Regényírós napló - 2023. november 8.

Jó másfél hónapja nem naplóztam.

Igen, ez azt jelenti, hogy nem is nagyon írtam, legalábbis a regényt. Mert megszületett közben ugye a vérkengurus novella, amire továbbra is indokolatlanul büszke vagyok, de most már kezdem érezni, hogy nem hozhatom fel mentségnek. 

Szóval letettem a seggemet, és próbálok visszazökkenni a regénybe. Írogattam eddig is, de inkább csak átírtam ugyanazt a pár mondatot sokszor, meg nézegettem, van-e már az interneten valami másfél órás podcast, amit azonnal meg kell hallgatnom... Nem volt egy produktív folyamat. A napokban aztán végre átvergődtem magam egy jelenet újraírásán (legalábbis az elméletén, most már csak meg kell írni), ami elég alapvető változtatásokat igényelt. Szóval megy, megy, csak kicsit nyögvenyelős, És nem azért, mert már az orális szexnél tartok. Bár tulajdonképpen nevezhetjük szopásnak... :D 

Utálok ugyanis csatajelenetet írni. Nem vagyok jó benne, és ugyan tudom az alapelveket, de mire legalább elfogadható állapotúra kihozom, addigra én is úgy érzem magam, mint aki végigharcolt egy háborút.  Hogy legyen feszült, de ezen a ponton még ne túl feszült, meg legyen fokozatos, szóval ne úgy indítsunk, hogy "éppen belekortyolt a kávéjába, amikor az ablakon beesett egy talicskányi démon", és persze ne vesszünk el a tárgyilagos részletekben se... Szívás, na. 

Pedig ez amúgy egy tök kész, kerek jelenet volt, jó ritmussal, mindennel. Csak hát hiába volt pont kellően látványos, sajnos logikai hibák miatt muszáj volt újratervezni. És meglepően sokáig tartott rájönnöm, hogy így viszont rossz nézőpontkarakternél van a szó, és azért nem áll össze az a feszültség.

Azt amúgy nem mondhatom, hogy nem foglalkoztam a regénnyel, mert toltam a bingózást, meg az AI képgenerálást is emiatt akarom megtanulni legalább közepesen, csak valahogy maga az írás nem akart menni.  

Mondjuk ennek lehet egy egészen logikus oka is: pár hete nagyon el vagyok foglalva a saját nyomorommal, ami az empátiám csökkenésével jár, és ez persze kihat az írásra is, mert kevésbé akarom beleélni magam a karaktereim nyomorába. Már múlóban van, de irritáló. Azt hiszem, ezek azok a tényezők, amik miatt az írás sose lesz egy kiszámítható folyamat. 

Mindegy, tologatom azt a talicskát, aztán meglátjuk. Év végéig végezni szeretnék a javítással, úgyhogy kénytelen leszek rákapcsolni.