2022 évértékelő - írós

Sokáig nem tudtam nekiesni ennek az évértékelőnek. Szeretek sztorikat mesélni, de 2022 írós szempontból elég egysíkú volt: írtam, elkúrtam, átírtam, repeat. És ugyan tudom, hogy fontos erény, ha egy író a szarból is tud várat építeni, magyarul a semmiről is tud hosszan és érdekesen beszélni, de azért van, amiről nem éri meg.

Ennek ellenére most mégis itt ülök és évértékelőt írok... :D Arra gondoltam, hogy letolok egy összefoglalót azoknak, akiknek a regényírós napló "TL;DR" kategóriás (magyarul túl hosszú), aztán levonom a tanulságokat, mert az viszont volt bőven. 

Hiszen nem arról van szó, hogy 2022-ről ne érné meg beszélni, mert szerintem az egyik legfontosabb írós évem volt. Csak nem voltak olyan könnyen kiemelhető, látványos pontjai, amikre fel lehetne fűzni az évet. Úgyhogy íme egy kis áttekintés az összegzés előtt.
(Aki követte a naplómat - mind a három ember -, nyugodtan átugorhatja a csillagozások közötti részt.)

***

Szóval az úgy kezdődött, hogy 2021 decemberében rázoomoltam erre az ősrégi angyalos-démonos-romantikus urban fantasy regénytervemre, és elkezdtem összeállítani egy épkézláb sztorit. Ezzel februárra végeztem is, de elcsesztem, és jött egy két hónapos blokk, pedig még el se kezdtem a konkrét írást. Az agyamban van valami fék, ami nem hajlandó kiengedni, amíg dramaturgiailag nem oké a sztori, és ilyenkor egy jönnek a két hét és két hónap közötti megakadások, amíg gyakorlatilag alig jut eszembe a regény, és semmi indíttatásom nincs leülni elé, de ha odaerőltetem magam, akkor se tudok semmi értelmeset alkotni. Kidobom saját magamat a sztoriból. 

Na ezt végül megoldottam, és áprilisban leültem írni. Sok megmenthető szövegem volt a régebbi verziókból, gyorsan haladtam, egészen a regény felezőpontjáig. Na ott megint szétesett, akkor megint jött másfél hónap szenvedés, amit csak az írótábor enyhített kissé. Ekkor már legalább rutinból tudtam, hogy mi a bajom, csak a mértékéről nem volt még fogalmam. 

Augusztusra megint azt hittem, hogy megoldottam a problémát, holott csak későbbre toltam, és a regény végjátéka előtt megint jött a blokk. Októbertől ismét két hónapig nem nyúltam a regényhez, gondolom, a manók odabent a fejemben lázasan brainstormingoltak, hogy hogyan lehetne megoldani a problémát, de nem jutottak semmire. December elejére kis segítséggel rájöttem, hogy hol a gond, és közöltem, hogy akkor újratervezés. 60 ezer szó (400 ezer karakter) magasságában, ami már egy korrekt regény hossza. 

***

És itt tartok most, újratervezek. Ezért is nehéz évértékelőt írni, mert éppen a közepén vagyok valaminek, nem a végén vagy az elején... :) 2022 elég sok írással és elég sok szívással telt, és nem úgy sikerült lekerekíteni, ahogy terveztem. 

Ennek ellenére azt mondom, hogy ez mind szükséges volt ahhoz, hogy megtanuljak regényt írni. (Ezzel nem azt mondom, hogy most biztosan tudok, de sokkal közelebb vagyok hozzá, mint tavaly ilyenkor.) 

A megakadásaim kellettek. Az átmeneti megoldásaim pláne kellettek, mert azokból egyre és egyre jobb dolgok nőttek ki. Az egész szívás kellett annak a megértéséhez, hogy a sokat hallgatott bölcsesség, miszerint novellázásnál kicsiben kijönnek a regényes problémák, valóban igaz. Novellákba is mindig többet akartam belepréselni, mint amit elbírt a formátum, és hiába mondogattam, hogy majd a regény hosszú lesz és abba beleférek, mert nem fértem bele. 

De valamiért azok után, hogy egy évig vadul írtam, és most mégis nulláról építem fel újra az egészet, lelkesebb vagyok, mint valaha. Egyre jobban értem, hogy mit művelek, egyre jobban tetszik, amit alkotok, egyre közelebb van a fény az alagút végén. Most már nem csak remélem, hogy meg tudok írni egy regényt jól, hanem biztosan tudom. Csak az a kérdés, mikor.

Persze ha kész a first draft, az még csak az első lépcsőfok lesz, mert akkor jöhetnek a kiegészítések, javítások, szépítgetések. Az előreláthatólag megint egy komoly tanulókör lesz, mert ugye lusta szar vagyok, és nem szoktam gyakorlásul szövegeket írni, szóval néhány dolgot szintén a regényen fogok begyakorolni. 

Nagyon sokáig abból állt a regényírás, hogy egy helyben toporogtam, és különböző módokon elcsesztem. Most annyi a különbség, hogy egyre magasabb szinteken cseszem el, szerkezeti szinten látom, hogy mi nem jó, gyorsabban felismerem a problémákat, és gyorsabban találok megoldásokat is. 

Hiába röhögtem, hogy a 2021-es "kis" dramaturgia kurzuson mennyire könnyedén átsuhantam, valójában azt hiszem, az adta meg azt a tudatosságot, ami miatt most pont ezt az évértékelőt írhatom meg, ennyire pozitívan. Nem azt kaptam a kurzustól, hogy instant tudok regényt írni, hanem hogy meg tudok tanulni regényt írni. És ez elmondható az összes többi kurzusról is - például egész biztosan fel fogom még emlegetni a leírások kapcsán is, amikor eljutok odáig, hogy már a szöveget simogatom. Úgyhogy bár 2022-ben nem voltam kurzuson, és idénre sincsenek még konkrét terveim, az biztos, hogy nem elégszem meg azzal, amit most tudok. 

2022 arról szólt, hogy megszerettem a botlásokat, mert mindig egy felefelé vezető lépcsőfokban estem hanyatt.

 

2023, várlak! Rúgd ki a lábam újra és újra, amíg megtanulok járni... :)