Valószínűleg aki érintett és néha felnéz ide, annak feltűnt, de azért leírom: a Tehetség Íróstúdiós szerkesztőképzésen az én regényem volt a vizsgaanyag (egyik fele), ezúton is köszönöm a lehetőséget.
(Az érintetteknek pedig: bocs / szívesen, a megfelelő aláhúzandó... <3 :D )
Ennek hozományaként kaptam visszajelzéseket életem első regényére, "hivatalosat" is az íróstúdiótól.
Hát, mit mondjak, voltak fázisaim.
A "jesszus, most ásom el magam a jövő szerkesztőgenerációja előtt"-től a "bakker, ez tetszik embereknek, mégis zseni vagyok"-ig volt itt minden. Bele se megyek, inkább próbálom a konklúziót levonni.
Normális esetben ugye még nem adtam volna ki a kezemből a kéziratot, mert magamtól is elég hosszú listát írtam össze arról, mit kéne átgondolni-javítani-bővíteni, de elcsesztem az időt, a határidő meg határidő, szóval ez van. Így megvolt a "kitépték a kéziratot a kezemből" életérzés is, ami elég humoros, tekintve, hogy hol tartok a nem létező karrieremben... :D De nem sírok, jól jött a külső vélemény, mert így már nem csak tippelek, hogy mi gázos, illetve így arra tudom fordítani az energiáimat, ami tényleg fontos.
Alapvetően egyébként elégedett vagyok. Az lett a végeredmény, hogy ha a megboldogult Aranymosáson szerepelt volna jelen állapotában a regény, akkor rakéta projektes lett volna, ami - ha jól emlékszem - azt jelenti, hogy átbeszélik a szerzővel, hogy mit kell átírni, és ha sikerül, akkor megjelenhet. Na most ez egyrészt pontosan az, ahova én is vártam (aminek örülök, mert ezek szerint maradt még némi realitásérzékem), másrészt meg első, bétázatlan, félig javított regényre egy "talán" tulajdonképpen nem olyan dolog, amit olyan nagyon szégyellni kéne.
(Ugyanitt azt hiszem, inkább bocs lesz az ott fent, írhattam volna egyértelműen szart vagy egyértelműen jót is, könnyebb lett volna rávágni egy igent vagy nemet indoklással a vizsgán :'D)
Nem is tudom, honnan vagyok ilyen pozitív egyébként, mert megnézve, hogy mennyi minden nem jó, éppen sikíthatnék is vég nélkül, hátha attól elmúlik. Nagyon felkavarni mindenesetre nem tudott a visszajelzés, mert a legtöbb felmerült problémára kis túlzással csak legyintettem, hogy "jó, mondj valami újat". Fontos tisztában lenni a gyengeségeinkkel, megkönnyíti az életet :D
Persze sikerült meglepni egy-két dologgal, illetve a hangsúlyokkal se voltam teljesen tisztában, szóval baromi hasznos volt a visszajelzés. De a legtöbbje azért minimum megfordult már a fejemben, szóval így csak véstem mellé magamban egy pipát, hogy ja, ez tényleg gáz. Nem mondom, hogy nem fájt, de nem vert fejbe.
Szóval most sakkozom össze, hogy mit hogyan gondoltam, és az miért nem volt jó. Például egy rakás dolgot azért szedtem ki vagy bele se írtam, mert már a felénél elkezdtem aggódni, hogy ez gusztustalanul hosszú lesz, és inkább működjön nélküle, na. Meg 15 éve ott van a fejemben ez a világ, a fele óta kábé ezzel a sztorival, szóval én nyilván félszavakból is megértem magamat, de ez az olvasóra nem feltétlenül igaz. Illetőleg megint konstatáltam, hogy rendesen megszívattam magam pár alapvető világépítési és egyéb kérdéssel. Csoda, hogy nagy logikátlanságokra nem derült fény, csak olyanra, amit én tudok, de nem sikerült megmagyarázni.
Egyébként ha megnézem, hogy hol voltak a legfőbb problémák, akkor nem olyan vidám az összkép. Világépítés (illetve főleg az információadagolás része) és romantika. Ami nem lenne gond, ha nem romantikus fantasyt akarnék írni, de így, hát na, sírva röhögök.
Ugyanehhez kapcsolódva két nagyobb probléma is felmerült: dolgok, amiket megmutattam, de nem mondtam ki, pedig kellett volna - meg ennek a fordítottja. Nem tudom, hogy ez-e a rosszabb, vagy ha stabilan az egyiket tolom, de most már ezzel kell főzni. Majd megtanulom.
Meg a kurva testérzetek. Arra egyetlen megoldásom van: ha sikerül észrevennem, hova kéne, akkor legalább elvontan fogom nyomni, hogy ne unjam halálra. De hogy ez a túlvilágon is kísérteni fog, az biztos.
Aminek viszont örülök, hogy a dramaturgia (amire nagyon ráparáztam) alapvetően oké. Az volt az, amit tényleg rendesen kijavítottam, és elégnek találtatott, szóval boldog vagyok. Már csak azért is, mert így nem kell újratervezni az egész regényt. Azzal már tényleg tele van a tököm.
Hogy ezek fényében mikorra lesz kész - rendesen -, azt per pillanat megtippelni se tudom. Első körben talán valami metódust ki kéne dolgozni a javításra, mert egyelőre nem tudom, mi lenne effektívebb: egyszerre egy témát végigjavítani, aztán egy másikat megint előről, stb., vagy menni az elejéről, és ami szembe jön, abba belenyúlni. Mármint elméletileg az első biztos jobb, csak gyakorlatilag nem tudom, alkalmas vagyok-e rá. Úgyis belenyúlok másba is, ha látom, hogy ott van, és így tippre a hatodik fejezetre teljesen el lennék veszve. De tartok tőle, hogy kénytelen leszek kicsit elemzősebben is megnézni majd a dolgokat, mert eddig inkább mentem a flow-val, meg érzésre csináltam, minimális gondolkodással.
Ó, a faszom, mindmeghalunk.
De nem érdekel, ebből kurva jó regény lesz, ha beledöglök is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése