Regényírós napló - 2023. január 20.

Jegyzet későbbre: vigyázz, mit kívánsz, mert még a végén bekövetkezik!

Szóval amivel zártam az évértékelőmet, hogy 2023, rúgd ki a lábam... Hát, 2023 nagyon lelkes volt, mert amint azt mondtam, hogy kész vagyok az újratervezéssel, már éreztem, hogy zsákutca, mert nem volt kedvem írni. Szóval megint kielemeztem a dolgot, és kis segítséggel rájöttem, hogy elég orbitális hibát vétettem. 

Mert az remek, hogy kb. igyekeztem tartani a fókuszt, csakhogy valójában az egész koncepció el volt cseszve. Olyan konfliktust akartam a középpontba tenni, ami nagyságrendekkel primitívebb, mint a nagy sztori maga (mármint a regénysorozat témája), nincsenek benne fokozatok, és igazából engem sem érdekel különösebben. Mármint nyilván érdekel, tök sok feszültséget generál, de nem lehet rá épkézláb regényt felépíteni, mert úgyis a többi történés fog jobban haladni, az lesz kézzelfoghatóbb veszély, satöbbi. 

Szóval mit szépítsük, már az ötlet is szar volt. Nem is értem, hogy jutott az eszembe, valami átmeneti áramkimaradás lehetett a rendszerben. Tök ciki. De legalább gyorsan kiderült, helyretettem a fókuszt, megint kipöcköltem egy kinyomozandó infót a történetből, és most fasza.

Elvileg.

És az a vicces, hogy alig kellett változtatni a sztorin, hogy jó legyen. Mert ugye az előző verzió is arról szólt, ami tud benne történni, és az a nagy sztorihoz kapcsolódó szál volt. Amit ki kellett belőle szednem, az ennek a kisebb szálnak az erőltetése volt. Meg ugye egy-két egyéb infót kellett helyretenni, nem kellett bele annyi nyomozás. De szerencsére rájöttem, hogy nem a tényt kell kitörölni, amit ki kell nyomozni; elég volt annyi, hogy a karakter a sztori elején már képben van vele, csókolom. Nagyon jó kis feszült vonal volt az is, csak mindig akkor generált feszültséget, amikor valami más miatt amúgy is volt feszkó, és kezdett kezelhetetlen lenni a karakterek idegbaja.

Végigmentem a szokványos dramaturgiai "ellenőrzőpontokon", és még olyanok is rendben vannak benne elvileg, amivel nem is szándékosan foglalkoztam. Halleluja. 

Még filózom, hogy a végén berakjak-e egy extra csavart, nyitva hagyva egy esetleges rém romantikus novella/kisregény lehetőségét, amikor az antagonistámat összezárom azzal a mellékszereplővel, aki képes lehet őt visszarángatni az őrületből, de ezt igazából ráérek eldönteni. Mindenesetre vicces lenne. 

Szóval most már csak azt remélem, hogy a közeljövőben nem borít le a lábamról a betegségem (ami miatt háromszor annyi idő volt ez az újratervezés, mint amit eredetileg igényelt volna), és tudok rendesen írni. Lelkes vagyok, és már egy kicsit kezd a tököm tele lenni a tervezéssel.