Regényírós napló - 2022. december 17.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a regényt, akkor az így hangzana:

ÚJRATERVEZÉS.

Ide most képzeljetek el egy igazi magyaros végeláthatatlan káromkodásfolyamot; leírni nincs kedvem, mert igazából már túl vagyok rajta, de higgyétek el, hogy megvolt. 

Rájöttem, hogy annyi szálat akartam ebben a regényben összedolgozni, hogy egész egyszerűen fókuszt vesztettem, és ezért nem tudtam sehogy se kifuttatni a dolgokat egy értelmes végkifejletre. Túl sok volt, minden értelemben. 

Szóval kitaláltam, hogy oké, akkor üres lap, és leírunk egy sztorit, ami tényleg egy probléma köré van felcsavarodva. 

Végül két nap alatt össze is hánytam egy alap vázlatot, büszke vagyok magamra. Leírtam a lap tetejére óvodás módra, hogy "antagonista:", hogy néha rá tudjak pillantani, hogy még mindig jó irányba megyünk-e, vagy eltévedtem. Működött. Rögtön fejezetekre bontva, plotpontokat vastag betűvel megjelölve írtam meg egy vázlatot gyakorlatilag jelenetről jelenetre, már csak a lazítósabb részeket kell belepöttyinteni.

Persze nem ilyen egyszerű az élet, mert a főhős aktuális problémája meg a regényfolyam fő problémája nagyon összefonódik (nem is tudom, lenne-e értelme máshogy), de azért azt hiszem, sikerült fókuszban tartanom a dolgokat. Az egyszerűség jegyében csak a feltétlenül szükséges karaktereket szedtem elő, itt-ott össze is vontam szerepeket, kiszedtem egy forgalmas helyszínt (ahol túl sok fontos karakter fordult meg), és nem akartam mindenhova olyan karaktereket betolni, akik majd jól félrevezetik az olvasót - ugyanis nekik mind járt volna egy-egy plusz szál, aminek nyilván köze van a nagy konfliktushoz, és az egyszerűen sok. Fejben megvannak, szóval ha mégis kéne valamelyik írás közben, még mindig elő tudom rántani a kalapból, de most próbálom faék szinten tartani a dolgokat. Illetve megint kukáztam azt a tragikus múltat, mert az már tényleg mindennek a teteje; inkább csináltam belőle egy konfliktust a jelenben, és végre jól megmagyaráztam, miért most kezdődik el ez a buli.  

A másik dolog, amin túl kellett lendülnöm, az az, hogy az én fejemben az összes karakter túl okos és túl profi volt, és nem nagyon lehetett belőlük infót kihúzni. A másodlagos jelekből összelogikázás hosszadalmas és konkrétumoktól mentes volt, így aztán amikor végre valaki köpött, akkor egy akkora bili borult ki, hogy ahhoz semmilyen lapát nem lett volna elég. Szóval intrikálósabbra vettem a figurát (ehhez egy új női szarkavaró kellett csak... :D), meg elintéztem, hogy a megfelelő pontokon mindenkinek legyen oka beszélni, és voilá, máris szép fokozatosan kapják meg az infókat. A felezőpontra így is jutott egy bazmeg, és a végén lévő bazmegnek is kreáltam előzményt, hogy ne a semmiből csapjon le. 

A sztori alapjai azért megmaradtak, sok szöveget is meg tudok menteni (saccra a felét), szóval azért nem annyira borzalmas a helyzet, mint lehetne. Ahol sok változott, az a vége, de az ugye nem volt még megírva. A köztes részekkel meg csak elbánok, jön a téli szünet, és én aztán tutira nem fogom odaláncolni magam a konyhába "Tökéletes Karácsony" címszó alatt. Aki akar mézeskalácsot, majd süt magának. (Én mondjuk akarok, de majd a két ünnep közötti nyugiban, vagy akármikor a tél folyamán, amikor épp lesz rá egy szabad fél napom.)

Van még egy listám, hogy miket kell beledolgoznom az új sztoriba, de ezek már főleg apróságok, pl. főhős mindennapi élete, amit magamtól elfelejtenék rendesen megmutatni. Illetve a helyszíneket kell majd még kitalálnom, mert azokon nagyon le tudok akadni írás közben, hogy oké, hogy ők találkoznak, de HOL...? :D Meg pár mellékszereplő konkrétabb megjelenését kell tisztáznom, mert egyelőre csak azt tudom, hogy ők a legjobb barát/barátnő jogán ott vannak, de nem szeretnek díszletként viselkedni, szóval el kell intézni, hogy hasznosnak érezzék magukat, lehetőleg akkor és úgy, hogy nekem is jó legyen. 

Átolvastam háromszor, megnéztem az írói ígéreteket, lecsekkoltam, hogy nem hagyom-e lógva egyiket se, és elvileg rendben van. Még egy nagyobb feladatom lesz: a 2. és 3. rész sztoriját hozzáigazítani ehhez, mert a sorozat konfliktusát kicsit megcsavartam (cserébe viszont meg is támogattam a megoldását már az elején). Aztán tulajdonképpen lehet is nekiesni az írásnak.

Hacsak...

Gyanúsan gyorsan sikerült ezt összeraknom. Nagyon gyanúsan. Lehet, hogy holnap ránézek, ledózerolom, és megint kezdem előről. 

De már mondhatjuk, hogy megszoktam. Jobb pillanataimban képes vagyok úgy látni ezt a problémát, hogy alkottam egy olyan világot, ahol simán el tudnék mesélni ötszáz sztorit, annyi lehetőség van benne. 

Máskor meg sírva ütném a kispárnámat, hogy de én csak egyet akarok rendesen elmesélni végre... :D