egy informáciadagolási rémálomnak ígérkezik. Hogy a karakter tudja, meg a két barátja is tudja, de nem beszélünk róla szájbarágósan, viszont azért derüljön is ki ez-az, magyarázza meg a karakter viselkedését, és persze helyezze kontextusba az összes többi történést... Óbazmeg, lőjetek le.
(Ha nem érted, mi volt ez a poszt, olvasd el a bevezetőt :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése