Írótábor 2023

Elkövető: Sümegi Emília

Itthon vagyok, véget ért az idei írótábor, amit lehet, hogy pontosabb lenne alkotótábornak nevezni*. A spontán szerveződött, de igen stabilnak bizonyult írókörünkkel úgy éreztük, hogy ideje szarni mindenre, és elmenni egy hétre írni meg dumálni. Kifejezetten baráti táborozásnak szántuk, és ennek megfelelően zökkenőmentesen szuperre sikerült :)

A Balatonnál vettünk ki egy apartmanházat egy hétre, szerencsére nem volt azzal se különösebb gond - sőt, olyan kellemes meglepetések is értek minket, mint a mosogatógép, a rengeteg konnektor (kint is), és a fűtött medence. Utóbbira annyira rápörögtünk, hogy eldöntöttük, hogy jövőre is vagy ugyanide jövünk, vagy csak medencés helyre, mert meglepően sokat adott a hangulathoz. 

Volt bennem egy kis félelem, hogy a szervezett írótáborokhoz hasonlóan majd most is végigdumáljuk a napokat, és nem lesz írás, de szerencsére elég motiváltak voltunk. Tudtommal mindenki úgy jött haza, hogy minimum annyit írt, mint otthon, de inkább többet.

Én is visszakaptam a lendületemet végre, nagyon kellett az első 2-3 nap, hogy kibekkeljen az írásnak azt az unalmas részét, amikor igazából a legtöbb, amit tehetsz, hogy bámulod a monitort és várod a csodát. Mert a csoda tényleg jön, csak rá kell erőltetni az agyat, hogy szíveskedjen megoldani a problémát, ahelyett, hogy azon pörögne, hogy tulajdonképpen hasznosabb lenne füvet nyírni vagy berakni egy mosást, mint otthon.  

Egészen konkrétan nulláról 10 ezer szóig írtam magam egy hét alatt, ami brutálisan sok. Persze sok a csalás, mert főleg a regény előző verzióját másoltam és írtam át, de azért akad benne új szöveg is. Meg nem is a szószám a lényeg, hanem a lendület. Emlékeztetni kellett magamat, hogy el akarom mesélni ezt a sztorit, és hogy képes vagyok rá. Meg hogy tényleg időt kell rá szánni.

A másik élmény nyilván a társaság volt. Imádtam, hogy végre nem csak messengeren basszuk a rezet, hanem arcfájásig röhögünk az éjszakában, meg végignyálazzuk az élet nagy és pikáns kérdéseit. A túltengő kreativitás mindig feldob, brutál jó hangulatban telt ez az egy hét. A végére még az össze-vissza írási szokásaink is egészen összehangolódtak, és órákig ültünk egymás mellett a teraszon a regényeinkkel meg miegymásainkkal. Felemelő érzés, hogy egy ilyen, alapvetően magányos hobbival, mint az írás, nem vagyok egyedül, hanem van egy stabil baráti kör, akikkel a szakmázáson túl tudunk együtt hisztizni, örülni, és igazából bármilyen szituációban jó együtt lenni. 

Szóval az idei év legjobb programja eddig ez a tábor volt. El is határoztuk, hogy ebből bizony éves program lesz, annyira jól sikerült. El tudtunk volna viselni még egy hetet, de sajnos az élet megy tovább, nem fog arra várni, hogy mi jól érezzük magunkat és írogassunk, akármennyire is idilli lenne. 

Szóval köszi, csajok <3 Jövőre...! Csak győzzük kivárni :)

*Lesz szervezett írótábor is, de mivel az idei tematika az írói blokkok oldása, nekem meg per pillanat szerencsére egy sincs, csak le kéne tenni a seggemet írni, kihagyom. Az önismereti részével is úgy vagyok, hogy előbb feldolgozom, amit magamtól összehoztam. Kicsit fáj, mert jó buli lesz, de nem lehet mindent, na. Azért ti csak menjetek, és gondoljatok rám :)