Regényírós napló - 2024. július 19.

Warning, ez a poszt most célzottan nyavajgás lesz, mert ha leírom a dolgokat, akkor sokkal könnyebben átlátom, mintha csak simán átélem, hogy valami szar.

(Hogy aztán miért kell ezt kirakni blogra? Azért, mert ha csak magamnak csinálnám, akkor nem csinálnám meg. Köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy néma gumikacsaként mellettem álltok <3)

Szóval ja, jöttek visszajelzések az angyalokról (amúgy ha bárkinek még van mondanivalója, megkínálhat vele; kaptam már megvilágosító véleményt is, ami nem új gondolat volt, de új nézőpont). Az agyam meg leblokkolt egy kicsit. 

Nem tudom, hogy ennek konkrétan mi az oka. Közrejátszhat az is, hogy eleve csömöröm volt már kicsit az egész előtt is. Hogy a maximalista elmém tikkel, mert nem tudja eldönteni, hogy most akkor ez kudarc vagy nem (mást nemigen ismer a szentem, hiába nevelem egy ideje). Meg hogy rémesen beszartam, hogy vajon a javítanivalókból mennyi az, ami képességbeli hiányosság, és mennyi az, ami kellő befektetéssel még lehet fasza. 

Ez utóbbi persze nem is fog kiderülni, amíg nem fektetem bele az energiát. Csak itt is kérdés, hogy simán csak a regény fölött ülve kéne beleszenvednem, vagy külön kigyakorolni ezt-azt. (Mindig tudtam, hogy keveset írok, de reméltem, hogy az elégséges szintet megüti. Hát, nem.)
És ha gyakorolni kéne, akkor azt ugye hogyan, mert mindig utáltam a céltalan gyakorlást. Ergo célt kéne neki találni. És itt visszautalnék a poszt elejére, engem erre is az motiválna, ha nem csak magamnak csinálnám. Szóval kéne olyan feladatokat találnom, amik akár az olvasóknak is érdekesek lehetnek. (Spoiler: eddig még nem sikerült.)

De ha feltételezzük is, hogy találok ilyet... most addig álljon a regény? Ha igen, meddig van az az "addig"? Vagy csináljak mindent egyszerre? Kinek lesz az jó? 

Mi a francot kezdjek magammal?

Nagyjából itt vagyok elakadva agyilag, pedig baromira ki kéne használni, hogy nyár van és ráérek. Kéne valami akcióterv, hogy mit fogok megcsinálni, meg lehetőleg az is, hogy mikorra. Vagy eldönteni, hogy félreteszem, és belefejelni valami másba a produktivitás jegyében - de akkor meg mi van, ha így hagyom magam kétségek között vergődve, és soha többé nem veszem elő az angyalokat? (Jó, ezt nem hiszem, de sose lehet tudni.)

Pótcselekvésként (vagy első lépésként?) elkezdtem elemezgetni más regényt, amiben működik az, ami nálam nem. Fogtam egy virtuális szövegkiemelőt, és nekiálltam bejelölgetni az összes testérzetet, érzékszervi benyomást, miegymást, hátha kifejlődik valami arányérzékem. (Ez se kellemes feladat amúgy, mert közben nem élvezhetem magát a regényt, hiszen akkor átsiklok ezek fölött.) De az általános bizonytalanság - meg a döglesztő meleg - miatt azzal se haladok túl jól. 

A gyakorláshoz visszatérve... Lehet, hogy elő kéne szednem egy régi tervemet, ami elég vad ahhoz, hogy ne unjam halálra, és azon gyakorolni a közeli narrációt, meg zavarba hozni vele az olvasót. Az mondjuk tetszene, wattpadra is mehetne, mert folytatásos sztori. És az időbeosztása is remek, mert 6 novellából álló sorozat, az pont jónak tűnik, hogy év végéig befejezzem. Egy részre jutna 3-4 hét, egész reálisnak tűnik. 

Na de most addig álljanak az angyalok...? Szipp. Hát idáig eljutottam, és tegyem félre? Mikor már nem sok hiányzik...? Az is rosszul esne.

De úgy érzem, hogy itt most meg kell húznom egy vonalat. Eddig jutottam az eddigi módszereimmel, kevés volt, valamit változtatni kell. Nem mindig az egyenes út az, ami elvisz a célig. Ezt nem a bizonytalanság mondatja velem, egyszerűen tudom, hogy van, amihez per pillanat kevés vagyok.
(Persze azt is tudom, hogy van, amire tényleg csak időm nem volt; nem viszem túlzásba az önostorozást.)
Meg hát... Hiába sírok, a tény attól még az, hogy most is áll a regény. Fejben pörgök rajta, de attól még nem halad. Szóval csak az tűnik logikusnak, hogy félretegyem egy kicsit, és némi lelki-technikai felfrissülés után vegyem elő újra. 

Bassza.

Meg. 

Az elköteleződést még nem érzem, de ízlelgetem kicsit a gondolatot, aztán meglátjuk. Legalább van tervem, hogy írótáborban mit fogok csinálni. Az is valami...