Nagyon bizarr állapotban vagyok az utóbbi napokat tekintve.
Először is: végre újra tudok többé-kevésbé rendesen írni! A zodiákus sztorim (Ezotéria hercege) első fejezete 80%-on áll, azaz
kész van, csak még javítani kéne.
Az más kérdés, hogy van bennem egy állandó bizonytalanság, hogy jó-e, nem-e... Persze valószínűleg nem, hiszen nem látok változást az eddigiekhez képest, de majd keresek egy vállalkozó szellemű bétát, aki esetleg rábökdösne, hogy "oda még két testérzetet leszel szíves, meg legyen már itt egy épkézláb leírás". (Önként jelentkezőket szívesen várok, "ráér" jeligére, mert sajnos nem írok olyan tempóban, hogy bárkinek megterhelő lenne engem folyamatában bétázni :D)
Ezzel párhuzamosan viszont az
angyalok is felébredtek a fejemben, és elalvás előtt rendszeresen azon pörög az agyam, hogy a gyenge szálakat és egyéb elemeket hogyan lehetne megerősíteni. Alternatív befejezések, alternatív reakciók pörögnek előttem filmszerűen, amiktől borul minden. Kezdek beletörődni, hogy
durva átírás lesz.
Utálom az áítrást.
Igazság szerint az írás minden fázisát képes vagyok utálni; az az egy szerencse, hogy a sztorit viszont szeretem. És örülök, hogy dolgozik rajta a rendszer a háttérben, mert így már kevésbé aggódok, hogy mi lesz vele.
És hogy ne legyen egyszerű, közben újraolvasok egy regénysorozatot, ahol történetesen egy táltos pasi az átívelő - ám idegesítően soha be nem teljesedő - romantikus szál alapja, szóval a táltosos világhoz is fel-felbukkannak mindenféle ötletek.
Nem tudom, hogy ez annak a következménye-e, hogy múlik a nyár és a dögletes meleg, vagy mástól indult be az agyam, de amennyire jó, annyira bosszantó állapot is. Próbálok fókuszálni, de néha azt se tudom, hova kapjak. Mert csak le kéne jegyzetelni azt az ötletet, akkor már beleolvasok, megpiszkálom, ott ragadok, jön még három ötlet... Pedig most csak a csillagjegyes témára fókuszálnék. Mert az pihentetően laza, tét nélküli, de olvasókat azért lehet vele szerezni, viszonylag gyors sikerélményt adhat, meg hát gyakorlás, szóval tényleg fontos lenne.
De fő az optimizmus, tele vagyok ötlettel, motivációval, már csak rendet kéne rakni a fejemben. 37 év alatt nem sikerült, de eddig is mindig lett valami eredménye, szóval megoldom.
Üdv, szeptember, örülök, hogy jöttél :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése