Madárfajok jellemrajzai az etető környéki viselkedést alapul véve
- saját megfigyelés -
Egy percig nem bír megülni a seggén, több energiát elhasznál a magokkal röpködésre, mint amennyit nyer a megevésükkel, mégis dagadt, mint a kurvaélet (ha nem, akkor idegbetegebb a kelleténél, mert odarepül az etető szélére, aztán megijed, és elmegy kaja nélkül). A többi madár is ilyen dagadt akar lenni, ezért mindenki követi őt az etetőbe. Szotyifüggő.
Kékcinke - "a profi"
Kiváló mintaillesztő szoftvere van, bárhol felismeri a cinkegolyót, az etetőt, az almát, és lecsap. Nem szívbajos típus, beül a kaja közepére, és zabál. Cinkegolyófétises, meg is látszik rajta, ő maga is egyre jobban hasonlít egy golyóhoz.
Balkáni gerle - „Hodor”
Nem zavarja, ha nyitogatom az ablakot, ugyanúgy ül a fán másfél méterre tőlem, és néz, amíg nem teszek hirtelen mozdulatot, ellenben a kajától a legkisebb veréb is el tudja zavarni. Éhes, de fel nem menne az etetőtálcára, simán elsétál mellette a kerítés szélén úgy, hogy fejmagasságban van neki a kaja, aztán lemegy az avarba maradékot keresgélni.
Fekete rigó - „a forgószél”
Nem túl okos, cserébe legalább erős. Szétb*sz mindent az etető környékén, az almát ledobja a fáról, a magokat szétszórja, gusztustalan kuplerájt csinál. Naponta többször is visszatér megnézni, hogy az általa földre dobott almát _valaki_ visszavarázsolta-e már a fára, de annak is csak bizonyos pontjaira, mert harminc centivel odébb már nem tudja értelmezni a látottakat.
Zöldike - „hát te meg hogy a kurva anyámba nem haltál még éhen?”
Jön a cinkékkel, de gyáva, mint a szar. Bámulja őket negyed óráig csorgó nyállal, hogy jééé, ezek esznek, mászkál az etető tetején, leszáll a tálca szélére, és csak azt nézi, hogy közben ki akarja megölni. A cinkék telezabálják magukat, ő pedig éhesen, de elégedetten továbbáll, végtére is ma sem vadászta le semmi.
Egy ideje nem láttam...
Ökörszem - „tollas egér”
Egy kész nevezéktani katasztrófa. Latin neve szerint troglodita, magyar neve szerint szarvasmarha, valójában pedig egy dió méretű madár. Nem csoda, hogy kicsit identitászavaros, és mindezek tetejébe rágcsálónak képzeli magát. Fogalmunk sincs, mit keres az etetőnél, csak suhan a földön lyukból lyukba, mint egy elgurított macskajáték, és közben valahogy jól lakik. Néha gombszemével bámul egy kicsit a kezdő madarászra, aki nem mer hátrafordulni a fényképezőgépért, mert mind a négy másodpercet ki szeretné használni, amit a megfigyelésével tölthet.
Őszapó - „a nyugdíjas artistaművész”
Különösebben nem éhes, ami nem csoda, lévén az egész állat úgy néz ki, mint egy túlfújt, tollas lufi. Jön a cinkékkel bandázni, akrobatacsoportjával előadja kedvenc fejjel lefelé lógós levegőszámát, pózol a fotógépnek, mint akit a legkevésbé sem érdekel a kirakott élelem, majd gondol egyet, és a haverokkal felzabál egy fél cinkegolyót, mert megérdemli. Esze ágában sincs odaszokni sehova, jön-megy, ahogy úri kedve tartja, szándékos bizonytalanságban tartva rajongóit.
Házi veréb - „az elitista”
Az utca végén laknak vagy harmincan egy csapatban, de nemigen tolják ide a képüket a pórnép közé. Néha ideküldenek egy-egy felderítőt, aki fintorogva gyorsan tovább is áll. Két-három soványabb darab szokott jönni csövezni az avarba, őket valószínűleg kiutálták a többiek, mert metált hallgatnak.
+1: Vándorpatkány - „a maffiavezér”
Ritka, röpképtelen madár. Ügyesen mászik fára, hatalmas termete ellenére a csuszkához hasonlóan „csúszik” a törzsön, akár fejjel lefelé is. A többi madár látványosan kerüli, inkább átengedik az egész etetőt, csak ne kelljen konfrontálódni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése